2005-6 os évad
A Katonások
A „Katonások”
nagy sikert arattak a 2005. április 22-24-ig
Veszprémben megtartott Országos
színjátszó fesztiválon!
Katona József: A rózsa, vagyis a tapasztalatlan
légy a szemtelen pókok között
címü vígjátékot
adták elö, melynek dramaturgja Galuska
László tanár úr, rendezöje
Sárosiné Orbán Edit
tanárnö volt.
A fesztivál felmenö rendszerü,
tehát elötte már
„megmérettetett” az
elöadás az „Ide nekem az oroszlánt
is…”
elnevezésü megyei
színjátszó fesztiválon, ahol arany
oklevelet kapott és meghívták az
országos versenyre.
Így „A rózsa…”
képviselte megyénket is.
A fesztiválon külön
kategóriát alkotnak a drámatagozatos
és müvészeti iskolák, valamint
más kategóriát a nem
drámatagozatos csapatok.
A „Katonások” a nem
drámatagozatos iskolák között
nyerték el az Arany oklevelet.
A zsüri nagy elismeréssel szólt a
színjátszók
munkájáról, a
közönség pedig óriási
tapssal jutalmazta a katonás
diákok lendületes és lelkes
munkáját!
Kecskemét, 2005. április 27.
Sárosiné Orbán Edit
tanár
Ki az a tizenéves lány/fiú aki én vagyok?
Ki az a tizenéves lány/fiú, aki én
vagyok?
Huszonhárom elöadás három nap
alatt. És ez csak a „krémje” az
ország minden tájáról az ODE
szervezte találkozóra benevezett, összesen
ki tudja hány
diákszínjátszó
elöadásnak, és ki tudja, még
hány csoport dolgozik az iskolájában
anélkül, hogy munkáját az
intézményen kívül
versenyeztetné, szemléztetné.
Huszonhárom elöadás került be
tehát az Országos
Diákszínjátszó Fesztivál
döntöjébe, és már csak e
szük keresztmetszetet megismerve is kiszakad az
emberböl az örömteli sóhaj:
mennyire remek, hogy a
színházat-színjátékot a
tizenévesek is ennyire sokan szeretik, és veszik
komolyan.
Megerösítést nyert számomra
néhány eddig is jól ismert tény,
amelyek közhelyeknek tünnek, most mégis
húsbavágóan fontos dolgokat mondtak cl:
tizenhat évesen a fiúkat és a
lányokat is a szex és a szerelem foglalkoztatja
leginkább, kit elöbbi, kit utóbbi
erösebben (távol álljon tölem, hogy
feltétlenül a dolog
ismeretlenségével vagy
titokzatosságával magyarázzam ezt).
Nyilván ez eddig is így volt a mindenkori
tizenévesekkel, inkább az a
szembeszökö, hogy most mennyire
öszintén — és az esetek
többségében ízlésesen
— ábrázolták a csoportok
akár a témával kapcsolatos
kétségeiket is a színpadon. Mint ahogyan az
is látni való volt, hogy a
személyiségformálódás,
felnötté válás és a nemi
szerepekben való magukra találás is
irányadó volt a „gyerekek”
számára darabjuk
témaválasztásakor.
Hogy mindjárt az egyik szívmelengetö
példával kezdjem, a kecskeméti Katona
József Gimnázium Délibáb csoportja
Weöres Sándor Psychéjét vitte
színpadra. Nyolc lány és egy fiú a
szinte üres színpadon. Szerkesztett müsor?
Annál sokkal több. A szövegen
végzett dramaturgiai munka is
átgondoltságról árulkodik, de
ugyanígy hozzájárul a sikerhez az
elöadásmód: a csoport remekül
visszaadta — dalokkal és táncokkal
tüzdelt formában — a szövegben
rejlö csintalan pajkosságot, s pirulás
nélkül mondták cl a néhol
eröteljesen erotikus szövegeket.
Kiváló ötlet a kendök
használata: minden lányhoz tartozik egy-egy
kendö, amely legtávolabb akkor kerül eredeti
funkciójától, mikor az egyetlen
játszó fiú mindegyikböl hajtogat
egy-egy „csecsemöt”; honnan
máshonnan is érkezne a gyermek, mint a
fiútól...
Ez az elöadás jó apropó arra is,
hogy észrevegyük, nagyobb számban vannak a
színjátékos kedvü lányok,
mint a fiúk. Ezt az
„aránytalanságot” oldotta
föl témaválasztásával az
Ágnes asszony és a Holtodiglan címü
produkció is. A budapesti Városmajori
Gimnázium lánycsoportja Arany János
balladáját tánc- színházi
formában dolgozta fel. A frissen alakult csoport
munkája arról árulkodik, hogy jó
arányérzékkel, biztos
lépésekkel haladnak a
színjáték nyelvének
tanulásában, s legközelebbi
produkciójukban talán már több
eszközt vetnek majd be. A gödöllöi
Konnektor Színjátszó Csoport Holtodiglanja
pedig egy megrázó témához
nyúlt: elöadásukban egy falu
nötagjait próbálják
megérteni, akik sorra mérgezik meg
férjeiket. A témát a
közelmúltban egy dokumentumfilm is feldolgozta.
Valóban megrázó szembesülni
nöként a tény- nyel: hová fajulhat
a férfiakkal való
elégedetlenkedésünk. Az
elöadás színpadképében
adta meg a legszebb választ a felvetett
kérdésre: egy kifeszített vászon
segítségével teljesen
kettéválasztotta a férfiak és a
nök világát, így a fiúkat
Csupán hátulról
megvilágítva,
árnyképekként láthattuk.
Példamutató öszinteség és
rendkívüli lényeglátás
jellemezte a fiúmagány
témáját feldolgozó pápai
csoport elöadását, a Gyurmát. A
kortárs orosz szerzö, Vaszilij Szigarjev darabja egy
kamasz fiú kegyetlen hétköznapjait mutatja
be. A Szeleburdiák Színpad tagjai —
nevükkel ellentétben —
szívbemarkoló hüséggel
ábrázolták a darab szegényes,
ellenséges, durva világát.
Elöadásukban a történet
magjáig jutottak el, s formailag is a legmegfelelöbb
módon ábrázolták e
szikárságot: csupán négy hokedli
és két pad segítségével
vitték színre a 14 éves Makszim
történetét. Az elöadás
számos erénye között az egyik
legfontosabb, hogy megkérdöjelezhetetlen a
diákok színpadi jelenléte: miközben
rengeteg színész van folyamatosan a
színpadon, a jelenetben éppen nem szereplök
a kétoldalt elhelyezett padokon ülnek,
mindvégig feszülten figyelve a zajló
eseményeket.
A történetválasztás
természetesen mindannyiszor meghatározza a
feldolgozási módot is. Amikor diákok
keresnek maguknak történetet, sokszor
elöfordul, a fesztiválon is volt rá
példa böven, hogy megírják a
saját történetüket, Új
szöveg készül. Ez természetes is,
hiszen az új, a csoportra írt
történet kecsegtet leginkább azzal, hogy az
a sajátjuk lesz. A személyesség pedig
valóban elsödleges kérdés a
diákok színjátszásakor.
Saját szöveggel érkezett a már
említett Holtodiglan, de a dombóvári
Stopper, a kecskeméti Buborék, és a
Pécsi La Féte produkció is. Sajnos a
kecskemétiek elöadásából
éppen a személyesség hiányzott, az
általuk írt és elöadott
történet rendkívül
kevéssé szólt magukról az
alkotókról.
A „hazai pályán”
fellépö Galéria Csoport Stopper
címü produkciójának
központi, szervezö eleme az idö, az
idö múlása volt. Utös hangszerek
segítségével jelenítették
meg az idö ketyegését, ami érdekes
akusztikát kölcsönzött az
elöadásnak. Produkciójuk annak is
nagyszerü példája volt, hogyan lehet a
színjáték
segítségével a gyerekekböl csapatot
kovácsolni. A titokzatos címü La
Féte az iskolai élet
túléléséröl, a
bukás elkerüléséröl
szólt, ami kissé sovány anyagnak
tünt a fesztivál más produkcióihoz
képest, az iskola saját keretein belül
azonban valószínüleg sikeres
elöadás lehetett.
Másik módszer lehet egy nem színpadra
szánt szöveg (líra vagy próza)
színpadra alkalmazása,
dramatizálása. Ezt az utat választotta (a
Psychén és az Agnes asszonyon
kívül) többek között a
debreceni Fönix Diákszínpad.
Születés és katasztrófa
címü elöadásuk Roald Dahl azonos
címü novelláját dolgozta fel,
melyet szórakoztató
rémtörténetnek szoktak titulálni:
egy házaspár hosszas küzdelmet folytat, hogy
újszülött gyermekeik pár
napnál többet érjenek meg,
végül az elsö életben maradt
kisfiú Adolf Hitler. A produkció nagy erénye
rendkívüli atmoszférateremtö ereje.
Nagyon kicsi, intim, háromszög alakú
színtér, amelynek föleg három
sarkában zajlik a játék. Erénye
egyben hátránya is, a nézöket ebben
a formában nem lehet úgy elhelyezni, hogy mindent
láthassanak az elöadásból. Az egy
csattanóra épülö novella
megjelenítése inkább képileg
sikerült jól, mint szövegében.
A mesék dramatizálása sokkal fiatalabb
korcsoportnál jellemzö, s már ez a
tény is bizsergetö feszültséget
okozott a kecskeméti kamaszok Fehérlójia
elöadásának megtekintésekor. A
Katonások nevü formációban a
fiúk a Psychében is játszó
lányokkal egészültek ki, ám a
másik elöadás ellenpontjaként itt a
férfivá válás
fogalmazódott meg. a föszereplök is a
fiúk voltak. A modern
Fehérlófia-történetben
Vasgyúró, Fanyüvö és
társai kocsmai vagánykodók, akiket a harc
és a lányok emberré faragnak.
Kimagasló, ötletes színészi
játékot láttunk egy-egy
fiútól.
Bár a szövegírásnak kis szerep jut
drámai szövegek színrevitelekor,
annál nagyobb a dramaturgiának:
egy óránál rövidebb,
„diákszínpadi”
hosszúságú történetet kell
faragni belölük. Szintén nem
elhanyagolható kérdés, hogy miért
éppen az adott színdarabot játsszák
el. Fentebb már emlegettem a Gyurmót, ahol
megkérdöjelezhetetlen a választás
helyessége és illösége.
Úgyszintén kétségtelenül
jó döntés volt a három
tehetséges szegedi fiatalnak Stílusgyakorlatokat
játszani. A Zseb Színház jó
humorú, önfeledt kikapcsolódást
nyújtó produkciója arról
árulkodott, hogy e három diákról
szólván valóban érdemes
stílusbravúrról beszélni.
Kevésbé jó választás volt
a budapesti Berda Színpad Klikk címü
elöadása, vagy a györi Arrabona
Diákszínpad Revizora. S bár ez
utóbbi produkció határozottan
törekedett sajátos stílusjegyek
kialakítására, a
történeteket mégsem sikerült
személyessé tenni, így nem árultak
el sokat a csoportokról.
Sikeres évad a Katonás színjátszók életében
Sikeres évad a
Katonás színjátszók
életében
2005/2006 sikeres
évad volt a
színjátszóknak!
Elkészült a FEHÉRLOFIA c.
elöadásunk, mely az "Ide nekem az oroszlánt
is ..." megyei müvészeti fesztiválon
ARANY, az országos
diákszínjátszo fesztiválon BRONZ
minösítést kapott.
A PSYCÉ c. szerkesztett
játék Weöres Sándor müve
alapján az "Ide nekem az oroszlánt is ..." megyei
müvészeti
fesztiválon ARANY, az országos
diákszínjátszo fesztiválon
EZÜST minösítést kapott.
A KALEIDOSZKOP Nemzetközi Vers
Fesztiválon a Magyar Müvek Szemléje
Kategoriában ARANY minösítést
kapott oktoberben a PSYCHÉ, valamint a szolnoki
GLOBE Fesztiválra is meghívást kapott.