„Bizony, erős a szeretet, mint a
halál,
legyőzhetetlen a szenvedély,
akár a sír.”
/ Énekek éneke /
Jó,
hogy augusztusban van minden
évben a Paszt! Ilyenkor már túl vagyunk a „várva várt vakáció”
2/3-ánál,
nagyjából kipihentük az iskolai hajszát, kezdenek hiányozni a
diáktársak, a
nagy dumálások, a találkozások… Az iskola még várhat, de a tábor az
jöhet!
2006
óta fokozatosan nő az
érdeklődés a kecskeméti középiskolások parádfürdői színjátszó tábora (
PASZT)
iránt! Az idén közel 100 színház iránti szenvedéllyel beoltott fiatal
vett
részt a Mátra gyönyörű völgyében a 8 napos alkotótáborban! Szerintem, a
városban, sőt, az országban sincs ehhez hasonló lelkesedés egy tábor
iránt,
mint itt! Mi a titka?
Az
Énekek énekéből vett idézet a
legsűrítettebben fejezi ki a tábor iránti vonzódás lényegét! Igen, az
embernek
szüksége van a szeretetre, és ott – kisebb vagy nagyobb adagokban -,
biztos
kaphat belőle! A tábor alkotásra késztető szabadságot ad, szenvedélyes
munkavégzésre nyújt lehetőséget, tobzódhat a kreativitás, körbejárhatók
az élet
és a színház nagy kérdései, miközben a résztvevők igazi színházi
élményekhez
jutnak! Érezhetően erre vágyik és törekszik a tábor megálmodója,
szervezője,
vezetője, Sárosi Gábor, aki mára már egy olyan lelkes szakértői gárdát
tudott
maga köré szervezni, akikkel együtt lelkiismeretesen, felkészülten és
szívvel-lélekkel / anyagi érdek nélkül! /vezetik a tábort!
Hagyományosan
minden évben egy
téma, egy színházi korszak vagy egy színházi stílus köré szerveződik a
tábor.
Az idén a középkor adta a keretet, az atmoszférát, a foglalkozások és
színházi
előadások alapját. (Az Énekek éneke is elhangzott!) Nyolc csoport,
„nemzetség”,
család alakult (zászlóval, névvel, jelvénnyel), akik a tábor végére
egy-egy előadást
is elkészítettek. Voltak azonban közös programok is, például középkori
bajvívás, kézművesség, vacsorák, király és királynő címért folytatott
versengés, éjszakai túra, stb. Az utolsó napon együtt izgultak,
szerepeltek,
tapsoltak egymásnak a résztvevők. Nyolc előadás született, mind más
formát és
színházi nyelvet használva! A tábort záró ünnepélyes tábortűznél
elégették a
„gonosz boszorkány bábuját” / már ez is hagyomány! /, megkoronázták a
választott királyi párt, emlékeztek a hét sztorijaira, könnyesen és
nevetve
búcsúztak egymástól… „Jövőre ugyanitt!” – csak ez volt vigasztaló
mindenki
számára!
A
tábor résztvevői, szervezői
köszönetet mondanak az Ifjúsági Otthon igazgatónőjének,
Józsa Katalinnak, aki évről évre
figyelemmel kíséri a tábor
munkáját, lehetőséget ad az Ifjúsági Otthon táborának használatára, sőt
segíti,–
a lehetőségekhez mérten - anyagilag is támogatja a programot! A
középiskolásoknak nem könnyű a részvételi díjat kifizetni, ezért
próbálunk
pályázati forrásokat is keresni. Sajnos, az idén éppen csak
„csurrant-cseppent”
egy kis támogatás a kiadásokra. Az országos és városi pályázatunk „a
nehéz
anyagi helyzet” miatt nagyon kevés pénzt nyert. (
A
diákok, a szülők és a tábor
szervezői nevében tisztelettel felhívnám a figyelmét az illetékeseknek
arra,
hogy a jövőben figyeljenek jobban oda erre a programra, mert óriási a
haszna (
hosszú távon is! ), és rengeteg középiskolás korú fiatalt érint! Jó
lenne, ha jövőre
is meg lehetne szervezni! A tervek már készülnek, és egyre nő az
érdeklődés!
Nagy kár lenne, ha az „anyagi problémák” miatt nem folytatódhatna ez a
szép
hagyomány!!
Kecskemét,
2012. augusztus
23.
Orbán
Edit
drámapedagógus