Bosznia,Croatia, Crna Gora - avagy nyári biciklitúra a Balkánon!

Monarchia-emléktúra a Nyugat-Balkánon

2012. augusztus 12-én indultunk autóbuszunkkal az egykori Osztrák-Magyar Monarchia balkáni területeire, hogy tíz nap alatt 400 km-t letekerve elérjük az egykori közös hadiflotta legdélebbi állomáshelyét, Kotor (Cattaro) városát.

 Az indulás előtti napon, 11-én történt a bepakolás, ekkor mindannyiunk megkapta a biciklijét, felszerelését, majd visszamehettünk a kollégiumba. Vasárnap reggel 6 órakor indultunk  hosszú utunkra. Még szinte el se hagytuk Kodály Zoltán szülővárosát, amikor az utánfutó – amiben  a bicikliket és a táskákat tároltuk- durrdefektet kapott. Mivel csak egy pótkerekünk volt, és ezt felhasználtuk, vissza kellett menni plusz pótkerekeket keresni, ami közel 2 órát vett igénybe. Új pótkerékkel felszerelve vágtunk neki a közel 13 órás útnak.
Először a magyar-horvát, majd nem sokkal később a horvát-bosnyák határon keltünk át. A kilátás és a táj már itt is gyönyörű volt. De volt, aki mindezt nem nagyon látta, vagy csak a felét, mert a korán kelés miatt szinte mindenki aludt. Első napi szállásunk Bosznia közepén, a Makljen-hágón egy panzió udvarán volt, sátorozással, 1123 méteres magasságban. Vacsorára csevapcsicsát kaptunk, hát, mint kiderült, ez nem a magyar diákok foga alá való étel. Ezután mindenki nyugovóra tért a sátrába. Az éjszaka hideg volt, melegítőben és hosszú ruhákban aludtunk.
Másnap reggel hét órakor volt ébresztő, megtörtént a sátorbontás, elfogyasztottuk az omlettes reggelit, majd miután mindenki felszerelte a biciklis táskáját, célba vettük Mostar városát.

Az 1123 m-es magasság miatt lejtős úttal kezdtünk. Szerpentines és meredek volt, ráadásul a rosszul rögzített táska elcsúszott oldalra, és így egyik túratársunk, Piroska biciklije beszitált, és  barátnőm elesett. Horzsolások keletkeztek a kezén-lábán, és igencsak fájlalta a kézfejét. Mivel nem tudott visszaülni a biciklire, ezért a fiúk léptek akcióba, egymást váltva és mindig visszaszaladva hozták le Piri biciklijét. Mi, a lányok és a tanárok addig lesétáltunk  a hágó alatt fekvő kisvárosba, Prozorba kórházat keresni, miközben találtunk egy férfit, aki Pirit (osztályfőnökével együtt) kocsival le is vitte ebbe a kórházba. Kiderült, három helyen el van törve a keze, de a csontok szerencsére nincsenek elmozdulva. A biztosítóval beszéltek tanáraink, ahol azt mondták, Mostarba kijönnek érte. A kórházból a gipszelést követően egy helyi mentőautó vitte tovább Pirit és Kissné tanárnőt Mostarba.

Mi is követtük őket, csak  kétkerekűinkkel. Az út melletti táj gyönyörű volt: a Neretva-folyó kanyonjában haladtunk, hatalmas hegyek között. Láttunk mesterséges gátat is. Szerencsére ezen a napon még nem volt annyira meleg, mint az elkövetkező kilenc napban. Aznap este szállásunk elméletileg Blagaj-ban, kempingben lett volna, de a késői érkezés miatt végül is Mostarban, panzióban aludtunk.
Másnap városnézés következett. Megcsodálhattuk az egykori balkáni török építészet gyönyörű épületeit, mecseteit. Nekem különösen tetszettek az egész túra alatt a templomok, mert összehasonlíthattuk a különböző vallások templomépítészeti sajátosságait. Mostarban és Pociteljben is minaretekből élvezhettük a kilátást. És ne feledkezzünk meg a mostari Öreg-hídról! A Neretva-folyó csordogált alatta, akadt, aki fürdött benne, mi itt csak a lábunknak adtuk meg ezt a lehetőséget. Az Öreg híd után a híres mostari bazársorba, a Kujundzsilukba látogattunk el, ahol mindenki kedvére vásárolhatott balkáni jellegzetességeket családjának. A kapott délutáni sziesztának mindannyian örültünk. Este még körbejártuk a kivilágított óvárost, az utcán pedig lejátszottunk egy „mocsárparti”-t.

Másnap reggel tovább indultunk. A Neretva- folyót követtük. Út közben pár helyen megálltunk, Pociteljben várost néztünk és kétszer is megfürödtünk a jéghideg folyóban. Egyik helyen a fiúk találtak egy „majomhintát”, egy fára rögzített kötelet, és arról ugráltak a vízbe. Majd eltévedtünk és egy nagy „dzsungelharc” (a folyó menti ártér dús növényzetén kellett átvágnunk magunkat) után átléptük a bosnyák-horvát határt. Egyből megváltozott a táj: sokkal több pálmafát láttunk, és kicsit gazdagabbnak látszott a környék is.

Már alig vártuk, hogy megláthassuk az Adriát. Szegény tanárainkat mindig zaklattuk, hogy mikor érünk már a tengerhez. A nagy meleg, valamint a dimbes-dombos táj mindenkit kikészített, de vigasztalásul nemsokára megláthattuk a várva-várt Adriát! Ettől felvillanyozva mindenki új erőre kapott, és csak úgy száguldottunk le Plocéba, a kikötőbe. Amíg vártuk a trpanji kompot, szabad program keretében kicsit körülnéztünk ezen a helyen, majd – már késő este – megérkezett a komp. Az időzítés pont jó volt, gyönyörködhettünk a naplementében. Egy órás hajókázás után megérkeztünk a Peljesac- félszigeten fekvő Trpanj-ba. Eltekertünk a kempingbe, és mindenki eltette magát másnapra.
Pénteken átszenvedtük magunkat a félszigeten, és újabb hajózást követően megérkeztünk az Adria legzöldebb szigetére, Mljetre. Itt a sziget legnagyobb látványosságához, a Kis- és Nagy-tóhoz tekertünk. Volt ott egy kis csatorna. Ezen a csatornán át a kisebbik tóból átúszhattunk a nagyobb tóba, pontosabban vitethettük magunkat az árapály miatt folyamatosan mozgásba lévő vízzel. Ugyanezt játszottuk a Nagy-tó és a tenger között is, feledhetetlen élmény volt! Aztán tekertünk tovább Sobrába (ez a szakasz bizonyult a legnehezebbnek, az út rendkívül hepehupás és emelkedős volt), ahonnan immár a harmadik hajónkkal érkeztünk vissza a Peljesac-félszigeten fekvő Prapratno-ba. Itt újabb sátorverést követően holtfáradtan tettük el magunkat másnapra.

Következő napunkon már Dubrovnikot céloztuk meg, először Ston városának középkori falrendszerében, majd Trsteno reneszánsz kori arborétumában gyönyörködhettünk. Kora este értünk az Adria egyik gyöngyszemébe, a középkorban egy ideig hozzánk is tartozó Ragusába, mai nevén Dubrovnikba. Ebben a csodálatos városban három éjszakát töltöttünk. Az óváros felidéztette bennünk az itt zajló történelmi eseményeket. Végigmásztuk a várfalat, és onnan csodálhattuk a gyönyörű panorámát. Azt hiszem, mindenkinek nagyon tetszettek a különböző árnyalatokban pompázó tetőcserepek. Különböző múzeumokba is bementünk , mint pl.: a Tengerészeti Múzeum.
  Második dubrovniki napunkon Lokrum szigetére hajóztunk, ahol egész napos fürdőzés következett. Először egy kis tóban (amit a helyiek Holt-tengernek hívnak), majd már a nyílt tengerben. Nagyon-nagyon jó volt a tengerben fürdeni! Míg a Dubrovnik-ba visszavivő hajót vártuk, elsétáltunk Miksa császár arborétumát megnézni. Visszahajókáztunk Dubrovnikba, és helyi járatos autóbusszal a kempingbe mentünk, és egy kisebb mocsárpartit követően jót aludtunk.

Reggel korábban volt ébresztő, mert a nagy meleg miatt időben akartunk elindulni.  Hét órakor már a Dubrovnik felett kanyargó Adriai-főúton voltunk. Az út szélén reggeliztünk, mellettünk gyönyörű lelátással az óvárosra. Mai úticélunk –az eredeti terv szerint- Hercegnovi lett volna, de végül is képesek voltunk eltekerni Kotorig. Ide is beiktattunk egy kompozást, de ez csak 10-15 percig tartott. Tivatot elhagyva Buday tanár úr két mesterséges szigetet is mutatott nekünk a Kotori-öböl vizében, Perast városánál. Az estét szálláskereséssel töltöttük. Végül is egy nagyon korszerű kollégiumban laktunk két napig.
Utolsó napunkat Kotor városának megtekintésével töltöttük. Először is megmásztuk a fellegvárat, ahonnan leláthattunk az öbölre. Szabad program után visszamentünk a szállásra, a nagy meleg és a fáradság miatt mindenki örömére egy kis szieszta következett, majd elmentünk a kikötőbe fürdeni. Késő délután jött a telefon a buszsofőröktől, hogy megérkeztek (Piri is eljött velük), és így visszatértünk a szállásra.

Este bankettel (nagy vacsorával) zártuk a túrát. A menü: cipóba töltött hagymaleves és ötféle sült hús volt krumplival. A desszert sárgadinnyében hat féle gyümölcs, fagyival. A vacsora után mindenki gurult vissza a szállásra. Ínycsiklandó volt!
 23-án hét órakor indultunk haza. Az utat végigmocsaraztuk, mint ahogy azt a túra alatt is tettük, mikor csak volt egy kis szabadidőnk. Éjjel kettőkor értünk Kecskemétre. Azt hiszem mindenki, mikor hazaért, hullafáradtan dőlt be az ágyába.
Felejthetetlen élmény volt ez a tizenkét nap. Köszönjük szépen!

                                                                                                Herceg Bianka 10.e

Drakulák, székelykapuk, hegyek: Erdély!

Drakulák, székelykapuk, hegyek: Erdély!

Az őszi szünet első felét Erdélyben töltöttük mi, végzősök és a 12.-esek is. Hagyományszerű az iskolánkban, hogy minden „aranyos” osztály egyszer részt vesz a székelyföldi kiránduláson. 5 napot ölelt fel az egyben kulturális és túrázós körutunk, mialatt megpróbáltunk minden neves helyet megtekinteni, bejárni.

Október 27-én indultunk neki a 700 km-es távnak. Úticélunk első állomása rögtön a román határ mellett fekvő Nagyszalonta volt, Arany János szülővárosa. Megkoszorúztuk programunk névadójának szobrát, s máris robogtunk tovább Erdély belseje felé.

Másnap már a Tordai-hasadék várt minket a maga 200-300 méteres magasságú sziklafalaival, ami elég meglepő, hiszen egy dombságból emelkedik ki. Végigmentünk a csodás hasadékon, miközben elhaladtunk a Hesdát-patak mellett, benéztünk egy barlangba és ingatag hidakon keltünk át.

Utunk ezután Tusnádfürdő felé vette az irányt, szállásunk felé. Menet közben még útba ejtettük Segesvárt is, ahol körbejártuk az óvárost és megnéztük a híres óratornyot, a Schülertreppét és a gótikus Bergkirchét.

Szombaton egy ,,magasabb” pontra helyeztük a hangsúlyt, ugyanis felmentünk a Bucsecs-fennsíkra.

Miután kigyönyörködtük magunkat a fenséges tájban, a csapat azon tagjainak, akik erősebb fizikummal és kellő bátorsággal rendelkeztek, lehetőségük nyílt egy nagyobb túrát megtenni Buday tanár úrral, a legedzettebb túrázóval.

Komoly felszerelést igényelt a feladat, megfelelő túrabakancs, vastag öltözet, esetenként túrabot is szükséges volt. A fejlámpa pedig elengedhetetlennek bizonyult, mert a túrának majdnem a fele este, alkonyat után zajlott. A látvány 2500 m-en mondanom sem kell, felülmúlhatatlan volt. Még láncon is kellett ereszkedni, ami elég embert próbáló feladatot jelentett. Ráadásul még hógolyózásra is sor került.

Akik a kulturális időtöltést választották, megismerhették Brassó városát. Bementünk a legszebb gótikus templomba, ami Európa legkeletebben fekvő gótikus temploma. Kellemes nagyváros, főleg belvárosa, amely turistáktól hemzsegett.

Az esti program ígérkezett a legérdekesebbnek. Elmentünk Törcsvárra, ahol Halloween-partyt rendeztek. Pontosan mi sem tudtuk, hogy ez mit takar, de mindenesetre bementünk. A Halloweenre jellemzően majdnem mindenki be volt öltözve, a legtöbben Drakulának és zombinak. A vár udvarában különböző tánccsoportok léptek fel beöltözve, akik többek közt Michael Jackson: Thriller című sikerslágerére táncoltak. Még egy rögtönzött színdarabot is láttunk. A produkciók alatt végigjárhattuk a vár összes szobáját, amelyeket töklámpással és gyertyákkal díszítettek. Vasárnap elutaztunk a Gyilkos-tóhoz és a Békás-szoroshoz, Erdély talán legszebb természeti jelenségéhez. Érdekes, hogy a tó az egyik legfiatalabb képződmény, s lehet, hogy 150 év múlva el is tűnik az elmocsarasodás miatt. A tó körül tett sétánk után következett a Békás-szoros, ahol a Pokol kapuja és tornáca, az Oltárkő és a Nagy szerpentin nyűgözte le fázós kis csapatunkat.

Hétfői napunkat a hazafelé utazás tette ki. Útközben megálltunk Korondon. Ez egy kis falu, ami ma már egy nagy kirakodóvásár. Mindenki vásárolt legalább egy emléktárgyat az otthoniaknak. Ezt követően még Kolozsváron is megálltunk, ahol megnéztük Mátyás királyunk szobrát és szülőházát, valamint a város két legnagyobb egyházi épületét: a Farkas utcai református és a Szent Mihály templomot. Ez után irány Magyarország!

Elképesztő, hogy valaha hozzánk tartozott ez a terület. Nagyon sok magyarul beszélő emberrel találkoztunk, minden falu tele volt székely kapukkal. Egyszerűség uralkodik kint Erdélyben, de már csak a táj szépségéért megéri kimenni. Szinte zene a fülnek az ízes tájszólás, amit az idős lakosok beszélnek. Gasztronómiailag is megismerkedtünk a hellyel: ettünk kukoricapuliszkát, juhsajtot, zakuszkát, padlizsánkrémes kenyeret, ráadásul még a pacallevest is megkóstolhattuk.

                                                            Termul Helga, 13/E

Kecskeméti síbajnokok a sógoroknál

2012. február 22-én tizenegyedik alkalommal indultak síelni a Katona József Gimnázium és a Táncsics Mihály Középiskolai Kollégium közös szervezésében a kecskeméti "aranyos" diákok.

Csoportunk 51 fővel indult szerda délután és négy napot töltött a téli sportok örömei után kutatva.
A több órás buszozást követően érkeztünk meg Kőszegre, ahol a "testvériskolai" szállás (a Jurisich Miklós Gimnázium kollégiuma) elfoglalása előtt a Kék Huszár vendéglőben vacsoráztunk, az elkövetkező négy napban a reggeli és vacsora színtere is ez a hangulatos vendéglő volt.

 Minden nap sokat buszoztunk (oda vissza másfél-másfél órát), de senki sem bánta, mert ez az idő kinek zenehallgatással, kinek beszélgetéssel, kinek pedig alvással telt.

Az első két napot Mönichkirchenben töltöttük, ahol a hegygerincről induló pályákkal lehetőségünk nyílt különböző falvakba lejutni, így történhetett meg, hogy az első nap végén két társammal rossz irányba lecsúszva, a csoporttól elszakadva Mariensee-ben kötöttünk ki. Első nap lévén kicsit felkészületlenül, pénz és telefon nélkül kellett visszakerülnünk a tőlünk mintegy két óra gyalogútnyira lévő csapathoz. Végül kissé pontatlan angol és német nyelvtudásunkkal sikerült segítséget kérnünk és másfél órával eltűnésünket követően egy helyi fiatal hölgy segítségével Aspangba keveredtünk, ahol csatlakozhattunk csoportunkhoz. A kalandos első napot követően ismételten szikrázó napsütésben vágtunk neki a második napnak, már jobban kiismerve a pályarendszert.

A kezdőknek csodálatos kék és gyerekpályák álltak rendelkezésükre, míg a felsőbb évfolyamosok kipróbálhatták magukat a piros, a bátrabbak a fekete pályán is.

A harmadik napot St. Coronán töltöttük, a pálya hava néhány helyen erősen olvadt, néhol igen jeges volt, de olyan részek is akadtak, ahol néhány fűcsomót véltünk felfedezni – mégis mindenki nagyon élvezte a síelést. A pálya legaljáról felvivő egyszemélyes liftet nem mindenkinek sikerült megszeretnie, de a felvonótól induló széles pályákon lehetőségünk nyílt az úgynevezett „síkígyózásra” is. Itt általában nem maradt senki talpon, de ez sem tántorított el minket, újra és újra megpróbálkoztunk, több-kevesebb sikerrel.

A záró napot ismételten új pályán töltöttük: Spital am Semmeringben. Itt az időjárás kisebb, vagy inkább nagyobb meglepetéseket tartogatott számunkra. A hatszemélyes felvonóból kiszállva 1783m-es magasságban, Stájerországban, az Alpok keleti peremének negyedik legmagasabb pontján, a Stuhleck-csúcson óriási hóviharban találtuk magunkat, ahol kb. 100km/h-s orkánerejű szél fogadott minket. Mondanom sem kell, hogy a látótávolság körülbelül az orrunkig ért, de egyre lejjebb haladva széles, 60-80 cm vastagságú hópaplannal fedett pályák álltak rendelkezésünkre.

A Hüttében pedig hangulatos zene és forró leves várta a csonttá fagyott katonás "sarkkutatókat", valamint lehetőségünk nyílt ismételten megcsillogtatni nyelvtudásunkat egy-egy barátságos külföldi sorstársunkkal szóba elegyedve.

Összességében négy csodálatos napot töltöttünk otthonunktól távol. Társaimmal – ezt szerénytelenség nélkül állíthatom – egyre jobban és szebben síelünk és az esések száma is meglehetősen lecsökkent.

A záró estén tanáraink zenekarával, a Schoolgroup-pal múlattuk az estét. Azt hiszem, mindenki remekül érezte magát és végül is mindenki „egy darabban”, fáradtan, de egészségesen került ágyba a hazatérés után vasárnap éjszaka. Reméljük, legközelebb is megmutathatjuk, hogy méltók vagyunk iskolánk jelmondatához:
„Becsület és dicsőség az érdemesnek!”

                                                                Ritter Andrea 10.E

Kisvárdai siker Lakitelken!

2012. április 3-4-én, közvetlenül a tavaszi szünet előtt immár nyolcadik alkalommal rendeztük meg Lakitelken az AJTP Történelem Tábort. A korábbi évekhez hasonlóan idén is sokan jelentkeztek, tele is lett a három fős csapatokkal a Kölcsey-ház nagyterme. Ebben az évben a Hunyadiak korából kellett felkészülni, ami – úgy tűnik – közelebb áll az ifjúsághoz, mint a tavalyi téma, a II. világháború – legalább is erre lehetett következtetni a sokkal magasabb pontszámokból. A vetélkedő történelmi totóval kezdődött, majd idézetek és történelmi személyek felismerése, igaz-hamis feladat illetve történelmi topográfia következtek.

A szünetet követően képfelismerés, származás és villámkérdések feladatokkal zárult a verseny, amelyet meggyőző teljesítménnyel (a megszerezhető 129 pontból 104-et gyűjtöttek!) a kisvárdai Bessenyei György Gimnázium és Kollégium 1. sz. csapata nyert meg. A további dobogósok Veszprém és Mezőberény csapatai lettek.

Minden résztvevő jól megérdemelt könyvjutalommal gazdagodott az eredményhirdetésen, amelyen a zsűri elnöke, Vajda Csaba méltatta a csapatok felkészültségét és köszönetet mondott a felkészítő tanárok áldozatos munkájáért. A tábor jó hangulatban, közös fotózással és ebéddel zárult. Találkozunk jövőre Veletek, ugyanitt!

                                                                                   - bure -

Két keréken az Andrássyak nyomában a Felvidéken

2011. október 14-16., Felvidék

 

 A hét közbeni bicikliszerelés és pakolás után pénteken végre nekivágtunk a várva várt őszi kerékpártúrának. Soha nem voltunk még ennyire sokan ilyen túrán: 16-an voltunk diákok és 6 felnőtt  "vigyázott" ránk.

Pénteken kicsivel dél után indultunk az iskolából busszal. A körülbelül 4 órás utazás után megérkeztünk indulási pontunkhoz. Eredetileg Kazincbarcika volt tervbe véve, de az időbeli elcsúszás miatt a busz tovább vitt minket és Putnok után, egy erdő szélén szálltunk le. Itt egy kis bicikliszerelés után megkaptuk a hétvégi túlélőcsomagot: CSOKIt, almát, vizet és egy kis kekszet. Indulás előtt ,,kis" túlzással ugyan, de mindenki felvette az összes ruháját, ugyanis az előre megjósolt hideg időjárás most hitelesnek bizonyult. Tehát sapka, sál, kesztyű fel - és indulás. Első nap csak 23 km-t tekertünk, de már besötétedett, mikor odaértünk aznapi szálláshelyünkre, az aggteleki Cseppkő Hotelbe. A vacsora finom volt, még zenés kíséretet is kaptunk mellé. Az esti étkezés után csapatunk pár tagja (vagyis akik vittek fürdőruhát) elment a szálloda medencéjébe megmártózni. Később a már jól megszokott mocsarazás nevű kártyajátékot játszottuk.

          A másnap reggeli, virslivel bővített tojásrántotta után mindenki megkapta az aznapi túlélőcsomagot, vagyis a hideg ebédet: két szendvicset, egy almát és üdítőt. Indulás előtt persze nem maradhatott el a kötelezőnek mondható csoportkép, jelen esetben a hotellel. Az aznapi 77 km-es utunkat verőfényes napsütésben kezdtük meg, ennek ellenére hideg volt. A határ előtt egy kicsivel beborult az ég és még hidegebb lett. Miután végre átértünk a határon egy darabig még sík terepen tekertünk, de megérkezve a Szádelői-völgy bejáratához megálltunk ebédelni, hogy mindenkinek legyen energiája a délután megmászandó emelkedőkhöz. Mert ezekhez az emelkedőkhöz tényleg kellett energia - méghozzá nem is akármennyi! Némely szakaszokat még gyalog is nehéz lenne megtenni, nemhogy biciklivel. Persze nem is sokan bírták végig tekerve, volt, hogy fel kellett tolni a bringákat egy-egy durva részen. Két óra múlva ugyan, de végül mindenkinek sikerült felérni a hegy nyergébe, ami, ha minden igaz 760 méter magas. Itt sokan átcseréltük a vizes felsőnket, mert kifejezetten izzasztó volt ez az 5k m kemény hegymenet. az egyébként csodálatos és a Tordai-hasadékra emlékeztető völgyben. Örök érvényű tény, hogy az emelkedő után mindig lejtő jön.

Ez most sem volt másképp, kellemes száguldás következett. Krasznahorkaváraljáig. Délután értünk első tervezett látnivalónkhoz, az Andrássy-mauzóleumhoz. Ezt az építményt Andrássy Dénes készíttette felesége, Andrássy Franciska emlékére. Az idegenvezetés során megtudtuk, hogy a házaspár 36 évnyi házassága nehézségekkel indult, ugyanis Franciska nem nemesi származású volt. Ezért, amikor Dénes feleségül vette, a férfit kitagadták a családból - később persze visszafogadták. A mauzóleumnak nemcsak eszmei, hanem valós értéke is van. Amilyen egyszerű kívülről, olyan díszes belülről. Az egész márvánnyal van kirakva. Ráadásul nem is akármilyennel: az alapanyagok többek között Svájcból, Spanyolországból, Görögországból és Mexikóból származnak. A kupola pedig 1x1 cm-es kis aranyozott mozaiklapocskákkal van díszítve, összesen 9 kg-nyi val! Mégis talán a legértékesebb az az eredeti oltárkép, ami Franciska védőszentjét, Szent Franciskát (milyen meglepő :) ) ábrázolja. Körülbelül 1000 darabból állították össze, teljesen sík, mégis tökéletes térhatást mutat Az építmény mögött pedig megtekinthettük az Andrássy házaspár kedvencének élethű szobrát. Mindannyian egy hatalmas ebet képzeltünk el, pedig a szóban forgó kutyus egy tacskó volt. Ezután ismét felkerekedtünk és meg sem álltunk Rozsnyó városáig. Jut eszembe, egyszer megálltunk egy fénykép kedvéért a krasznahorkai várral. Rozsnyó főterén kaptunk 45 perc szabadidőt, mindenki arra ment, amerre szeretett volna - persze a belvárosban. A főtéren megtalálható Andrássy Franciska szobra is. Rozsnyóról egyenes út vezetett aznapi szállásunkra, Betlérre. Itt kisebb útvesztő után, de megtaláltuk a panziót, melyben aznap aludtunk. Vacsora után senkinek sem esett nehezére az alvás, kemény nap volt mögöttünk.

        Vasárnap a már jól megszokottá vált tojásrántotta volt a reggeli (nemcsak szombaton, hanem korábbi túrákon is volt, hogy ezt kaptuk reggelire) . Miután felpakoltuk a csomagokat átgurultunk a szomszédban lévő Andrássy kastélyhoz. Egy óra alatt bejártuk a kétszintes építményt. Számomra nagyon érdekes volt az egész. Rengeteg mindent kiállítottak, többek közt az Andrássyak gyűjteményeit és vadásztrófeáit.

Láthattunk egy eredeti múmiát és a hozzátartozó szarkofágot, japán porcelánokat, különböző kardokat, szablyákat, fókabőrből készült eszkimóruhát és persze a trófeákat: elefántot, krokodilokat, medvéket. Megtekinthettük a család ékszereinek egy részét, és megmutatták az egykori cselédek szobáit is. Később felmentünk az emeletre, ahol ámulhattunk az Andrássyak saját, 15 000 kötetből álló könyvtárán Indulás előtt persze készült közös kép a kastéllyal és a csoporttal. :) Következő állomásunk a krasznahorkai vár volt. Visszatekertünk tehát a faluba, és felküzdöttük magunkat a hegy tetején álló várhoz. Itt ismét kaptunk idegenvezetést, és ezáltal számos érdekes információt tudtunk meg. Már rögtön az első helyiségben, a konyhában találkozhattunk egy érdekességgel. Az ajtó felett egy szemet ábrázoló festmény volt, ami arra szolgált, hogy a cselédek ne lopjanak - ugyanis a kép Isten szemét ,,ábrázolta", és "Isten szeme mindent lát!"  mondták. Kiderült az is, hogy ebben a várban őrzik a Lánchíd legelső darabját, ami szállítás közben megrepedt, ezáltal hasznavehetetlenné vált.

Később láthattuk Andrássy Franciska halottaskocsiját, mellette annak a tacskónak a szobrát, amit előző nap is megnéztünk. A várban még kápolnát is kialakítottak, itt található Serédy Zsófia mumifikálódott holtteste is, és egy másolat a Szent Franciskát ábrázoló oltárképről. A vár megtekintése után legurultunk a faluba és elfogyasztottuk a jól megérdemelt ebédet. Ekkor derült ki, hogy a buszunk nem tud átjönni értünk a határon, tehát még 40 km hátravan. Szerintem itt egy világ dőlt össze pár diákban, de hát biciklizni jöttünk ugyebár. :) Felszálltunk hát a bringákra és nekivágtunk az útnak. Igaz, közben hárman eltévedtek, de végül ők is megkerültek, így teljes létszámmal vághattunk neki az utolsó nagy erőpróbának, a 12%-os, már Aggtelekre vezető emelkedőnek. Miután mindenki sikeresen teljesítette a feladatot, koromsötétben értünk vissza Magyarországra. Bepakoltuk a bicikliket és 8 óra körül útra keltünk. Miskolcon megálltunk még vacsorázni és hajnali háromnegyed kettőre ismét Kecskeméten voltunk.

Személy szerint én nagyon jól éreztem magam, érdemes volt elmenni. Akik ott voltak, mind büszkék lehetnek magukra, hogy teljesítették ezt a 150 km-t!

                                                                                                       Miklós Alexandra 13.E

Pünkösdkor Erdélyben, két keréken, esőben!

Tízből öt, avagy ismét győri győzelem!

Beszámoló a X. Jubileumi AJTP Tanári Focitornáról

2011. november 25-26-án tizedik alkalommal került megrendezésre a Tanári Focitorna, és a sportesemény visszatért "szülőhelyére", a hírös városba. 2002-ben tehát Kecskemét, 2003-ban Győr, 2004-ben Eger, 2005-ben Miskolc, 2006-ban Zalaegerszeg, 2007-ben Kisvárda, 2008-ban Pápa, 2009-ben Pécs, 2010-ben pedig Székesfehérvár látta vendégül a sportolni vágyó tanárokat.

Pénteken este fergeteges hangulatú nyitóbulival indult a rendezvény, a budapesti Ed Philips & The Memphis Patrol és a helyi tanerőkből álló Schoolgroup szórakoztatta a nagyérdeműt.

Közben lezajlott a sorsolás, és Szabó István, a házigazdák igazgatója külön köszöntötte az idelátogató Katalinokat. Megtisztelte jelenlétével Kecskemétet Tolnai József, a Programiroda vezetője is, sőt másnap aktív szerepet vállalt a mérkőzések levezetésében! Külön ki kell emeljük a szurkolni érkezett hölgyeket, Nyíregyházáról, Győrből és Székesfehérvárról egyaránt 2-2 tanárnő kísérte el csapatát.

Szombaton már 8 órakor pattogott a labda a két helyszínen, az A és B csoportban 3-3, a C jelűben 4 csapat küzdött a négyes döntőbe jutásért.A mérkőzések többsége sportszerű volt és a résztvevők magas színvonalon kergették a labdát (noha többek futósebessége és futóteljesítménye visszaesett kissé az eltelt évek miatt:). Zalaegerszeg, Kőszeg, Győr és Kisvárda erőfeszítéseit koronázta végül siker, így ők osztoztak meg a dobogós helyeken. A korábban már négyszer megkoronázott Győr csak gólkülönbséggel múlta felül a védő (és korábban háromszoros győztes) Kisvárdát, a dobogó legalsó fokára Kőszeg futott be, hogy némi képzavarral éljek. A helyosztók érdekessége volt, hogy mind az 5-7., mind a 8-10. helyért küzdő csapatok körbeverték egymást, így győzelem nélkül senki nem távozott Kecskemétről!

A mérkőzések után a Táncsics Kollégium aulájában került sor az eredményhirdetésre és a különdíjak átadására. Szabó István és Tolnai József adták át a csapatoknak a jól megérdemelt kupákat és okleveleket. A gólkirályi címre hárman is bejelentkeztek, a nyíregyházi Tündik Tamás, a győri Tóth András és a kőszegi Marton Gergő egyaránt 5-5 gólig jutott. Marton Gergő a társgólkirályi cím mellett a legjobb mezőnyjátékos díját is kiérdemelte, a legjobb kapus pedig a telekis Négele Zalán lett. Apropó, Székesfehérvár! Minden elismerés a telekiseké, akik összesen öt játékossal érkeztek, és (a házigazdáktól kapott segítséggel, de) csere nélkül küzdötték végig mind a négy meccsüket!
Jó hangulatban ért tehát véget a torna, és fáradt, de boldog csapatok indulhattak haza. Folytatása következhet jövőre Nyíregyházán!

Csoportmérkőzések:
A-csoport:
Nyíregyháza – Eger 3-0, Kisvárda – Eger 6-2, Kisvárda – Nyíregyháza 0-0

B-csoport:
Pápa – Bonyhád 1-1, Győr – Bonyhád 3-0, Győr – Pápa 2-0

C-csoport:
Kőszeg – Kecskemét 2-0, Zalaegerszeg – Székesfehérvár 1-0, Székesfehérvár – Kecskemét 1-1, Kőszeg – Zalaegerszeg 1-0, Zalaegerszeg – Kecskemét 3-2, Kőszeg – Székesfehérvár 3-0

A 8-10. helyért:
Bonyhád – Eger 3-1, Székesfehérvár – Bonyhád 2-1, Eger – Székesfehérvár 2-1

Az 5-7. helyért:
Nyíregyháza – Pápa 4-1, Pápa – Kecskemét 3-2, Kecskemét – Nyíregyháza 2-1

A négyes döntőben:
Kisvárda – Zalaegerszeg 1-0, Győr – Kőszeg 3-0, Kisvárda – Kőszeg 1-0, Győr – Zalaegerszeg 5-1, Győr – Kisvárda 0-0

A végeredmény:
1. Győr, Révai Miklós Gimnázium 5 4 1 0 13-1 13
2. Kisvárda, Bessenyei György Gimnázium 5 3 2 0 8-2 11
3. Kőszeg, Jurisich Miklós Gimnázium 5 3 0 2 6-4 9
4. Zalaegerszeg, Zrínyi Miklós Gimnázium 5 2 0 3 5-9 6
5. Nyíregyháza, Zrínyi Ilona Gimnázium 4 2 1 1 8-3 7
6. Kecskemét, Katona József Gimnázium 5 1 1 3 7-10 4
7. Pápa, Türr István Gimnázium 4 1 1 2 5-9 4
8. Bonyhád, Petőfi Sándor Gimnázium 4 1 1 2 5-11 4
9. Székesfehérvár, Teleki Blanka Gimnázium 5 1 1 3 4-8 4
10. Eger, Szilágyi Erzsébet Gimnázium 4 1 0 3 5-13 3
                                                                       - bure -

A Lovassy hölgyei a röplabda királynői!

2011. január 7-8-án került megrendezésre Kecskeméten, a Katona József Gimnázium és a Táncsics Mihály Kollégium közös munkálkodásában az I. AJTP Női Röplabdatorna. Testvéries megoszlásban a Dunán- és Tiszántúlt is 2-2 csapat képviselte, a nagy négyest a hazaiak két csapata egészítette ki. Pénteken a hivatalos megnyitót - amin Szabó István, a gimnázium igazgatója köszöntötte az érkezetteket - sorsolás követte, ahol kialakult a két hármas csoport. A vacsorát követően a résztvevők mindannyian megtekintették a kecskeméti fiatalság kedvenc tartózkodási helyén, a Malom Center mozijában az Utódomra ütök című amerikai filmet. A jó hangulat így adott volt másnapra is.

Szombaton 8 órakor kezdődtek az összecsapások a Református Gimnázium sportcsarnokában. Az A-csoportban elsőként a Katona 1. csapata (felkészítő tanár: Sándorné Kormos Edit)  küzdött meg - szó szerint - a kisvárdai Bessenyei alakulatával (felkészítő tanárnők: Czifráné Subert Katalin és Lipéczné Szabó Erika), két szoros szett után a Besisek örülhettek. Nem sokáig, mert a Veszprémet képviselő Lovassy Gimnázium csapata (felkészítő tanárnő: Molnárné Bácskai Rita) gyorsan átgázolt rajtuk. Nem jártak jobban a katonások sem, ők is kénytelenek voltak fejet hajtani a nagyobb tudás és összeszokottság előtt, így Veszprém gond nélkül nyerte a csoportot, mellettük a várdaiak készülődhettek az elődöntőkre.

A B-csoportban az első meccset a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium lányai (felkészítő tanár: Tündik Tamás) játszották a pápai Türr István Gimnázium hölgyei (felkészítő tanárok: Kéthely György és Németh András) ellen. Az elején fej-fej mellett haladtak a csapatok, majd egy-két hibát követően a dunántúli hatos lelkileg összezuhant, így a zrínyisek behúzták első győzelmüket. A pápai pánik kitartott a Katona 2. csapata (felkészítő tanár: Karagics Mátyás) ellen is, így meglepetésre a fiatalabbik kecskeméti alakulat verekedte be magát az elődöntőbe (a csoport harmadik meccsén Nyíregyháza könnyedén verte a házigazdákat).

Az elődöntőket megelőzte az első helyosztó, ahol a két csoport 3. helyezettjei estek egymásnak, és a Katona 1. csapata meggyőző játékkal húzta be a mérkőzést, megszerezve utolsó mérkőzésén első győzelmét.

A labdajátékok többségében mindig benne van a lehetőség, hogy a kapanyél is "elsülhet", tehát hogy a papíron gyengébb csapat kiüti az erősebbet. Nos, ez az elődöntőkben végül nem következett be, de a kisebbik kecskeméti csapat a második szettben alaposan megszorongatta a későbbi győztest. A másik meccsen, a tiszántúli rangadón végül a zrínyisek kerekedtek felül, így ebből a párból ők készülhettek a döntőre.

A bronzmeccsen Kisvárda jó mérkőzésen győzte le Kecskemét 2. csapatát, akik kicsit - fejben és testben is - elfáradtak a torna végére, de helytállásukért így is minden dicséretet megérdemelnek - akár csak a többi öt alakulat. A döntőben Veszprém és Nyíregyháza a torna legszínvonalasabb összecsapását produkálta, de a tiszántúliak a torna legjobbjának megválasztott Boros Anita vezérletével is csak megszorítani tudták a rendkívül összeszokott, technikailag és taktikailag is képzett játékosokból álló dunántúliakat. A tornát így teljesen megérdemelten a veszprémi Lovassy László Gimnázium hölgykara nyerte.

A jó hangulatú eredményhirdetésen Szabó István igazgatótól vehették át a csapatok a megérdemelt serlegeket, a dobogósok pedig még érmekkel is gazdagodtak. A szervezők költői kérdésére, miszerint kinek adhatják át majd a stafétabotot, azaz hogy jövőre ki szervezi meg a tornát, várjuk a kedves igazgató kartársak vagy programfelelősök valamelyikétől az igenlő és ajánlkozó választ!

                                                                                             - bure -

Beszámoló a Lakiteleki Történelem Táborról

2011. április 11-12-én került lebonyolításra a VII. AJTP Történelem Tábor a szokásos helyszínen, a Lakiteleki Népfőiskolán. A verseny témája idén Magyarország II. világháborús részvétele volt. A nehéznek ígérkező téma dacára 12 intézmény 21 csapata mérte össze tudását és felkészültségét.

A csapatok megérkezése után a hétfői program kecskeméti kiruccanással indult, a 85 fős társaság először a Technika Házában megtekintette az Auschwitz Album című időszakos kiállítást, mely a magyarországi Holocaustnak állított emléket. Majd kis belvárosi sétát követően már könnyedebb hangvételű program következett, a Malomcenter mozijában Maci Laci szórakoztatta csoportunkat 3D-ben.

Kedden 9 órakor indult a nagy küzdelem, a verseny első felében történelmi totó, igaz/hamis, szerzők és művek valamint történelmi topográfia feladatok szerepeltek; a szünetet követően pedig idézetek, képfelismerés és villámkérdések következtek. A színvonalas versenyben három csapat kiemelkedett a népes mezőnyből: az egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium 2., a veszprémi Lovassy László Gimnázium 1. és a sárospataki Árpád vezér Gimnázium triumvirátusa.

A három tagú zsűri (tagok: Kiss Sándor és Weninger Endre tanár urak) elnöke, Vajda Csaba, a kecskeméti ÁFEOSZ Szakközépiskola tanára az eredményhirdetéskor először méltatta a verseny hagyományait és a csapatok felkészültségét, majd átadta az okleveleket és a jutalomkönyveket.

A jó hangulatú vetélkedő közös fotózással és ebéddel zárult. Reméljük, mindenki jól érezte magát, és jövőre is visszatér hozzánk!

 Az első tíz végeredménye:

                                                                - bure -

Bringatúránk a varázslatos Loire-völgyben!

 10 nap alatt 644 km, 18 kastély és 3 apátság!

A nyár utolsó előtti hetében a Katona József Gimnázium Arany János Tehetséggondozó Programjának keretében tizenheten indultunk Franciaországba, azon belül is a világörökség részeként számon tartott Loire-völgybe. Csapatunk Kecskemétről vonattal jutott el a Ferihegyi repülőtérre. Ferihegyről azután az Easyjet járatával röpke másfél óra alatt már Párizsban is voltunk. Sokan közülünk most repültek először, de akadtak olyan diáktársaink is, akik már átélhették ezt a „felemelő” érzést.

Az első estét Párizsban töltöttük, hogy másnap frissen és kipihenten nézzünk szembe a ránk váró 640 km-rel. A kerékpártúra kiinduló állomása Angers volt, de az idáig vezető utat még nem biciklivel tettük meg, hanem a sebességéről híres gyorsvasúttal, a TGV-vel. Óriási élmény volt 300 km/h-s sebességgel zajtalanul suhanni!

A biciklik már Angersban vártak ránk, így nem volt más hátra, csak kipakolni, felszerelkezni és megkezdődhetett a túra! Angersban két éjszakát töltöttünk egy négycsillagos kempingben, ahol a hűvös idő ellenére mindannyian átélhettük a jacuzzi kényeztető élményét is. A városban rengeteg látnivaló volt: a monumentális középkori vár, a gyönyörű templom, a híres Apokalipszis-faliszőnyegek, a Maine-folyó fölött átívelő, csodálatosan kivilágított hidak. Az első igazi kastélyt túránk második napján az Angerstól 15 km-re ÉK-re fekvő Le Plessis Bourré-ban csodáltuk meg.

Harmadik napunk délelőttjén már Montgeoffroy kastélyában nézelődtünk, és innen tovább tekerve megtörtént első találkozásunk a Loire-folyóval! Számunkra a hét legnagyobb csalódása a gennes-i gall-római amfiteátrum volt, ahol ókori építmény helyett csak egy homokkal fedett porond várt ránk. A szálláshelynek kiszemelt város, Saumur esti fényei azonban kárpótoltak minket. Saumur városa aztán negyedik napunk délelőttjén, már „nappali” kivilágításban sem okozott csalódást. Sűrű napnak néztünk elébe: Montsoreau, Fontevraud, Chinon nevezetességi után már csak kívülről volt időnk megnézni a Csipkerózsika szerzőjét megihlető Ussé álomszerű kastélyát. A nap folyamán a legtöbb időt a fontevraud-i apátság monumentális építményeire szántuk.

Csodálatos látvány tárult elénk akkor is, amikor késő délután elértük a La Vienne-folyócska mellett magasodó Chinon várát! Ötödik napunk reggelén a már unalomig szokásos bagett és tej adagunk után megnéztük a várost, ahol aludtunk, Azay le Rideau-t és várát. Ezen a napon időnk döntő részét Villandry kastélyában és szemet gyönyörködtető kertjében töltöttük.

A kertben a világ minden tájáról vannak növények, amit a látogatók megcsodálhatnak. A nap végén fejünket már a tours-i kempingben hajtottuk nyugovóra. Másnap reggelre bekövetkezett a baj, amire senki sem számított, az éjszaka folyamán ellopták két kerékpárunkat. Buday tanár úr a hír hallatán rögtön a probléma megoldására törekedett. A rendőrségi bejelentés után sikerült két biciklit kölcsönöznünk, így a probléma viszonylag megoldódott. A balszerencse ellenére is remekül éreztük magunkat a tours-i katedrálisban és az Ambois-i várkastélyban.

Esténket a Chenancheaux-i kempingben töltöttük, ahol nagy örömünkre lehetőség nyílt kenuk bérlésére is. Hetedik napunkon a kastély megtekintése után ezeket az enyhén billegő „vizijárműveket” igénybe is vettük.

Lebilincselő látvány volt a folyóról a La Cher-folyó fölé épült kastély épülete. A kenuzás után, már késő délután továbbindultunk Chaumont sur-Loire-ba, ahol a Loire partján kempingeztünk, és első ízben merészkedtünk be a meglehetősen hideg folyóba.

Következő napunkat Chaumont kastélyának megtekintésével kezdtük, majd megérkeztünk a Blois-i várhoz, melyen négy különböző építészeti stílusirányzatot is megfigyelhettünk.

Napunkat a Beauregard-kastély méltán híres történelmi arcképcsarnokának megtekintésével zártuk, ahol nagy büszkeségünkre Mátyás király, Bethlen Gábor és I. Rákóczi György mellképei néztek le ránk. Ezen az éjszakán túránk legszínvonalasabb kempingjében éjszakáztunk, mely után még lelkesebben indultunk további látnivalókban bővelkedő utunkra. Kilencedik túranapunk a Cheverny-kastély klasszicista épületének megcsodálásával indult, melynek udvara ma hetven vadászkutyának ad otthont.

Ezek után következett a Chambord-i kastély, a Loire völgy legnagyobbika, melynek annyi kéménye és tornyocskája van, ahány nap egy esztendőben. Másnapi célunk, Sully-sur-Loire felé haladva fél úton ezen az estén Ferté St. Aubin-ban tértünk nyugovóra. Másnap az éjszakai kellemes pihenés után, a Sologne mocsaras, erdős vidékén áttekerve elértük Sully-sur-Loire-t, ahol felállítottuk sátrainkat, hogy már csomagok nélkül tekerhessünk a közel 35 km-re fekvő, Eiffel által tervezett Briare-i csatornahídig.

Lenyűgöző látvány volt a folyópartról a hídon átcsobogó kishajókat látni. Mi is átsétáltunk a zseniális műszaki alkotáson, ami lehetővé tette a Loire két partján húzódó belvizi csatornák közötti, zsilipelés nélküli összeköttetést. Másnap elérkezett túránk utolsó kerékpáros szakasza, mely Orleans-ig tartott. Útközben még megnéztük St. Benoit-sur-Loire híres apátságát. Orleánsban elbúcsúztunk biciklijeinktől, és az éjszakát végre nem sátorban, hanem egy kényelmes panzióban töltöttük. Augusztus 24-én délelőtt visszavonatoztunk Párizsba, és a repülő indulásáig hátralévő hat órát megpróbáltuk tartalmasan eltölteni.

Párizs legfőbb nevezetességeihez (Notre Dame, Eiffel-torony, Louvre, Tuilleriák kertje) sikerült sétahajókázás keretében a Szajnán eljutnunk. Remek zárása volt ez egy remek biciklitúrának, mely mindannyiunk számára felejthetetlen és örök élmény marad! Köszönjük szervező tanárainknak és a Programnak is ezt a nagyszerű lehetőséget!

Ripp Zsuzsanna & Viczián Gergő 12.E

Felhívás a Jubileumi X. AJTP Tanári Focitornára!

Meghívó a Jubileumi AJTP Tanári Focitornára
 
Tisztelt Igazgatónő/Igazgató Úr, Kedves Kollégák!

Döbbenetesen múlik az idő, immár 9 éve, hogy először mérték össze erejüket Kecskeméten a tanárcsapatok! Így idén novemberben a 10. tornára kerül sor, melynek megszervezését lelkesen vállaltuk. E nemes feladat megsokszorozta erőnket és reméljük a találékonyságunkat is. Ebben az évben először nemcsak a férfi kollégákat hívjuk, hogy sportszerű küzdelemben eldöntsék, melyik csapat ülhet az AJTP (foci)trónjára, hanem kísérő rendezvényt is hirdetünk.

Kérjük, hogy a csapatok hozzanak magukkal minél több szurkolni és táncolni vágyó kolléganőt! Így az iskolák csapatai a pénteki vacsora után a tánctudásukat is bemutathatják, melyet szakértő zsűri értékel majd.

Kérjük, hogy a jelentkezésekkel együtt küldjetek képeket az eddigi tornákról! Ebben különösen a korábbi rendezők segítségére számítunk!

A rendezvény időpontja:
2011. november 25-26. (péntek-szombat)

A tervezett program az induló csapatok n számától függ.

Ha n < 12, akkor az összes meccsre szombaton délelőtt kerül sor.

Ha 12 ≤ n, akkor a csoportmérkőzéseket pénteken 14 órától kezdjük, és a torna a helyosztókkal szombaton fejeződik be. (Mi ez utóbbit reméljük, ezért ezt a verziót részletezzük.)

Péntek:

• Érkezés: 12 óráig a Táncsics Mihály Kollégiumba (6000-Kecskemét, Nyíri út 28.) A szállás 4 ágyas szobákban. Az elosztás iránti igényeket a jelentkezési lapon kérjük jelezni!
• Ebéd: 12-13 óra között a kollégium ebédlőjében.
• A focitorna selejtezői 14-18 óra között (csoportküzdelmek).
• Vacsora: a gimnázium dísztermében 19-20 óra között.
• Kb. 20 órától nosztalgiázás, tánc, és a többi…

Szombat:

• Reggeli 7 és 8 óra között a kollégiumban
• 8-13 óra labdarúgó torna második fordulója (helyosztó küzdelmek)
• 13 órától eredményhirdetéssel egybekötött záró ebéd a kollégiumban
• 4 órától hazautazás

Részvételi díj: 12 000 Ft

Szeretettel várjuk a jelentkezéseket a buday@kjg.hu, a burekecso@t-online.hu címeken vagy a 76-327-436-os faxon a mellékelt jelentkezési lap visszaküldésével!

- bure -

Katona József Gimnázium

6000 Kecskemét, Dózsa György út 3.
Telefon: 06 76/481-583 Fax: 06 76/327-436

I N T É Z M É N Y I   J E L E N T K E Z É S I   L A P

A 2011. évi X. Jubileumi AJTP Tanári Labdarúgótornára

(VISSZAKÜLDENDŐ FAXON A 76/327-436-RA VAGY A buday@kjg.hu ILLETVE A burekecso@t-online.hu CÍMRE!)

Jelentkező intézmény/intézménypár neve és címe, elérhetőségei

A csapatvezető neve telefonos és e-mail-es elérhetőséggel:

---------------------------------------------------------

Várható összlétszám: ----------------

Férfiak száma (focisták): -------------

Hölgyek száma (szurkolók): -----------

 
Esetleges speciális igények (pl. vegetáriánus étkezés, elhelyezés stb.):

JELENTKEZÉSI HATÁRIDŐ:
2011. november 11. péntek 14 óra!

Szeretettel várunk benneteket!

Felvidéki várak nyomában

 

Idei felvidéki kerékpártúránknak abban a tudatban vágtunk neki, hogy péntek és szombat délután esni fog, és nem lesz melegebb 16 Celsius foknál.

Péntek délután röpke 2-2,5 óra alatt (és persze egy átszállással a Nyugatiban) oda is értünk a túra kezdőpontjára, Szobra. Itt persze nem maradhatott el a jól megszokott csoportkép és az előre megjósolt eső sem, ami szerencsére csak Letkésig kísérte utunkat. A határátkelő után nem a zápor, hanem az előttünk álló dombok jelentették a kihívást. Körülbelül 50 laza km után odaértünk szántói szállásunkra, ahol a vacsora után kártyapartit szerveztek tanáraink. A későig tartó mocsarazás után szerintem senkinek sem esett nehezére az alvás.

Szükségünk is volt a pihenőre, mert másnap 115 km várt ránk. A nap első megállója Léván volt, ahol megtekintettük a sétálóutcát és az ott található várat.

Mindezek után eltekertünk a Malonyai-arborétumhoz. A tervezett 11 óra helyett jóval dél után értünk oda. Az ott elfogyasztott ebédet követően bejártuk az arborétumot. Az egész nagyon szép volt, nekem mégis a japán kert tetszett a legeslegjobban.

Pár órás csúszással ugyan, de nekivágtunk annak a délutánra tervezett 60 km-es szakasznak, ahol megmásztuk azt a bizonyos 527 m-es dombot (a Trbecs-hegység főgerincét). Én személy szerint durva emelkedőkre és a beharangozott égszakadásra számítottam, de egyik sem jött be. Felfelé menet megálltunk Hrussó váránál, amit felújítás miatt nem tudtunk "bevenni".

A csúcs megmászása és a naplemente után következhetett a 8 km-es eszeveszett száguldás lefelé. Ekkor már kicsit hűvös volt. A lejtők után szinte végig sík terepen mentünk végső állomásunkig, Bajmócig, immár teljes sötétben. Mikor odaértünk a településre, következett szállásunk megkeresése. Egy kis útvesztő után igaz, de ezt a próbát is sikeresen teljesítettük. Fél 11 körül megvacsoráztunk, utána pedig mindenki bedőlt az ágyába.

A vasárnapi reggeli után verőfényes napsütésben felkerekedtünk, hogy megtekintsük Bajmóc fő látnivalóját, a gróf Pálffy István által építtetett, részben vízzel körülvett kastélyt.

Az építményt belülről csak idegenvezető kíséretével lehetett végignézni. Mi németül hallgattuk végig a körülbelül 2 órás előadást a kastély történetéről, tulajdonosáról, és magáról a kastélyról.

Ez alatt bejártuk az egész monstrumot: az alatta elhelyezkedő barlangtól kezdve a pincén keresztül a kastély tornyáig. A kastélylátogatás után csapatunk betért egy közeli étterembe ebédelni. Itt megkóstolhattuk a sztrapacska nevű szlovák ételt.

Ezután 18 fős társaságunk két részre oszlott: 9 fő a helyi termálfürdőben, 9 fő pedig az állatkertben tett látogatást. Én az utóbbi csoportba tartoztam. Az állatkertben láttunk többek közt afrikai elefántot, oroszlánt, jaguárt, pávát, farkast, medvét, de még hóbaglyot is. A programok után visszatértünk szállásunkra, felpakoltuk a bicikliket és elindultunk arra a helyre, ahol később felvett minket az értünk rendelt busz. Fél 7 körül senkit és semmit ott nem hagyva elindultunk Kecskemétre. Hosszú út után 11-kor végre hazatértünk.

Személy szerint én nagyon jól éreztem magam, úgy gondolom ez mindenki másra is igaz. Sérülések nélkül, élményekkel gazdagodva tértünk vissza. Remélem, lesz még alkalmam kerékpártúrán részt venni. :)

                                                                         Miklós Alexandra 12.E

Hó, szikrázó napsütés és síelő katonások!

2011. február 28-án indultunk sorrendben immár jubileumi, tízedik AJTP-sítáborunkba – hagyományosan a sógorokhoz. 63 fős csoportunk igen heterogén összetételű volt életkor és sítudás szempontjából egyaránt: felölelte mind az öt évfolyamot a már ötödik síelésükre készülődő végzősöktől a teljesen kezdő előkészítősökig. Az alsó-ausztriai Lackenhof adta a szállást, a két Ötscher-hegy (Nagy és Kis) pedig a sípályarendszert.

A tavalyi csontig hatoló zimankó után kellemes 5-8 fokban és csodálatos napsütésben karcoltuk a lejtőket, délután a völgyben már-már mediterrán meleg bágyasztotta a síelésben megfáradt katonásokat. Csoportunk közel egyharmadát a kezdők adták, akik gyakran pihegtek remegő végtagokkal a Hütte padjain. A tapasztaltabbak négy csoportba osztva száguldoztak a kitűnően előkészített, de délutánra meglehetősen buckássá váló sípályákon, tovább csiszolva addig sem rossz sítudását.

Fantasztikus öt napot tölthettünk ragyogó körülmények között, reméljük, jövőre újra célba vehetjük a havas lejtőket!
                                                                           - bure -

Börzsönyi lankákon tekeregve

Ismét kerékpártúra a Börzsönyben!

Hagyományainkhoz és jó szokásunkhoz ragaszkodva szeptember 18-án újra drótszamaraink nyergébe pattantunk, hogy megküzdjünk a Börzsöny emelkedőivel. Túránk persze a kecskeméti vasútállomáson kezdődött, ahonnan - a Nyugatiban gördülékenyen lebonyolított átszállást követően -  Szobra szállított minket a modern vasparipa. A szobi vasútállomásról startolt tehát kis 14 fős csapatunk, a 12 diák három AJTP-s osztályt képviselt. A résztvevők: Karlovitz Titanilla, Tóth Fanni, Balogh Bianka és Litóczki Imre a 10.E-ből, Ripp Zsuzsanna, Pálházi Mariann, Tamás Krisztina, Bodó Richárd, Palásti Dávid, Sinkó Attila és Viczián Gergő a 11.E-ből valamint Wéber András a 12.E-ből. Frisnicz Irén tanárnő és e sorok írója kísérő tanerőkként támogatták az ifjúságot.

Szobról elstartolva először Márianosztra, majd Kóspallag következett, innen aznapi legmeredekebb szakaszunkkal már közel 450 m magasra tekertünk (néha kis tolással kiegészítve) fel, majd csodálatos bükkerdőben gurulva értünk ki a Kismaros-Királyrét útra.

Innen már nem volt messze szállásunk, a Fatornyos Fogadó, ahová 21 km megtétele után még meglehetősen frissen érkeztünk (legalábbis az ifjúság), mert a szállás focipályáját meglátva rögtön további sporttevékenységen törték a fejüket. Így aztán meglehetősen viharos focimeccs kerekedett, volt itt fejbelövés (labdával pesze), némi kis utánrúgás és sok-sok szebbnél-szebb gól. Kiéhezve mehettünk vacsorázni a Fogadó különleges hangulatú éttermébe, mert a falakot meglehetősen érdekes stílusú festmények garmadája borította. Diákjaim hosszasan elemezgették a képek mondanivalóját, hiába magas színvonalú rajzoktatásban (is) részesülnek a Katonában...

Másnap, szombaton reggel rögtön patakátkeléssel folytatódott a kerékpártúra, majd a Királyrét és Nógrád közötti, meglehetősen rossz minőségű, hatalmas sárfoltokkal és tócsákkal tarkított földúton küzdöttük magunkat előre. A nógrádi vár tövében megváltunk szeretett (drót)paripáinktól, hogy immár gyalogosan vegyük be a hajdanvolt végvárat. A nógrádi vár önmagában kevés esztétikai élményt nyújt, lévén a török, kiűzetése előtt még felrobbantotta, s a millecentenáriumi helyreállítás sem tudott látványos eredményeket felmutatni. De az innen nyíló panoráma a Börzsöny főgerincére és a környező nógrádi tájra felülmúlhatatlan!

Diósjenő következett, itt kezdtük meg kapaszkodásunkat az 500 méter magas nyereg felé, ahonnan már az Ipoly-völgy volt a cél. Jó bő félórás tolást követően (a legszívósabb palánták persze kerékpáruk nyergében szenvedték fel magukat) ott állhattunk a Börzsöny-nyeregben, ahonnan csodálatos kilátás nyílt dél felé. Innen pedig közel 15 km-es gurulás-laza tekerés vitt le bennünket Kemencére. Kemencén megebédeltünk, majd - mivel az idő már szorított - nagyobb sebességi fokozatba kapcsolva nekivágtunk a közel 30-km-es, Szobig tartó Ipoly-völgyi szakasznak. Száguldott a kis csapat, csak egy szárnyaszegett vitéz siránkozása borzolta a krónikás idegeit, végül sikerült a hatórás vonatot megcsípni. Így este 9 után nem sokkal újra Kecskeméten voltunk, egy sikeres és élményeket hozó kerékpártúra zárásaként. Folytatása következik tavasszal, újra a Felvidéken!

                                                              bure

Csavargások Erdélyországban

Október 22-én az iskolai ünnepség után indultunk Kecskemétről, és Békéscsaba, Nagyszalonta, Nagyvárad érintésével értük el szálláshelyünket, Kalotaszentkirályt. A falusi vendégfogadás egyik gyöngyszeme ez a kis falu a Vigyázó lábánál, a helyiek kedvessége és szeretete lenyűgöző. Másnap reggel a Kalotaszentkirálytól néhány kilométerre nyugatra fekvő Székelyjói (Havasrekettyei)-vízesést céloztuk meg buszunkkal, s bár a helyiek szerint lehetetlenség lett volna abban a havas-esős időben elérni, mi (némi terepbuszozás és gyaloglás árán) ott állhattunk a közel 30 méter magasról permetező vízfüggöny aljában. Mivel erősen esett az eső is, gyorsan visszamenekültünk járművünkbe, s szerencsénkre következő megállónk, Kolozsvár már napsütéssel fogadott.

Kolozsvár főtere teljes átépítésen megy keresztül, a Mátyás-szobor is fel van állványozva, de a Szent Mihály-templomot, Mátyás szülőházát, a Házsongárdi-temetőt, a Babes-Bolyai Tudományegyetem épületét, a régi városfalat és a Szabó-bástyát, a Memorandum-per és az 1989-es sortűz emlékműveit így is megtekintettük. Indulnunk kellett azonban tovább, mert várt ránk a Tordai-hasadék, ahová csodálatos napsütésben tettünk könnyed túrát.

Innen hosszú buszozás következett, közel öt órát zötykölődtünk, mire elértük a Gyergyószentmiklós közelében, a Pongác-tető alatt fekvő Anita-panziót. Itt három, egymáshol közel fekvő épület szobáiban hajthattuk álomra fejünket.

Harmadik napunkon a Keleti-Kárpátok (és egész Európa) legszebb földrajzi látnivalóját,a Gyilkos-tó vidékét jártuk be. Sétáltunk a csodálatos fenyvesekkel övezett tó partján, megmásztuk a tó fölé magasodó Kis-Cohárd impozáns sziklatömbjét (ahol elénekeltük a Himnuszt), innen nyaktörő turistaúton beereszkedtünk a Békás-szorosba, és túránkat a Pokol-kapuja és a Pokol-tornáca sziklaszorosánál fejeztük be. Holtfáradt kis csapatunk a szállásra visszatérve főnixmadárként éledt újjá, és - az osztályfőnökkel kiegészülve -  hatalmas karaoki-partiban tombolta ki magát.

Másnap újra buszra szálltunk, és a Gyergyói- és Csíki-medencéket megülő ködtengerben délnek indultunk. Leróttuk kegyeletünket a madéfalvi veszedelem emlékművénél és a csíksomlyói kegytemplomban, megkóstoltuk Tusnádon a híres (és sokak szerint büdös) borvízforrás "termékét", de a nap fénypontjának a Csomád-hegy kráterében tett kitérő bizonyult. Először a Mohos-láp lépteink alatt lágyan ringó gyeptakaróját jártuk be, majd a csodálatos őszi napsütésben pompázó Szent Anna-tó partján pihentünk. A napot a barcasági erődtemplomoknál, Prázsmárban illetve Szászhermányban fejeztük be.

Utolsó két éjszakánkat a Brassótól délkeletre fekvő Négyfaluban (Szecsele) töltöttük, a Renáta-panzióban. Ötödik napunkon innen indultunk a Nagykőhavas lábánál fekvő Hétlétrás-vízesés meghódítására. Sajnos, a szoros létráit vandál elemek megrongálták, és így a szakadékvölgy teljes végigjárására csak a férfi tanerők vállalkozhattak, de diákjainkat is lenyűgözte a természet erejének e látványos megnyilvánulása. A túra után Brassó következett (Katalin-kapu, főtér, régi Városháza, Cenk-hegy, ortodox temető), de a gyorsan beálló szürkület visszaparancsolt bennünket szállásunkra.

Hatodik, egyben utolsó napunkat Brassóban a Fekete-templom megtekintésével kezdtük, a csodálatosan felújított épület a gótika legkeletibb alkotása Európában. Fő díszei, a kereskedők által a templomnak adományozott keleti imaszőnyegek egyedivé varázsolják a monumentális épület belsejét. Innen Kercre buszoztunk, ahol a kerci apátság romjaiban is lenyűgöző épületegyüttesét csodáltuk meg. Utunk ezután Nagyszebenbe vitt, ahol az Európa kultúrális fővárosa cím elnyerését követően csodálatosan felújított belvárosban sétáltunk. Utolsó állomásunk Vajdahunyad vára volt, sajnos újra rossz időben (közben eleredt az eső), de az épület állaga sem derítette jobb kedvre csoportunkat. Megkezdődött ugyan a felújítás (a tetőszerkezetet már kicserélték), de még jó néhány évnek el kell telnie, mire régi fényében tündökölhet a Hunyadiak ősi fészke.

Vajdahunyadtól már nem volt megállás, buszunk szinte repült hazafelé, és időben Kecskemétre értünk. Maradandó élményeket nyújtó, fárasztó de tartalmas kirándulás végén köszönhettünk el egymástól.

                                - bure -

Dél-Erdély csodás tájain

Beszámoló a VI. AJTP Vezetői Tanulmányútról

2010. május 29-én Kecskemétről immár a hatodik vezetői kirándulás indult az AJTP keretein belül. A sort 2004. tavaszán az általunk megszervezett észak-erdélyi tanulmányút nyitotta, ezt követték szép sorban a következők: 2005-ben Kárpátalja (szervező: Kisvárda, Bessenyei), 2006-ban Horvátország, Plitvicei-tavak (Pécs, Leőwey), 2007-ben Ausztria, Burgenlandi várak (Kőszeg, Jurisich), 2008-ban Prága (Budapest, Puskás). Mivel 2004-ben ígéretet tettünk arra, hogy a nem is olyan távoli jövőben Erdély déli területeit is bejárjuk együtt, idén elérkezettnek láttuk erre az időt. Nagyszerű kis közösség (35 fő) jött össze, melyben a következő intézmények képviseltették magukat: Katona József Gimnázium és Táncsics Mihály Kollégium (Kecskemét), Puskás Tivadar Távközlési Technikum (Budapest), Révai Miklós Gimnázium és Kollégium (Győr), Árpád vezér Gimnázium és Kollégium (Sárospatak), Tóth Árpád Gimnázium és Gulyás Pál Kollégium (Debrecen), Bessenyei György Gimnázium és Kollégium (Kisvárda), Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium (Szeged), Hajnóczy József Kollégium (Pécs), Városi Kollégium (Szolnok), Nemes Nagy Ágnes Kollégium (Székesfehérvár), Türr István Gimnázium és Kollégium (Pápa), Lovassy László Gimnázium (Veszprém), Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium (Bonyhád), Zrínyi Ilona Gimnázium és Kollégium (Nyíregyháza). Utunk zuhogó esőben indult, aminek a szegedi kolléganők látták kárát, mert az özönvízszerű esőfüggönyben nem vettük észre, és így egyszerűen ott hagytuk őket az út szélén…

A hiba orvoslását követően meg sem álltunk Világosig, ahol a Bohus-kastélyban megnéztük a fegyverletétel aláírásának szomorú mementóját,a kerek tölgyfa asztalt, és megemlékezésül elhelyeztük koszorúnkat a parkban felállított Bohusné-szobornál.

Innen utunk már a Maros völgyében vezetett, Máriaradnán a kegytemplomot, Vajdahunyadon a várat tekintettük meg, majd elfoglaltuk szállásunkat Csernakeresztúron. Az erdélyi falusi vendéglátás megható kedvessége és a felülmúlhatatlan ízkavalkád elbűvölte csoportunkat, nehezünkre esett másnap a búcsúzkodás. Pedig újabb kalandok vártak ránk, melyek a dévai várba vezető kabinos felvonónál kezdődtek. Többen is tériszonyra vagy rosszullétre hivatkozva nem libegtek fel „Magos Déva várába”, pedig nagy élmény volt megúszni a kb. félórás kemény felfelé gyaloglást.

Innen Nagydisznódra buszoztunk, hogy megtekintsük az erdélyi szász erődtemplom-építészet egyik csodálatos példáját. Szerencsénkre egy helybéli egyetemista személyében szakavatott vezető kalauzolt körbe, akinek mondandóját Hohlné Probszt Éva kolléganő fordította. Itt is köszönet érte!

Nagydisznód után már Nagyszeben következett, a szászok egykori fővárosának központja csodálatosan megújult 2007-ben, amikor a település Európa egyik kulturális fővárosa volt. Kötetlen séta keretében ismerkedtünk a látnivalókkal (Óratorony, Kis- és Nagy-tér, Huet-tér, Evangélikus székesegyház).

Nagyszeben után következő megállónk Kerc volt, a történelem során talán a legtöbbet szenvedett erdélyi apátság, melyet a Vöröstoronyi-szoroshoz való közelsége illetve sík fekvése kiszolgáltatottá tett az ellen számára. Romjaiban is lenyűgöző azonban Kerc, és a fenséges romokhoz a csodálatos hátteret a Fogarasi-havasok behavazott főgerincének látványa adta…

Hosszú buszozás következett, melynek végén, már szürkületben érkeztünk meg a Hargita lábánál, az Olt-szorosban fekvő Tusnádfürdőre, ahol szállást a Szent Kristóf-panzió biztosított számunkra. Innen indultunk a következő két napban csillagtúráinkra.

Harmadik napunkon a környék látnivalóival ismerkedtünk: Szent-Anna-tó, Mohos-láp, torjai Büdös-barlang, Buffogó-láp. Ez utóbbinak az elérése illetve innen a visszaút a buszhoz kissé megviselte az örökifjú társaságot, mivel a túravezető által elmondott adatok és a gyakran módosítva megadott útirányok nem mindig fedték a valóságot illetve bizonyultak helyesnek… Szerencsére a jókedv nem hagyta el a kissé elcsigázott csapatot, bár azon sokan csodálkoztak, hogy a busztól kb. hat kilométerre északra érkeztünk vissza a civilizációba.

Járművünk azonban elénk jött, így további szenvedésre nem volt szükség. A túravezető azzal védekezett, hogy még sosem járt erre, illetve hogy az esti AJTP – Székelyföld focimeccs előtt nem ártott a magaslati edzőtábor a csapat tagjainak…

Innen még (az időközben útitársunkká szegődött Árpi bácsi javaslatára, előre be nem tervezett programként) ellátogattunk Csernátonra, ahol a helyi szabadtéri Haszmann Pál Néprajzi Múzeum jelentett maradandó élményt mindannyiunknak. Igyekezni kellett azonban visszafelé, mert vártak már ránk Tusnádfürdő válogatott legényei, hogy összemérhessük erőinket egy barátságos kispályás focimeccs keretében.

Jó talajú (műfüves) pályán, villanyfényben, de zuhogó esőben kezdődött a nagy derbi. Bár a „székelyföldi” válogatott kezdetben fölényben játszott, és vezetett is 5-2-re, csodálatos szurkolótáborunknak, a csapat feljavulásának és nem utolsó sorban Horváth Péter, Grőber Attila valamint Bánki András sporttársak testvériesen elosztott 2-2-2 góljának köszönhetően a második félidőben megfordítottuk az eredményt! A helyi bíró sporttárs azonban először addig vezette a meccset, míg a hazaiak egyenlítettek (6-6), majd az ötperces hosszabbításban a győztes gólt is begyötörték. Bár kikaptunk 7-6-ra, nagyszerű hangulatban fejeződött be a meccs, melynek végén a két csapat tagjait óriási ovációban részesítette a fantasztikus (AJTP-s) szurkolósereg.

Utolsó előtti napunk (a Bucsecsben zuhogó eső és a nem működő kabinos felvonó miatt) a kultúra jegyében telt, megcsodáltuk Szászhermány és Prázsmár erődtemplomait, sétáltunk Brassó belvárosában és meghallgattunk egy orgonakoncertet a Fekete-templomban. Még a koncert előtt fellibegőztünk a Cenk-hegyre, ahonnan csodálatos panorámában gyönyörködhettünk. Lábunk előtt feküdt Erdély legnagyobb városa és a Barcasági-medence…

Este a búcsú buli névnapi köszöntéssel indult (pécsi kolléganőnknek, Takács Tündének kedveskedtünk egy szép, nagy csíkszeredai tortával), szakmai egyeztetésekkel folytatódott és némi kis mulatsággal fejeződött be…

Hamar elröpült ez a négy nap, és elérkezett június 2-a, szerda, a visszaút napja. Segesváron még gyorsan körbeszaladtuk az óvárost, nagyszerű látni, hogy egyre több házat újítanak fel, de ez igazán ráférne már az Óratoronyra is… Innen már nem volt megállás, élményünk mégis volt, nem is akármilyen: Tordánál elértük Erdély első autópályáját! Csodálatos érzés volt a Tordai- és a Túri-hasadékok között száguldani, ráadásul megúszhattuk a Kolozsvárt elkerülő körgyűrű állandó zsúfoltságát is.

Utolsó programként álltunk meg Kőrösfőn, egy-két kis emléktárgyat vásárolni az otthon maradottaknak. A határ átlépése után jöttek a fájdalmas búcsúk: először az ország keleti felén élők szálltak le, majd a szolnokiak és a veszprémiek is búcsút intettek. A többiek Kecskemétről tértek haza egy fárasztó, de tartalmas és rendkívül jó hangulatú kirándulás emlékképeivel. Folytatása következhet a jövő évben, a pápaiak jóvoltából Szlovéniában!

                                                                                                   - bure -

FELHÍVÁS az I. Mikulás napi Fiú Kispályás Labdarúgó Tornára!

Az AJTP-s tanári focitorna nagy sikerére való tekintettel idén Mikuláskor szeretnénk az Arany János Tehetséggondozó Programba járó fiúk számára megrendezni az I. AJTP Diák Kispályás Labdarúgó Tornát. Az AJTP-be járó fiatalok számára ugyanis a bonyhádiak által szervezett és az előkészítő évre járókat megmozgató Gymnasion-on kívül nincs másik olyan sportverseny, ahol újra találkozhatnának (Zánka és Bonyhád után), és összemérhetnék focitudásukat. Mivel a tanárok számára 2002 óta megszervezett labdarúgó-tornát is mi indítottuk el, úgy gondoltuk, hogy ezt  a versenyt- egyelőre csak a fiú - diákok számára is megszervezzük (ha kezdeményezésünk sikeresnek bizonyul, akkor tavasszal a lányok jönnek!). Várjuk tehát az AJTP-iskolák kispályás csapatainak jelentkezését, az alábbi feltételekkel:

- időpont: 2009. december 4-5. (péntek-szombat), érkezés pénteken 12 órára, eredményhirdetés és záró ebéd szombaton 13 órakor (a részletes programot a jelentkezések lezárulta után tesszük fel a honlapra)

- csapatok: intézményenként egy csapat 5+1 fővel, max. 4 csere = összesen 10 fő (életkori megkötés nincs); csak olyan diák nevezhető, akinek a neve szerepel az AJTP Programiroda adatbázisában mint AJTP-s diák (a személyazonosságot a szervezők ellenőrzik!)

- lebonyolítás: a jelentkező csapatok számától függően pénteken délután csoportkör, szombaton egyenes kieséses szakasz

- jelentkezési határidő és lehetőség: email-ben vagy fax-on a csapattagok és kísérők nevének elküldésével a buday@kjg.hu, vagy a szaboi@kjg.hu címre, illetve a 76/327-436-as fax számra 2009. november 6-ig (péntek)

Kérjük a hír olvasóit, hogy feltétlenük juttassák el felhívásunkat intézményük  igazgatónőjének/igazgatójának, programfelelősének és az érintett osztályfőnököknek, testnevelő tanároknak!

Várjuk a csapatok jelentkezését!

Szabó István igazgató és Buday Rezső programfelelős

Felvidéki folyók nyomában

 Kerékpártúra a felvidéki folyók mentén

2010. április 23 - 25.

2010. április 23-án immár harmadik felvidéki AJTP-s kerékpártúránkra indultunk a kecskeméti Katona József Gimnáziumból. A déli vonatot épphogy csak elértük, köszönhetően annak a két (gyász)huszárnak, akik a kollégiumban felejtették a személyi igazolványaikat. De a gondnok gyors (autós) és hathatós segítségének köszönhetően pontosan érkeztünk az állomásra, és szállhattunk fel a vonatra. A Nyugatiban áthurcolkodtunk a szobi szerelvényre, amiről pontosan fél háromkor szálltunk le. Némi kis szerelvényigazítást követően három órakor indult a nagy menet első szakasza, Szobról 48 km-t kellett tekernünk péntek esti szállásunkig, Szántóig (Santovka).

Szobról jól ismert úton, az Ipoly völgyében vezető aszfaltcsíkon indultunk. Jó tempóban tekertünk Letkésig, ahol átgurultunk az Ipoly felett, és útlevél/személyi felmutatása nélkül érkeztünk meg az északi szomszédokhoz. Ipolyszalkán némi kis szerelés következett, a vadonatúj kerékpárok némelyikének váltója ugyanis nem volt megfelelően beállítva. Innen nyílegyenesen észak felé vettük az irányt, és lassan elénk „gurultak” az első dombok is. Meglehetősen hűvös időben, fél hétkor érkeztünk meg Szántóra, ahol a helyi gyógyvíznek köszönhetően nagy fürdőélet bontakozik ki. Szállodák, panziók épülnek, mi az egyik ilyen vadonatúj panzióban kaptunk elszállásolást. A vacsorát pedig a mellette fekvő hotel éttermében fogyaszthattuk el.

Másnapra már kulturális és természeti értékek felfedezését is előirányozta a túravezető, így a kissé egyhangú reggeli után nekivágtunk a dimbes-dombos tájnak. Az Ipoly völgyéből a Garam völgyébe érkeztünk, de ehhez jó néhány dombháton is át kellett harcolnunk magunkat. Szerencsére az első látnivaló nem volt túl messzire, Léva vára 17 km-re fekszik Szántótól. A lévai vár több szempontból is kuriózum: egy sík lapály közepén kibukkanó bazaltsziklára épült, keleti részét útépítés miatt lerombolták, és legközelebbi épület-szomszédai tízemeletes szocialista lakótömbök… Bár a Rákóczi-szabadságharc végefelé a kurucok felrobbantották, egyes részei meglepően jó állapotban vannak. Csoportunk elszánt vitézei is nagy elánnal indultak a falak megostromlására, egyeseknek még a lakótoronyig is sikerült a csúszós, kavicsos hegyoldalon felharcolniuk magukat… Közel egy órát töltöttünk itt, és mivel közben még a nap is kisütött, igencsak vidáman indultunk tovább.

Következő célunk a malonyai arborétum volt, mely a környék leghíresebb botanikai látnivalója. Addig azonban igencsak embert próbáló terep várt ránk, kezdődött egy hosszú, északnyugati irányú (és ezért erősen szembeszeles), forgalmas úttal, majd a Garam keresztezése után jött a hullámvasút. Dombra fel, völgybe le, újra meg újra. Többen elátkozták a pillanatot, amikor jelentkeztek erre a tortúrára, volt olyan vitéz(nő), aki még az árokpartra is kifeküdt levegőt venni, de aztán harminc km kissé izzadságszagú megtétele után ott álltunk az arborétum bejárata előtt.

Némi kis táplálkozást követően sétáltunk be a malonyai kastély parkjába. Migazzi István, a kastély tulajdonosa és a park létrehozója Trianon után átköltözött a csonkaországba, és folytatta értékteremtő munkásságát a Jeli arborétum megalapításával. Ott is lett eltemetve.

A csodálatos tavaszi időben együtt sétáltunk végig az arborétum ösvényein, halastavakat és távol-keleti pagodákat kerülgettünk, virágzó azáleákat és rododendronokat csodáltunk, mezei nyulat lestünk, egzotikus fenyőféléket azonosítottunk. Igencsak elbágyadtunk a sétában, így nehezen akaródzott tovább indulni, pedig nyitrai szállásunkig még közel négy tucat km várt ránk.

Hogy ne kelljen a forgalmas főúton tekernünk, megint csak a dombok és a mellékutak felé vettük az irányt, de itt még a délelőttinél is tüdőszaggatóbb emelkedők követték egymást. Egyik-másik után már mentőért kiáltottam volna, de a lejtőkön való kellemes (bár időben meglehetősen rövid) gurulás visszaadta az életkedvemet. Az utolsó tíz kilométert aztán csak a főúton lehetett megtenni, a szombat délután ellenére iszonytató forgalmat szerencsére baleset nélkül megúsztuk.

Nyitra határában egy defekt hátráltatta a győzedelmes bevonulást, de fél nyolcra így is mindannyian megérkeztünk a belvárosban fekvő vadonatúj panzióba, ami – minő hasonlóság! – a szántóihoz hasonlóan a fürdőkomplexum mellett épült. Az épület annyira új, hogy még a hivatalos átadásra sem került sor, mi voltunk az első vendégek.

Bár nagyon elfáradtunk, a kellemes vacsora és némi tisztálkodást követően a csoport fele úgy döntött, meglátogatja a csodálatosan kivilágított nyitrai várat. Bár magába a felsővárba nem sikerült bejutni, nagyon hangulatos kis sétát tettünk az alsóvárba és az óvárosba.

Másnap aztán – reggeli, defektjavítás, összepakolás és a szállás elhagyása után – újra meglátogattuk a várat, ahol nem is kellett csalódnunk, a nyitott kapun immár bebocsátást nyertünk, és csodálatos panoráma bontakozott ki a Nyitra-folyó síkja főlé magasodó teraszról. Nyugat felé a Zobor-hegy impozáns tömbje zárta le a kilátást, keleten a selmeci hegyek kéklettek (tavalyi túránk oda irányult) délre pedig a Csallóköz egyhangú síkja húzódott.

Miután kigyönyörködtük magunkat, visszatértünk drótszamarainkhoz, és nekivágtunk aznapi hosszú, több, mint nyolcvan kilométeres etapunknak. Szerencsére, a terep végig sík volt, kisebb nehézséget csak Nyitra elhagyása okozott, mert a forgalom és a rövidre állított jelzőlámpák néha szétszaggatták csoportunkat. A Nyitrát is kereszteztük, a folyó víztükrében visszatükröződött a Zobor-hegy, a város ezzel a csodálatos látképpel búcsúztatott bennünket.

A hazatérés lehetősége mindig rejtett energiákat szabadít fel, megfigyeltem már ezt több ízben is, az autóbuszvezetők is jobban nyomják a gázpedált hazafelé, de mis is jobban tapostuk a pedálokat… Húszas átlag felett száguldottunk, csak kisebb pihenőkre álltunk meg, kivéve Nagytapolcsányt, ahol megebédeltünk. Fél hat előtt nem sokkal tekertünk át a Vág-folyó hídján, így lett teljes a felvidéki „folyógyűjtemény”: Ipoly – Garam – Nyitra – Vág! Begurultunk Komáromba, tisztelegtünk Jókai szobra előtt, majd következett a Duna-híd, és a túra vége a Tesco-parkolóban. 206 km-t tekertünk, közel 17-es átlaggal, 12 óra 17 perc alatt, maximális sebességünk 63 km/h volt.

Innen már kisbusz segítségével tértünk haza a hírös városba, elfáradva, karunkon kissé felégve, némi izomlázzal, de boldogan és élményekkel feltöltve. A kis csapat (annak ellenére, hogy öten is most vettek részt ilyen hosszú túrán először) maximálisan teljesítette a kitűzött célt, megérdemlik, hogy a krónikás felsorolja nevüket: Szalai Mónika és Lőrik Viktor a 9.E-ből, Tóth Fanni, Karlovitz Titanilla, Oláh Ádám és Litóczki Imre a 10.E-ből, Miklós Alexandra, Gudman Margit, Ripp Zsuzsanna, Tamás Krisztina, Bodó Richárd, Viczián Gergő és Palásti Dávid a 11.E-ből, Frisnicz Irén kolléganő, a 11.E osztályfőnöke, és a krónikás, e sorok írója:

                                                                                    - bure -

Nyíregyháza az AJTP focitrónján!

  2009. december 4-5-én került lebonyolításra Kecskeméten a Katona József Gimnázium és a Táncsics Mihály Kollégium szervezésében az I. AJTP Diák Kispályás Labdarúgó Torna.

Összesen tizenegy csapat jelentkezett: a sárospataki Árpád vezér Gimnázium és Kollégium, a kisvárdai Bessenyei György Gimnázium és Kollégium, a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium és Kollégium, a debreceni Tóth Árpád Gimnázium, az egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium és Kollégium, a veszprémi Lovassy László Gimnázium, a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium, a kaposvári Klebelsberg Kunó Középiskolai Kollégium, a pápai Türr István Gimnázium és Kollégium, a zalaegerszegi Zrínyi Miklós Gimnázium és a házigazdák, akik a könnyebb lebonyolítás érdekében két csapattal indultak. A résztvevő tizenkét csapatot Szabó István igazgató úr megnyitója után Csordás Csaba, az NB I-es KTE csatára sorsolta be három csoportba. A csoportmérkőzések pénteken délután három órától hét óráig tartottak, a legnagyobb küzdelem a csoportelsőségért az A csoportban Bonyhád és Kisvárda között zajlott, de legkiegyensúlyozottabbnak a C-csoport bizonyult. A csoportok első két helyezettje és a két jobbik harmadik helyezett jutott be a legjobb nyolc közé, az egyenes kieséses szakaszba. A csoportok utolsó helyezettjei és a legrosszabb harmadik a 9-12. helyért játszottak tovább, de már csak szombaton délelőtt.

A-csoport, Katonatelepi Általános Iskola tornaterme

(Sajnos, a sárospatakiakról nem készült fénykép)

1. kör:
Tóth Árpád G.-Árpád vezér G.                5 - 0 (1 - 0) Gólszerző(k):Danka(2),Jaskob,Pócsik,öngól
Petőfi Sándor G. – Bessenyei Gy. G.  1 - 1 (0 - 1) Gólszerző(k):Farkas ill. Németh
2. kör:
Bessenyei Gy. G.– Tóth Árpád G. 7 - 3 (4 - 1) Gólszerző(k):Németh,Dolhai, Révész (2),Lukács,Zám,Gaál ill. Kovács,Takács,Jaskob
Árpád vezér G. – Petőfi Sándor G. 3 - 8 (1 - 2) Gólszerző(k):Székelyi (2),Pásztor ill.Siska(2),Farkas(3),Sebestyén(2),Gangel
3. kör:
Bessenyei Gy. G.– Árpád vezér G. 4 -2  (2 - 1) Gólszerző(k): Dolhai,Zám,Berecz,Lukács ill. Rabócz,Borjus
Tóth Árpád G.– Petőfi Sándor G.  0 - 4 (0 - 2) Gólszerző(k): Farkas(4)

B-csoport, helyszíne: Tóth László Általános Iskola tornaterme

Katona II. – Zrínyi Ilona G. 0 - 19 (0 - 10) Gólszerző(k): Tóth (10),Juhász(2), Simon(2),Csatlós(2),Sólyom Gábor(2),Sólyom Gergő(1)
Lovassy László  G.– Türr István G. 2 - 3 (1 - 1) Gólszerző(k): Laposa,Papp ill. Gárdos, Nagy, Ihász
2. kör:
Türr István G. – Katona II. 5 - 0 (2 - 0) Gólszerző(k): Jung,Gárdos (2),Auer,Mező
Zrínyi Ilona G. – Lovassy László G. 6 - 1 (3 - 0) Gólszerző(k): Csatlós(2),Simon,Tóth (3) ill. Gárdonyi
3. kör:
Türr István G. – Zrínyi Ilona G. 0 - 3 (0 - 2) Gólszerző(k): Simon,Csatlós,Sólyom Gábor
Katona II. – Lovassy László  G.  0 - 12 (0 - 6) Gólszerző(k): Papp,Bogdán,Tóth G.(2),Magyar(2),Laposa(3),Gárdonyi (3)

C-csoport, helyszíne: Lánchíd utcai Általános Iskola

1. kör:
Szilágyi Erzsébet G. – Katona I. 2 - 0 (1 - 0) Gólszerző(k): Molnár, Kis
Zrínyi Miklós G. – Klebelsberg Kunó K.  2 - 1 (2 - 0) Gólszerző(k): Orbán,Bedő ill. Bogdán
2. kör:
Klebelsberg Kunó K. – Szilágyi Erzsébet G. 1 - 5 (0 - 1) Gólszerző(k): Bogdán ill. Berki, Kiss (3), Molnár
Katona I.– Zrínyi Miklós G. 3 - 4 (1 - 1) Gólszerző(k): Krix (3) ill. Orbán(3), Szűcs
3. kör
Klebelsberg Kunó K.– Katona I. 2 - 5 (2 - 2) Gólszerző(k): Rövid, Keresztes ill. Krix (4), Oláh
Szilágyi Erzsébet G.  – Zrínyi Miklós G. 3 - 0 (1 - 0) Gólszerző(k): Berki (2), Fehér

Pénteken este a vacsora után filmvetítéssel egybekötött ismerkedési est zajlott, melybe többen éjszakába nyúlóan belefeledkeztek, és ez meg is látszott másnapi teljesítményükön.
Szombaton az első párban pályára lépő csapatoknak már nyolc órára a tornacsarnokban kellett lenniük, bizony meglehetősen gyűrött arcok néztek ránk. Az alsóházban Sárospatak visszalépésével három csapat körmérkőzés keretében döntött a helyezésekről. Kiemelkedő volt a Katona II. csapatának „gólérzékenysége”, akik a két nap alatt öt mérkőzésen 56 gólt kaptak. Rájuk teljesen igaz a coubertini mondás: „Nem a győzelem, a részvétel a fontos!”☺ Viszont elismerés illeti őket, mert csak velük lett teljes a mezőny. A kilencedik helyet végül a debreceniek szerezték meg Kaposvár legyőzésével.

9 – 11. helyért (körmérkőzés):
Sárospatak sérülések miatt a további küzdelmektől visszalépett.
Kecskemét II. – Debrecen 2 - 10 (0 – 5)
Kaposvár - Kecskemét II. 10 -2 (5 -1)
Debrecen – Kaposvár 14 -7 (8 -3)

Rendkívül színvonalas és kiegyenlített mérkőzéseket hoztak ezzel szemben a negyeddöntők. Két mérkőzés csak hosszabbítás után, sőt az egyik büntetőkkel dőlt csak el. Maximális elismerés illeti a veszprémieket, akik egy bírói műhibát követően, egy már megnyert meccset hajlandóak voltak döntetlenre adni, és ahogy az a jókkal lenni szokott, a hosszabbításban el is buktak Bonyháddal szemben. Ők lettek a torna legsportszerűbb csapata, és később a hatodik hely megszerzésével vigasztalódtak. Eger büntetőkkel kerekedett Kisvárda fölé, akik úgy „tudták le” ezt a tornát, hogy egyetlen vereséget sem szenvedtek, és mégis csak az ötödik helyen végeztek. Zalaegerszeg csodálatos első félidő után kis híján kiengedte kezéből a Pápa elleni negyeddöntőt, de 3-2-vel az elődöntőbe jutott. A legnagyobb küzdelmet a Nyíregyháza - Kecskemét I. mérkőzés hozta, ahol az éppen csak a legjobb nyolc közé jutott kecskemétiek kétszer vezettek a későbbi bajnok ellen, és csak két öngóllal tudott felülkerekedni Tündik Tamás tanár úr csapata. Ez a mérkőzés nagy lökést adott a tiszántúli zrínyiseknek, és lelkileg összetörte a házigazdákat.

Negyeddöntők:
Bonyhád – Veszprém 4 -3 (1 – 1,3 - 3) h.u. Gólszerző(k):
Sebestyén, Farkas, Neubauer, Kapás ill. Laposa, Bogdán, Pap
Pápa – Zalaegerszeg 2- 3(0 - 3) Gólszerző(k):
Forsthoffer, Konkoly ill. Rákos (2), Orbán
Eger – Kisvárda 0 – 0, hetesekkel 1 - 0 Gólszerző(k): Kiss
Nyíregyháza – Kecskemét I. 4 - 3 (1 - 2) Gólszerző(k):
Csatlós, Varga (öngól), Hajnal (öngól), Tóth (7-esből) ill. Hajnal, Litóczki, Oláh

Az 5-8. helyért a csalódott csapatok csatáját nagy küzdelem után véget nem érő büntetőrúgásokkal Kisvárda nyerte, hatodik helyre utasítva így a veszprémieket. A hetedik helyet a pápaiak gyűjtötték be a teljesen kiengedő Kecskemét I. csapatával vívott mérkőzésen.

5-8 helyért, keresztjáték:
Veszprém - Pápa 5 - 4 (1- 2) Gólszerző(k):
ill. Konkoly (2), Forsthoffer, Kovács
Kisvárda – Kecskemét I. 7 - 3 (2 - 1) Gólszerző(k):
Németh (4), Iski, Gaál, Zán ill. Krix, Ábrahám, Oláh
5. helyért:
Kisvárda - Veszprém 4 -4 (2 – 1, 3 - 3) végnélküli hetesrúgás párbajban győzött Kisvárda
Gólszerző(k): Németh (3), Révész ill. Papp (2), Bödő, Magyar
7. helyért:
Pápa – Kecskemét I. 5 - 3 (4- 2) Gólszerző(k):
Konkoly (2), Sipkovics, Gárdos ill. Hajnal (2), Ábrahám

Az első elődöntőn Bonyhád nagy csatában verte a zalaiakat, míg a másik meccsen a kecskeméti éjszakai életbe is belekóstoló, és ezért erejükkel eddigre elkészülő egriek simán kikaptak a nyírségiektől. A bronzmérkőzésen a főnixmadárként újjáéledő egriek elgázolták a zalai gyorsot, így megérdemelten léphettek fel a képzeletbeli dobogó harmadik fokára. A döntőben az egész torna során kiegyensúlyozottan jó teljesítményt nyújtó nyíregyháziak simán legyőzték az eddigre teljesen elfáradó bonyhádiakat.

Elődöntők:
Bonyhád – Zalaegerszeg 3 - 2 (2 -1) Gólszerző(k):
Sebestyén, Farkas, Gangel ill. Orbán, Benő
Eger– Nyíregyháza 0 - 3(0 - 1) Gólszerző(k): Juhász, Csatlós, Tóth
3. helyért:
Eger - Zalaegerszeg 5 - 0 (3 - 0) Gólszerző(k): Berki (3), Kis (2)
Döntő:
Nyíregyháza - Bonyhád 5 - 2 (3 - 2) Gólszerző(k):
Tóth (4), Sólyom Gábor ill. Kapás, Farkas

Eredményhirdetéssel zárult az első diákok számára kiírt focitorna (a tanárok már nyolc hasonló rendezvényt tudnak a hátuk mögött), ahol a résztvevő csapatok oklevelet és serleget vehettek át „jól végzett munkájuk” jutalmául. Három különdíjat is kiosztottunk, a legjobb kapus az egri Wágner Gábor, a legjobb mezőnyjátékos a bonyhádi Farkas Vilmos, a gólkirály (18 góllal) pedig a nyíregyházi Tóth Bence lett. Többségében nagyszerű és színvonalas mérkőzések követték egymást, a melyek alapvetően sportszerű keretek között zajlottak (csak néhány kisbüntetést osztottak ki a bírók). A legjobb nyolcba jutott csapatok közel azonos játékerőt képviseltek, a pillanatnyi forma és az (egyre fogyó) erő döntött. A nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium teljesen megérdemelten szerezte meg a vándorkupát, mert egyedüli csapatként mind a hat meccsét megnyerte. Nagyon sok kiemelkedő teljesítményt láthattunk, örömmel töltött el mindannyiunkat, hogy ennyi ügyes focista jár az Arany János Tehetséggondozó Programba!
Zárszóként Oláh Tibor tanár úr, a kisvárdai Bessenyei György Gimnázium és Kollégium kollégiumvezetője mondott köszönetet a szervezőknek, és egyben bejelentette, hogy 2010-ben Kisvárda nyújt otthont a rendezvénynek. Folytatása következik tehát, legközelebb a Tiszántúlon találkozunk!

    - bure -

A torna végeredménye:
1. Nyíregyháza – Zrínyi Ilona Gimnázium és Kollégium, csapatvezető Tündik Tamás
2. Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium, csapatvezető: György Ferenc
3. Eger – Szilágyi Erzsébet Gimnázium és Kollégium, csapatvezető: Nagy Gerzson
4. Zalaegerszeg – Zrínyi Miklós Gimnázium, csapatvezető. Karvalits Levente
5. Kisvárda – Bessenyei György Gimnázium és Kollégium, csapatvezetők: Jónás Béla és Oláh Tibor
6. Veszprém – Lovassy László Gimnázium, csapatvezető: Bagi Péter
7. Pápa – Türr István Gimnázium és Kollégium, csapatvezetők: Kéthely György és Németh András
8. Kecskemét – Katona József Gimnázium 1 .csapata, csapatvezető: ifj. Dunszt Ferenc
9. Debrecen – Tóth Árpád Gimnázium, csapatvezető: Bánki András
10. Kaposvár – Klebelsberg Kunó Középiskolai Kollégium, csapatvezető: Nagy Levente
11. Kecskemét – Katona József Gimnázium 2 .csapata, csapatvezető: Szabó István
12. Sárospatak – Árpád vezér Gimnázium és Kollégium, csapatvezető: Sánta Tibor

Róma, Te örök!

 

A kecskeméti Táncsics Mihály Kollégium és a Katona József Gimnázium közös szervezésében 2010. május 20-án csütörtökön indult autóbuszunk Olaszországba. Hosszú várakozás előzte meg az utat, mert aznap még hat tanórán is részt kellett vennünk. Kollégiumunk igazgatója, Szappanos Benedek pedig több hónapos előkészítőt is tartott nekünk Itália fővárosának értékeiről és kultúrájáról.
Utunk első napján még nem léptük át országunk határát, szállásunk ugyanis Körmenden volt, így amellett, hogy 300 km-rel kevesebbet kellett buszoznunk , pihenten vágtunk neki a Velencéig tartó szakasznak.

 

Pénteken 16 órára értünk Punta Sabbioniba, ahonnan hajóval közelítettük meg az Adria királynőjét. A kikötőből a parton egyenes út vezetett a Szent Márk tér felé. Nagy bánatunkra a Sóhajok hídja teljesen körül volt bástyázva állványzatokkal, de ez is mutatta, milyen nagy erőfeszítéseket tesznek a város értékeinke megmentésére. A téren a Bazilika, a Dózse-palota, a Campanile  és az Óratorony gyönyörű épületei vettek körül bennünket - na és rengeteg turista. A Szent Márk-bazilikába be is jutottunk, ahol megnéztük a szent sírja mögött felállított Pala d'Oro-t is.

 

Ezt követően a Campanile kilátóteraszára lifteztünk, ahonnan közel száz méter magasból csodálhattuk meg a lagúnákat, csatornákat és magát a várost. Miután leértünk a harangtoronyból, egy óra szabadidőt kaptunk, ami alatt kószálhattunk a városban, és ez a kis kötetlen séta sok velencés képeslapot eredményezett...
Este nyolckor visszahajóztunk Punta Sabbioniba, ahonnan buszunkkal Caorléba, tranzitszállásunkra hajtottunk. Késői vacsora, koprai kelés után indultunk tovább Rómába.

 

Szombaton az olasz fővárosig több, mint 600 km-es út várt ránk, szerencsére végig autópályán. Pihenőnket Buday tanár úr javaslatára Orvietóban töltöttük, ahol Itália talán legszebb székesegyházát fedeztük fel. Nagy örömünkre a templom tövében éppen odaérkezésünkkor veterán- és Ferrari autók találkozóját tartották, ez is nagy élményt jelentett.

 

 

 

Késő délután érkeztünk meg Rómába, ahol először a Szent István Házat, szállásunkat kerestük meg. Igen érdekes volt ennek diákszálló része, ahol 20 diáktársammal és négy tanárunkkal együtt, egy nagy közös hálóteremben helyezték el csoportunkat. A szállás elfoglalását gyors vacsora követte, mert még szerettünk volna sétálni egyet az esti Rómában!

 

Csodálatos, sokunk számára az egész kirándulás legszebb eseménye volt ez az izgalmas éjszakai séta a belvárosban! Az esti fények teljesen elvarázsolták a főváros nevezetességeit, így láthattuk a Spanyol-lépcsőt, a fiatalok és szerelmesek találkozóhelyét, a Trevi-kutat, amibe mi is mindannyian bedobtunk egy pénzdarabot, hogy egyszer valamikor még visszatérhessünk ide.

 

Vasárnap rettenetesen zsúfolt helyijáratos busszal beszenvedtük magunkat a központba, mert a Szent István Ház nővéreinke jóvoltából belépőkhöz jutottunk a pünkösdi pápai misére! Felemelő és magasztos érzés volt ilyen közelről látni őszentségét, XVI. Benedeket és végigélni a szertartást a világ minden tájáról idesereglett zarándokok seregében.

 

A mise után a Colosseumhoz indultunk. Számomra az ókori gladiátor-viadalok helyszíne teljesen más volt, mint amilyennek előtte elképzeltem, vagy korábban képekről láttam: sokkal világosabb és nagyobb volt, mint amilyennek hittem. Miután kívül-belül alaposan végigjártuk és mindenki elképzelte magát gladiátorként is, továbbindulutnk a Forum érintésével a II. Viktor Emmanuel-emlékműhöz. Felsétáltunk az emlékmű tetejére, amit Olaszország egyesítése, a Risorgimento sikerére emeltek. Óriási épület, amit a helyiek egyáltalán nem kedvelnek, mert az épület hófehér és élesen elüt a környék vöröses tónusától - ráadásul a rómaiak írógépnek csúfolják, szokatlan formája miatt.

 

 

Innen újabb hosszú séta következett a Pantheonhoz, ahol többek közt Raffaello sírját is őrzik - jó néhány olasz királyéval egyetemben. Az épület csak felülről, egy kerek tetőablakon keresztük kap fényt, ami lehetővé teszi a nap járásának megfigyelését, a napsugár folyamatos elmozdulásával a kupola belsején. A Pantheon belsejében állva érezni lehet a síremlék mesterien szabályos elrendezését.

A nap végén a Piazza Navonára sétáltunk, aho Bernini híres szökőkútjai közül a Négy folyó-kutat csodáltuk meg. Kis szabadprogram során újabb képeeslap-hegyekkel bővült gyűjteményünk.
Kimerülten tértünk vissza szállásunkra, ahol édes volt a pihenés a hosszú és kimerítő, de nagyon tartalmas napot követően.

Hétfő volt az utolsó nap, amit Rómában töltöttünk - de ennek is csak a felét. Az egész délelőttöt a Szent Péter-bazilika feltérképezésének szenteltük. A Suent Péter-térre érve máris olyan érzésünk lett, mintha már a temploban lennénk, Bernini kolonnádjai (oszlopsorai) ugyanis mesterien körbeölelik a teret. A székesegyházba lépve lélegzetelállító szobrokat, freskókat, domborműveket láttunk, melyek nagy hatást gyakorolnak a látogatóra - vallástól függetlenül. Lementünk az altemplomba is, ahol megkerestük II. János Pál sírját, de az általa felszentelt Magyar-kápolna zárva volt.

 

Az altemplom után a közel 150 méter magas kupolát céloztuk meg, a lélegzetem is elállt kis híján először az 530 lépcsőfoktól, aztán meg a látványtól, amivel ott fent szembesültem. Ahogy földrajz tanárunk, Buday Rezső mondogatta: "A látvány mindenért kárpótol!" Valóban: kitárult előttünk a Vatikán és Róma, csodálatos volt madártávlatból látni azokat az épületeket, amiket eddig megnéztünk.

 

Fantasztikus befejezése volt ez a római útnak, de indulnunk kellett vissza. Caorléban visszafelé is megaludtunk, így kedden délelőtt még lehetőségünk volt ennek a hangulatos adriai kisvárosnak a központját egy rövid séta keretében felfedezni. Innen már szinte megállás nélkül buszoztunk Kecskemétig, ahová késő este, 23 órára érkeztünk meg.

 

 

 

 

Diáktársaim és a magam nevében is köszönetet szeretnék mondani Szappanos igazgató úrnak és kísérő tanárainknak ezért a tanulmányútért, amiről örök élményekkel gazdagodva fáradtan, de épségben értünk haza. Nem feledjük a mondást: Róma visszavár!

                                                                           Viczián Gergő 11.E

Sítábor az Arktiszon

2010. január 26-án immár kilencedik "aranyos" sítáborunkba indulhattunk Kecskemétről a Katona József Gimnázium és a Táncsics Mihály Kollégium közös szervezésében.

Korábban soha nem látott nagyságú (68 fős) csoportunk épphogy elfért a buszban. Közel hétórás utazással közelítettük meg szálláshelyünket, az alsó-ausztriai Lackenhof-ot. Az 1893 m magas Nagy-Ötscher tövében elterülő falu minden télen fuldoklik a hóban, nem volt ez másként most sem - a baj inkább az volt, hogy a kb. méteres hó mellé most -17 fokos hideg is társult. Joggal érezhettük úgy, mintha a sarkvidékre érkeztünk volna.

Lackenhof pályaszállásnak számít, mert a sífelvonók a település keleti oldaláról indulnak, így nekünk is csak 200 métert kellett naponta sétálnunk, és már csatolhattunk is! Nagylétszámú csapatunk reggelente szinte megszállta a négyes lift indulási oldalát. Itt osztottuk el a diákokat kezdő, középhaladó, haladó és profi csoportokba. Az előkészítő évesek - egy kivétellel - alkották a kezdő csoportot, ahová egy-két idősebb diák is visszasorolásra került.

Minden nap délelőtt és délután is bő három órát koptattuk a lackenhofi lejtőket, nagy örömünkre - a tavalyi évvel szemben - a sérülések idén elkerülték csapatunkat.

Akadtak persze kisebb problémák: egy lánytanulónk mindenfajta személyi okmány nélkül kívánt átlépni a sógorok földjére; két diákunk csak a félpár sícipőjét hozta magával, gondolva, hogy a párját a többiek bepakolták induláskor a buszba; mások elhagyták kesztyűjüket, telefonjukat, sapkájukat, időnként zuhanyozással eláztatták a szállás folyosóját.

De minden nehézségen túlléptünk és csodálatos öt napot töltöttünk Alsó-Ausztriában. Diákjaink egyre jobban és szebben síeltek, esténként nagy kártya- és csocsócsaták dúltak, Frici bácsi csodálatosan gitározott női kóruskísérettel - egyszóval mindenki jól érezte magát.

A kezdők mind megtanultak síelni, kellemesen elfáradt nap végére mindenki, és csak azt sajnáljuk, hogy diákjaink profi sítudását nem tudjuk valami jó kis AJTP-síversenyen lemérni. Tavaly volt ugyan próbálkozás a sárospatakiak részéről, de akkor érdeklődés hiányában a rendezvény elmaradt (mi jelentkeztünk!). Hátha idén már nagyobb szerencsével járnak!

                                                                          - bure -

Tudósítás az AJTP VI. Lakiteleki Történelem Táboráról

 Tudósítás az AJTP VI. Lakiteleki Történelem Táboráról

2010. március 25-én ismét elérkezett a pillanat, hogy fogadhattuk testvériskoláink (mert az AJTP-ben immár tíz éve együttműködő intémények így tekintenek egymásra!) három fős csapatait (valamint kísérő tanáraikat) versenyünk hagyományos helyszínén, a Lakiteleki Népfőiskolán. A szervezési nehézségeknek és az internethasználat korlátainak köszönhetően idén "csak" 8 intézmény 12 csapata nevezett. A megérkezést és a szállás elfoglalását követően közös színházlátogatásra invitáltuk a megjelenteket, illetve néhányan a Népfőiskola uszodájában aktívan pihenték ki az utazás fáradalmait.

Pénteken reggel kis csúszással indult a vetélkedő, a Kölcsey-ház patinás termében nézett farkasszemet a három fős zsűri és a 36 nebuló. Két részben, nyolc fordulóban mérték össze tudásukat az "aranyos" diákok. Idén az erdélyi fejedelemség aranykora volt a téma, Bethlen Gábor és I. Rákóczi György uralkodásának időszaka. A tanulók remekül felkészültek a megadott szakirodalomból, mindössze egy olyan feladat volt, ahol a résztvevő csapatok pontátlaga nem érte el az 50%-ot. Hagyományosan a villámkérdések kerültek a verseny végére, és hagyományosan ezek döntötték el a végső helyezéseket is. Amire ritkán van példa a versenyeken: Sárospatak hatalmas csatában védte meg tavaly kivívott elsőségét, de minden elismerés megilleti a nyíregyháziak trojkáját is. Ez a két csapat kissé kiemelkedett a mezőnyből (ami a villámkérdéseket illeti), őket kicsit leszakadva követte az abszolút újonc Szeged (településeink közelsége dacára a radnótisok most először látogattak el hozzánk), majd a bonyhádi petőfisek ifjabbik csapata. Nyugodtan írhatom, hogy néhány kivételes tehetséggel is megismerkedhettünk, akik még sok örömöt és dicsőséget szerezhetnek iskolájuknak történelemből!

A verseny befejezését követően Vajda Csaba zsűrielnök, a kecskeméti ÁFEOSZ Szakközépiskola tanára (a zsűri további tagjai: Weninger Endre és Kiss Sándor tanár urak a Katonából) értékelte a csapatok teljesítményét és adta át a jól megérdemelt könyvjutalmakat. Közös ebéddel fejeződött be a rendezvény, ami után - a buszmizéria ellenére - mindenki elérte hazafelé tartó csatlakozását. Mi mással is búcsúzhatnánk: jövőre, Veletek, ugyanitt (csak legyetek egy kicsit többen)!

 Végeredmény:

1. Árpád vezér Gimnázium, Sárospatak 65 pont

2. Zrínyi Ilona Gimnázium 2. csapata, Nyíregyháza 63 pont

3. Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium, Szeged 59 pont

4. Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium 2. csapata, Bonyhád 54 pont

5. Szilágyi Erzsébet Gimnázium 1. csapata, Eger 48 pont

6. Katona József Gimnázium 2. csapata, Kecskemét 44 pont

7. Katona József Gimnázium 1. csapata, Kecskemét 40 pont

8. Szilágyi Erzsébet Gimnázium 2. csapata, Eger 38 pont

9. Zrínyi Ilona Gimnázium 1. csapata, Nyíregyháza 37 pont

10. Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium 1. csapata, Bonyhád 36 pont

11. Tóth Árpád Gimnázium, Debrecen 32 pont

12. Teleki Blanka Gimnázium és Ált. Iskola, Székesfehérvár 24 pont

                                                                                          bure

30 éves a kecskeméti Táncsics Kollégium!

 30 éves a kecskeméti Táncsics Mihály Középiskolai Kollégium

A kollégium ebben a tanévben ünnepelte fennállásának 30 éves évfordulóját, melyre egész hetes rendezvénysorozattal készültek a kollégium dolgozói és diákjai.

A hét eseményeihez tartozott az egész délutánt betöltő kézműves foglalkozás, táncház,  a „Lírai kalandozások” nevet viselő városi szavalóverseny, az évfolyamok közötti vetélkedő, majd Katalin bál és Öregdiák bál zárta a programok sorát. A legünnepélyesebb esemény azonban a hét megnyitó ünnepsége volt. Ezen megemlékeztek az elmúlt évekről a kollégium volt igazgatói, műsort adtak a kollégium színjátszó körébe járó diákok és itt került sor annak a kollégista életről szóló pályázatnak a díjazására is, melyet a kollégium írt ki lakói számára.

Az első helyezett  írás szerzője egy Arany János Programban tanuló diák lett. Az alábbiakban az ő gondolatait közöljük:

Kollégista élet

Kollégium. Meghallom ezt a szót, egy több száz fős család jut eszembe. Ez persze nem mindig volt így. Kezdetben féltem attól, hogy hogyan fogok beilleszkedni egy új közösségbe, hogyan szerzek magamnak barátokat, és milyenek lesznek a nevelőtanárok, de ezt az érzést azt hiszem, nem kell elmagyaráznom, mert minden kollégista tapasztalhatta. Nehéz elválni a szülőktől, még akkor is, ha nem teljes elszakadás ez, csak felkészülés a felnőtt világba való belépésre.
Megkérdeztem néhány diáktársam mi az, amit a kollégium ”adott” neki, és úgy érzi, hogy fontos számára. Rengeteg választ kaptam. Például: lehetőségeket, szabadságot, szerelmet, önállóságot, és még sok hasonló dolgot hallottam. Egy valami azonban mindig elhangzott, ezt persze mindenki másként fogalmazta meg,
- „Igazi barátokat szereztem!”
Ez talán közhelynek hangozhat, mert ”bárhol” találhatunk barátokat, de azt gondolom a kollégiumban, szorosabbak ezek a szálak. Mielőtt kollégista lettem, már akkor is voltak barátnőim, barátaim, de itt pár nap, hónap alatt olyan barátokat szereztem, akik úgy érzem, elkísérnek életem végéig.
 Együtt élünk, ezért akarva vagy akaratlanul is, de kitapasztaljuk szobatársaink szokásait és alkalmazkodunk hozzájuk. Egymás segítségével vészeljük át a csalódásokat, szakításokat, baráti és családi drámákat. A szobatársaink személyisége, műveltsége mind-mind hatást gyakorol ránk. A kollégiumi közösségben számíthatunk egymásra, és tudjuk mit mondhatunk el és mit kell magunkban tartani, mert szavaink mögött valódi érzések vannak, és mindig meglátjuk egymásban a pozitív dolgokat. Ezért gondolom azt, hogy nem túlzok, ha családról beszélek.
Azonban mindenhol előfordulnak viták, néha ezek sírással végződnek. Általában ezeknek a történeteknek mégis jó a vége, majd nagy ölelések és bocsánatkérések közepette megnyugszik mindenki.
Persze tanáraimról sem szeretnék elfeledkezni, mert ők nem csak az idejükből áldoznak nekünk, hanem magukból is. Bővítik tudásunkat, példaként szolgálnak, és még lelkileg is támogatnak.
Pedagógusaink számos kulturális és sport programokat szerveznek a diákoknak. Hiszen minden tanulónak szüksége van kikapcsolódásra a kemény és fárasztó tanulás mellett.
Ezeken kívül rengeteg dolgot tudnék még felsorolni, amiért szeretek kollégista lenni, de ezeket csak az értheti meg igazán, aki a kollégium ”világában” él vagy élt.
4-5 év után fájó búcsút veszünk a kollégiumtól, nevelőktől, diáktársaktól és iskolánktól. Müller Péter szavaival élve-„Van, amikor egy emberi kapcsolat ideje lejár. Barátok ezt értik, és csalódás nélkül tudják tudomásul venni, hogy ezen túl csak ritkán vagy sohasem látják egymást. Ez a szabadság nagy-nagy ajándéka, hogy még csak rossz érzésünk sem marad, a válás után hálásan gondolunk vissza egymásra.”
Persze ez nem azt jelenti, hogy végleg elköszönünk egymástól, mert van, hogy életre szóló barátságok köttetnek, és együtt folytatjuk tovább tanulmányainkat.
Nem szeretném, ha ez búcsúlevélnek hangzana, hiszen a kollégium tele van szeretettel, vidámsággal, mókás és mulatságos történetekkel.
Ezért örülök, hogy kollégista lehetek, és hálás vagyok, hogy itt lehetek (a kecskeméti Táncsics Mihály Kollégiumban.)

                                                                                Vass Barbara
                                                                              AJTP 10/E osztály

Beszámoló az V. Lakiteleki Történelem Táborról

 Beszámoló az V. Lakitelki Történelem Táborról

2009. április 15-16-án immár ötödik alkalommal került sor hagyományos történelem táborunkra. A téma ebben az évben a Rákóczi-szabadságharc volt. 16 iskola 25 csapata jelentkezett, végül 15 intézmény 24 háromfős team-je mérte össze tudását.

Szerda este a résztvevők a Katona József Gimnázium színjátszóinak előadását élvezhették (Petőfi Sándor: A helység kalapácsa), illetve úszhattak egyet a Népfőiskola fedett úszómedencéjében.

Csütörtökön sorsolással kezdődött a verseny, az ülésrendnek a villámkérdések megválaszolásánál volt jelentősége. A háromtagú zsűri (Vajda Csaba zsűrielnök, Weninger Endre, Kiss Sándor) munkáját a versenyre érkezett kísérőtanárok segítették, amiért most is köszönetet mondunk! A vetélkedő első részében hosszabb-rövidebb írásbeli kérdésekre kellett válaszolni, majd szünet után további feladatlapok és a villámkérdések megválaszolása következett a második részben. Színvonalas és végig kiélezett küzdelemben végül a sárospatakiak kerekedtek felül, de minden dícséretet megérdemelnek a zentaiak (akik a szerbiai tanrend alapján csak két évig, és akkor is minimális óraszámban tanulnak történelmet!) és a debreceniek is, akik a dobogó második illetve harmadik helyét foglalhatták el. Ki kell még emelni a pápai, veszprémi, kisvárdai és nyíregyházi "hármakat". akik nem sokkal maradtak el a dobogósoktól.

A pontszámok összesítése után Vajda Csaba zsűrielnök értékelte a versenyt és átadta a jól megérdemelt könyvjutalmakat a résztvevőknek. Közös fotóval és ebéddel fejeződött be a jó hangulatú esemény. Jövőre mindenkit visszavárunk, és azokat is, akik most nem tudtak eljönni!

                                                                                  - bure -

Ui: A képek a gimnázium honlapjáról (www.kjg.hu) nagyobb méretben is letölthetők!

Katonás diákok újra az osztrák lankákon!

Sítábor 2009. január 17-22. Ausztria, Faaker See - Arnoldstein 

A Katona József Gimnázium ”aranyosai” már nagyon várták 2009.január 17-ét, hiszen tanulmányi és közösségi munkájukért "cserébe" Ausztriába mehettek síelni. Nagyon megörültem, amikor kiderült, hogy én is részt vehetek a táborban, immár másodszorra. Három osztályból 52-en indultunk el a karintiai Faaker See mellett fekvő szállásunkra.

Amikor átértünk az osztrák határon, kisebb pihenőt tartottunk .A sok hó láttán az autópálya melletti parkolóban mindenki őrült hógolyózásba kezdett. Miután elfáradtunk, tovább folytattuk  körülbelül 8 órás utunkat. A hosszú várakozás után felettébb örültünk, hogy megérkeztünk és elfoglalhattuk szobáinkat. Kisebb kavarodás után mindenki megtalálta helyét.

Az időjárás az első két napban kellemes volt. Korán reggel már az arnoldsteini sípályán voltunk, ami csupán 15 km-re fekszik a hoteltől. Csoportokat alkottunk az alapján, hogy kinek mennyire ment a síelés.

Lesiklás közben megvártuk azokat, akik egy-két kisebb esés után később érték utol csapatunkat. Közben napoztunk és gyönyörködtünk a lélegzetelállító Alpok hegyláncaiban. Néhány diáknak még hóembert is volt ideje építeni. Kezdetben kicsit lassan haladtunk, azt hiszem, kellett egy kis idő, hogy kiismerjük a körülbelül 4,5 km hosszú pályát.

 Voltak olyanok, az első évesek, akik most ismerkedtek ezzel a sporttal, bár ők is ügyeskedtek és az utolsó nap már a piros pályán is lejöhettek. A legbátrabbak és a legjobb sítudással rendelkezők még a fekete pályát is kipróbálhatták. Azonban sajnos volt két kisebb baleset is, így a Villach-i kórházat is meg kellett látogatnunk. Szerencsére komolyabban nem sérült meg senki.

Esténként, a szálláson csocsó- és biliárdversenyeket rendeztünk, így a jó hangulatban gyorsan telt az idő. Még a tanárok is bekapcsolódtak a játékba. Reggel pedig gitárral és énekszóval keltett minket testnevelőnk, Frici bácsi.

 Harmadik napunkon ömlött az eső, és a hazautazás előtti napon sem volt túl jó időnk, így azok, akik nem akartak elázni, elutazhattak Tarvisióba, egy, a határhoz közel fekvő olasz városkába nézelődni. Azonban a túlnyomó többség, mit sem törődve a köddel, havazással, esővel inkább felment a hegyre a sízés öröméért!
 Személy szerint én jól éreztem magam, de szerintem a többieknek is elnyerte a tetszését. Ezért az élményért érdemes volt keményen dolgozni! Köszönjük kísérő tanárainknak, hogy vigyáztak ránk, igazgatónknak pedig a lehetőséget. Remélem, a következő tanévben is élvezhetjük e gyönyörű téli sportág örömeit!

                                                                              Vass Barbara 10.E

Kecskeméti AJTP-sek ismét kerékpárral a Felvidéken!

 Újra a Felvidéken!

Hát újra AJTP kerékpártúra a Felvidékre! Tavaly kisbusz kíséretével Somoskőújfalu – Fülek – Rimakokova – Breznóbánya – Besztercebánya – Zólyom volt az útvonal. Idén kiiktattuk a buszt, és szerdán (április 8-án) délután „klasszikusan”, vonattal közelítettük meg a túra kiindulópontját, Szobot. A Budapest – Szob járaton nem voltunk túl népszerűek bringáinkkal, mert a menetrendi tájékoztatótól eltérően nem volt kerékpárszállító kocsi a szerelvényen, így a drótszamarakat a peronokon tároltuk, akadályozva ezzel a helyiek fel- és leszállását. Persze, mehettek volna egy vagonnal hátrébb is, de ez rajtunk kívül senkiben nem merült fel. Fél négykor szálltunk le Szobon, és négykor nekivágtunk a bemelegítő szakasznak Kemencéig.

Az Ipoly kísérte utunkat, meglehetősen magas vízállása miatt az ártér egyes részei víz alá kerültek. Jó tempóban haladtunk, és fél hét után elértük Kemencét. Szállásunk azonban a falun túl, a Börzsöny nyugati lábánál húzódó Fekete-völgyben várt ránk, így a legvégén még két kilométer folyamatos kaptatóval kellett megküzdenünk. Összesen 36 km-t tekertünk az első napon. A szállás pedig tökéletes, a vacsora finom, az esti program (BL-meccs a tévében) izgalmas volt, tökéletes zárásaként a napnak.

Csütörtökön (a tavaszi szünet első napján) hosszú, nehéz szakasz következett: Kemence – Parassapuszta – Ipolyság – Szentantal – Selmecbánya – Hegybánya! 75 km, főleg hegynek felfelé! Kissé késve tudtunk rajtolni, de a kezdeti gurulás jó bemelegítés volt. Hamarosan Parassapuszta következett, korábbi, korántsem gondtalan határátlépések színhelye, de most hivatalos közegnek nyoma sincs, hála Schengennek. Így gond nélkül nyomultunk tovább, viszont szörnyű kátyúk között. Ipolyság (Sahy) főterén csak átgurultunk, de nem sokkal arrébb megálltunk némi élelmet venni, mert az ebédet út közben kívántuk megoldani. Később pedig, a kis falvakban erre sokkal kevesebb esély volt. A Fegyverneki Ferenc Egyházi Gimnázium falán elhelyezett Széchenyi-táblát azért megcsodáltuk, majd a szlovák élelmiszeripar termékeinek szétosztása után elhagytuk Ipolyságot.

Hamarosan lekanyarodtunk a 66-os főútról, és nyílegyenesen észak felé vettük az irányt. A harmadik falu, amin áttekertünk, Palást volt, 10.E-s diákunk, Palásti Dávid nagy örömére.

Névadó faluja után a mellettünk csobogó patak munkavégző képességét vizsgáltuk, de diákjaim kíváncsiak voltak a víz hőfokára, mert először a fiúk, majd a lányok is átlábaltak rajta. A legbehatóbb ismeretséget Wéber András (11.E) kötötte a vízzel, mert szabályosan nyakig elmerült a csúszós köveken elvágódva. Szerencsére, ennek a koratavaszi fürdésnek nem lettek következményei…

Nemsokára azonban komolyan beköszöntek a hegyek, az első komoly kaptató közel 400 méterre vitt fel, és bizony az utolsó métereken többen erős tolással lettünk csak úrrá. Innen azonban már kibontakozott a Selmec környéki táj, és erőfeszítéseinket fantasztikus gurulással díjazta a domborzat. Leszáguldottunk a zólyomi útra, kereszteztük a 66-os főutat, és megkezdtük folyamatos – de szerencsére eleinte szelíd – kapaszkodónkat Selmecbánya irányába. Az út felénél jóízűen megebédeltünk egy kőkereszt tövében, majd beértünk Szentantalra.

Szentantal fantasztikus kastélyáról híres, melyet a Koháryak építettek, 365 ablaka, 52 terme van többek között, no meg egy csodálatos park veszi körül. Ki tudja miért, de tavasszal már/még három órakor bezárják, így csak kívülről tudtuk az épületet megcsodálni. A belső udvarra azért bemehettünk, sőt e sorok írójának még sikerült a főlépcsőn is kicsit felsomfordálni… Így megnyugodva indultunk tovább, már az időközben megeredő záporeső elől is menekülve.

Szentantal után az út kissé meredekebbre váltott, de hamarosan feltűnt a tábla: Banska Stavnica! Selmecbánya! Utunk fő célpontja!

Megérkezésünket az égiek is díjazni kívánták, mert olyan jó kis zivatart küldtek a nyakunkba, hogy több ízben is kapualjakba menekültünk. A végén már csak toltuk a bringákat, de Selmec főterére már napsütésben értünk!

Rövid városnézés (Szentháromság tér, Vártemplom, Klopácska, Városháza), a település történetének ismertetése (sajnos, itt is zárva voltak a fő látnivalók) után némi szabadidő következett, majd ismét a lovak közé csaptunk, és szállásunk, a hat kilométerre délre fekvő Hegybánya felé fordítottuk bicikli-kormányainkat.

Csodálatos tájakon kanyarogtunk, szintben még mindig felfelé (Selmec 600, Hegybánya 700 méteren fekszik), útközben egy szabadtéri bányamúzeumba is beugrottunk (a gondnok alig bírt kitessékelni, persze ez is bezárt már, csak a kaput felejtette az öreg nyitva) és tisztelegtünk a partizánok emlékműve előtt. Fél hét felé pedig begurultunk panziónk udvarára.

Le a kalappal a szomszédok előtt, kényelmes, tiszta, jó ár-értékarányt képviselő szállást kaptunk, a vacsora is jól esett a farkaséhes társaságnak. Még egy kis bicikliszerelés, aztán mindenkit elnyelt az ágy… A megtett 75 kilométer és leküzdött 800 méter szintemelkedés jó altatónak bizonyult…

Harmadik napunkon is gyönyörű napsütésre ébredtünk, gyors reggeli és felmálházás után már úton is voltunk.

Egyik bányatavat a másik után hagytuk el, amikor bekövetkezett a baj: egy meredek balos kanyarban az útra még a télen kiszórt apró murván egyik diákunk megcsúszott és hatalmasat esett. Szerencsére a sisak megvédte a fejét, de így is ki kellett hívni hozzá a mentőt, ami aztán Garamszentkeresztre, az ottani kórházba szállította osztályfőnökével együtt. Kerékpárjaikat eldugtuk egy közeli horhosba, bízva abban, hogy másnapig csak nem tűnnek el onnan…

Nyomottá vált a hangulat, mindenki a baleseten merengett, de folytattuk az utat. Gyönyörű tölgyesekben csorogtunk lefelé, közel húsz kilométeren alig kellett nyomni a pedált, és közben telefonon jó híreket kaptunk a kórházból is. Így máris jobban éreztük magunkat, és kiérve a selmeci hegyek közül megkezdtük vég nélküli viaskodásunkat a Garam és az Ipoly közötti dombokkal.
Előzetesen nem gondoltam volna, hogy ebédrevalót nem tudunk biztosítani a csemetéknek, pedig így történt: a falvak egyikében sem volt nyitva élelmiszerbolt, nem hogy étterem. Egyre éhesebben tekertünk, már minden nálunk lévő tartalékot (csoki, alma) eltüntettünk. Diákjaink zokszó nélkül gyűrték a kilométereket, mígnem Szalkán végre találtunk éttermet! Az már csak hab volt a tortán, hogy az út során harmadik meleg kajánk is rántott szelet volt… De milyen jól esett!

Szalkától már csak egy köpés volt a határ, újra áttekertünk az Ipoly felett, és Letkésnél léptünk kis hazánk földjére. Utolsó 12 kilométerünkön úgy repültek a bringák, mintha csak akkor kezdtük volna a túrát! Fél hatra értünk vissza Szobra összesen 90 (a túra során 200) kilométer letekerése után. Felmálháztunk a vonatra (volt kerékpárszállító kocsi), és egy átszállás után este fél tízkor már Kecskeméten is voltunk! Másnap a programfelelős autóba vágva magát még kiszáguldott a kórházban lévőkért, felpakolta a bicikliket, és így hál’ Istennek mindenki hazakerült. Nagyon klassz túra volt, folytatása következhet!

A résztvevők: Tóth Fanni és Litóczki Imi a 9.E-ből; Ripp Zsuzsi, Surján Anna, Tamás Kriszti, Pálházi Mariann, Bodó Ricsi, Palásti Dávid, Viczián Gergő a 10.E-ből; Wéber Bandi a 11.E-ből; Frisnicz Irén a 10.E és Gyovai Sándor a 11.E osztályfőnöke, no és a programfelelős:

                                                                                         bure

Német nyelviskolában Münchenben

 Nyelvtanfolyam Münchenben

     Az Arany János Tehetséggondozó Programban részt vevő kecskeméti diákoknak először nyílt lehetőségük arra, hogy külföldi nyelviskolában anyanyelvi tanárok vezetésével csiszolhassák német nyelvtudásukat.

Az intézményünkben tanuló két osztály nagy örömmel fogadta a lehetőséget, mivel minden németet tanuló diáknak nagyszerű esély a német mint idegennyelv-tanítás fellegvárának számító Goethe Intézetben a nyelvet gyakorolni.
     Május 31-én, szombaton indultunk 24 diákkal Münchenbe, ahol egy ifjúsági szállóban laktunk a Theresienwiese közelében. Egyik este kisétáltunk a térre, és megnéztük a Bavaria-szobrot és a Dicsőség csarnokát. Egyébként a Theresienwiese az évszázados hagyományra visszatekintő sörünnep, az Oktoberfest színhelye is. Az új sör csapolásának örömére egy hétig tart a mezőn felállított sátrakban a mulatozás.
     A reggelit egy olasz pizzériában, a vacsorát pedig egy thai étteremben fogyasztottuk el. Többnyire finom ételeket ettünk, de a hétvége közeledtével már többen úgy gondolták, inkább megpróbálkoznak a németesen elkészített gulyással. Ebédre kóstoltunk német specialitásokat is, pl. Leberkäse, de nem volt nagy sikerük, így többnyire maradt a nemzetközi konyha (döner vagy pizza).
    

Vasárnap egész napos kirándulásra indultunk a lenyűgöző bajor Alpokba. II. Lajos bajor király Neuschwansteini kastélyát látogattuk meg. A magas hegyek között magányosan álló mesebeli várépület elbűvöli a látogatót. A zaklatott életű király három kastélyt építtetett a XIX. században Bajorországban, valamennyit hatalmas költséggel, pazar berendezéssel, de jószerivel megközelíthetetlen helyen. A király rajongott Wagner zenéjéért, de elméje élete vége felé egyre zavarodottabbá vált, és háziorvosával együtt a starnbergi tóban lelte halálát. Kastélyai azonban ma Bajorország leglátogatottabb műemlékei.
Hétfőn reggel nagy izgalommal és egy kis félelemmel indult a csapat a Goethe Intézetbe. Schalke asszony barátságos stílusa és dicsérő szavai az első nap után azonban bátorítóan hatottak. Diákjaink elsősorban a köznapi témákban fejlesztették beszédkészségüket. Bár egy hét nem nagy idő, mégis sikeresnek mondható a nyelvtanfolyam, diákjaink ma már lényegesen bátrabban kommunikálnak az anyanyelvi tanárral, mint korábban.
Míg ők tanultak, kolléganőimmel, Frisnicz Irén és Méhész Bea tanárnővel fáradhatatlanul róttuk München utcáit, hogy megszervezzük a délutáni programokat.

Elsőként München belvárosának nevezetességeivel ismerkedtünk: Peterskirche, Frauenkirche, Theatinerkirche (a három templom három különböző építészeti korszakot képvisel), városháza (Rathaus), Marienplatz, Isar-Kapu. Még aznap este kimentünk az Allianz Arénába is. Diákjaink óriási lelkesedéssel követték az idegenvezetőt, mindenre kíváncsiak voltak. A pálya és a nézőtér megtekintése után jöttek az igazi izgalmak: a sajtókonferencia-terem, a játékoskijáró, a sajtószoba, és a Bayern München öltözője.
Kedden délután busszal utaztunk II. Lajos egy másik kastélyához a Herrenchiemsee-szigetre.
Bár az időjárás nem volt kegyes hozzánk, ez a kastélylátogatás is maradandó élményt nyújtott.
Szerda délután az Isar szigetén elhelyezkedő Német Múzeumba (Deutsches Museum) mentünk. Ez Európa egyik legteljesebb és legtekintélyesebb természettudományi-technikai múzeuma, az élettelen természet törvényszerűségeit és a technika fejlődését szemlélteti.
A kastély-trilógia befejezéseként csütörtök délután a Nymphenburg-kastélyhoz, II.Lajos születésének helyszínére utaztunk. Itt megnéztük még a kocsimúzeumot és egy porcelán- kiállítást is. Utána még az Olimpiaparkba, az 1972-es olimpiai játékok helyszíneire utaztunk. A park területén kialakított mesterséges domb tetejéről szép kilátás nyílik a városra.
Érdekes látvány az Olimpiai stadiont fedő óriási őscsigára emlékeztető sátortető, és az Olimpiai uszoda teteje is, amely páfránylevelek módjára terül a nézőtér és az öt medence fölé.
Az egy hét alatt tanulóink nem csak nyelvileg fejlődtek, de számos élménnyel is gazdagodtak. Ezúton is köszönjük az iskolavezetésnek a lehetőséget.

                                                                                     Csordás-Nagy Sára

                                                                                           tanárnő

Újra AJTP Történelem Tábor Lakitelken!

Újra AJTP Történelem Tábor Lakitelken!

A kecskeméti Katona József Gimnázium immár ötödik alkalommal szervezi meg az Arany János Tehetséggondozó Program hagyományos történelem versenyét Lakitelken, a Népfőiskolán. A vetélkedőre 3 fős csapatokat (és természetesen kísérő tanáraikat) várunk a 9. (előkészítő) és a 10. évfolyamból. Egy iskolát maximum két csapat képviselhet (lehetnek azonos évfolyamból is). Időpont: 2009. április 16-17. (csütörtök-péntek). A verseny témája: A Rákóczi-szabadságharc története 1703-1711. A részletes versenykiírást, a források jegyzékét és a jelentkezési lapot postai úton eljuttatjuk minden AJTP-s középiskolának február 11-ig. Nevezési határidő: március 13. péntek.

Szeretettel várunk Benneteket!

                                                          Buday Rezső programfelelős

A IV. AJTP Történelem Verseny anyaga

Kedves Diákok, Kollégák!

Köszönjük türelmeteket a Verseny szakirodalmának összeállításával kapcsolatban. A verseny témakörét már korábban meghírdettük (az 1848-49-es szabadságharc története Légrádtól Világosig), ezzel is tisztelegve történelmünk legnagyszerűbb eseménye 160. éves évorfulója előtt - és most közzé tesszük a felkészüléshez felhasználható szakirodalmat:

Kosáry Domokos: Újjáépítés és polgárosodás 1711-1867 (Magyarok Európában sorozat III. kötete, Háttér Lap-és Könyvkiadó Bp. 1990) 355-379.old.

Hermann Róbert: A szabadságharc hadtörténete Korona Kiadó Bp. 2001 126-137, 207-211 (Branyiszkó), 211-220 (az erdélyi hadjárat), 251-258 (Erdély felszabadítása), 268-301.old. (tavaszi hadjárat, Buda bevétele)

Rubicon folyóirat 1998/2 Bona Gábor: A szabadságharc honvédsége (16. old.) és Hermann Róbert: Győzni vagy legyőzetni (30.old)

A szakirodalmat és a nevezési lapot minden iskola számára még a héten kiküldjük!

                                                                       - bure -

A IV. AJTP Történelem táborra jelentkezett iskolák

 Lezárult a jelentkezés a IV. AJTP Történelem Táborra, amelynek helyszíne hagyományosan a Lakiteleki Népfőiskola lesz március 27-28-án, a tavaszi szünetet követően.

A nevezett intézmények, résztvevő csapataik száma és a kísérőtanárok:

Szeretettel várunk Mindenkit, jó felkészülést kívánunk!

                                                                                Buday Rezső

AJTP-kerékpártúra a Börzsönyben

 Iskolánkban régi hagyományai vannak a kerékpártúráknak, amelyet néhány lelkes kolléga honosított meg, és szerencsére egyre több diák is kedvet kap a megmérettetés eme formájához. Az AJTP osztályokban Gyovai Sándor kollégám volt az úttörő, 2006-ban elballagott diákjaival drótszamáron bebarangolta Bács-Kiskunt, kerekeztek a Fertő-tó körül, és idén nyáron néhány öregdiákjával a Felvidék legszebb tájait is meghódították. Új, de immár 10-es osztályában is vannak fogékony diákok, akik - engedve a programfelelős invitálásának - egy októberi szombaton nekivágtak a Börzsöny lankáinak.

A Kismarosról indított túrán először Királyrétre tekertünk, majd egy igen kegyetlen (patakátkeléssel induló) földúton közelítettük meg Nógrádot. Sajnos, a faluba történő leereszkedés közben dr. Gidó Zsolt biológia szakos kolléga sikeresen átrepült a kerékpár kormánya felett, és csuklótörés (valamint műtét, de már Kecskeméten) lett a kaland vége. Szerencsére (a ceglédi vágányzár miatt) kisbusszal közelítettük meg a túra helyszínét, így gyorsan jött a segítség, ami a váci kórházba szállította tanár urat.

A többiek azonban ismét nekigyürkőztek, Diósjenő után leküzdöttük a legmeredekebb kaptatót és felértünk a Börzsöny nyergébe, ahonnan már a festői Kemence-patak völgyében hosszas gurulással közelítettük meg a hasonló nevű falut. Itt fogyasztottuk el ebédünket, közben egy igazi falusi lakodalom közepébe csöppentünk.

Délután négykor folytattuk a túrát, célunk Esztergom elérése volt, ehhez végig kellett tekernünk az Ipoly-völgyében Letkésig (a gyönyörű őszi színekbe öltözött Börzsöny északi nyúlványai kísérték utunkat), s ott átkeltünk Szlovákiába. A határátlépés után Párkányig alig fél óra volt az út, s büszkén állhattunk össze az utolsó csoportképre a Duna bal partján, szemben az Esztergomi bazilikával. Összesen 80 km-t bringáztunk, közel 1200 m szintkülönbséget gyűrtünk le, és nagyszerűen éreztük magunkat. Folytatása következik tavasszal!

                                                       - bure -

Advent a sógoroknál

 Advent a sógoroknál

Régi hagyomány gimnáziumunkban, hogy a német tanárok vezetésével diákjaink adventi kiránduláson vesznek részt nyugati szomszédunknál. Idén ezen a nyomvonalon haladva - a kollégium szervezésében - a 9.E osztály  tanulói

juthattak el osztályfőnökük és nevelőtanáruk vezetésével Grazba, Stájerország fővárosába. A kétnapos kiránduláson megismerkedtünk a város főbb nevezetességeivel, a jégszobrászat látványos alkotásaival, gyönyörű

orgonakoncertet hallgathattunk a Mariahilfer-templomban, átérezhettük az egész Ausztriára jellemző meghitt készülődést az ünnepekre. A szombati száraz hideget vasárnapra sűrű hóesés váltotta, így másztuk meg a város közepén elhelyezkedő Schlossberg-et, ahonnan fantasztikus kilátás nyílt a tartományi központra. Kicsit hógolyóztunk is, megmozgattuk az elgémberedett végtagokat, mert bizony a hideg nem engedett.

Graz után - már útban hazafelé - Kismarton következett, az Esterházy-kastély gyönyörű épületét jártuk végig  (bár meg kell mondanom, fertődi ikertestvére nekem jobban tetszik), sétáltunk kicsit a palota előtti adventi forgatagban, majd hazabuszoztunk.

Österreich, im naechsten Jahr treffen Wir uns wieder!

                                                                                      - bure -

Beszámoló a IV. AJTP Történelem Táborról

Március utolsó hetében 13 iskola 21 csapatának részvételével rendeztük meg a lakitelki Népfőiskolán az AJTP-iskolák IV. országos történelem versenyét. A jól felkészült háromfős csapatok hétfordulós küzdelemben mérték össze erejüket és tudásukat az 1848/49-es szabadságharc történetéből.

Három fős zsűri bírálta el a csapatok teljesítményét, Vajda Csaba zsűrielnök értékelésében kiemelte, hogy minden évben nőtt a résztvevők száma és folyamatosan javul a felkészültség is.

Legizgalmasabb feladatnak a történelmi villámkérdések megválaszolása bizonyult, ahol a csapatok egymástól is rabolhattak pontokat. A tavalyi versenyhez hasonlóan most is döntőnek bizonyult az ebben nyújtott teljesítmény, az első három helyezett csapat szépen "rabolta" a pontokat a többiektől.

A versenyt végül az egri Szilágyi Erzsébert Gimnázium 10-es csapata nyerte, hajszállal megelőzve a tatai Eötvös József Gimnázium és a debreceni Tóth Árpád Gimnázium hármasfogatait. A 4. helyet a sárospataki Árpád vezér Gimnázium, az 5-et a kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium csapata szerezte meg. Mindenki értékes könyvjutalmat vehetett át a rendezőktől, és reméljük, hogy mindenki jól érezte magát ebben a másfél napban.

Találkozunk jövőre Veletek (és reméljük, még többekkel is), ugyanekkor, ugyanitt!

                                                            - bure -

IV. AJTP Történelem Tábor Kecskeméten!

 Kedves Diákok, kedves Kollégák!

E tanévben is megrendezzük hagyományos történelem táborunkat Lakiteleken.

Időpont: 2008. március 27-28 (csütörtök-péntek).

A vetélkedő formája a hagyományoknak megfelelően csapatverseny (3 fős csapatokkal), és intézményenként maximum két csapatot várunk a 9-10. évfolyamokból.

A verseny témája: az 1848-49-es szabadságharc Légrádtól Világosig.

Szakirodalom később, minden iskolának felhívást küldünk decemberben!

Katonás gólyatábor aranyosokkal

 Intézményünkből immár második alkalommal vittük el - a központi zánkai tábor mellett - új "aranyos" osztályunkat az iskolai gólyatáborba. Ennek helyszíne most a Börzsönyben fekvő Kisinóci-turistaház volt, ahol a beiratkozott gólyák 90 %-a megjelent! Így összesen 133 diák (közte 25 AJTP-s) és 14 tanár töltött feledhetetlen 5 napot a Börzsöny déli lábánál. Hagyományosan sor került egy kerékpártúrára is, amin nagy számban vettek részt az "aranyos" diákok. A délelőttök önismereti, tanulásmódszertani és természetismereti foglalkozásokkal teltek, délután pedig a sportok (labdarúgás, strandröplabda), játékos vetélkedők, a gyalog- és kerékpártúrák kerültek előtérbe.

Reméljük, hogy a tavaly beindult, és az AJTP-s diákok iskolai beilleszkedését elsőegítő kezdeményezésünk a következő években is folytatódhat!

Köszönet Kisvárdának!

2007. november 15-16-17-én minden idők legjobb hangulatú AJTP Tanári Focitornáját rendezte meg a kisvárdai Bessenyei Gimnázium. Volt, aki 510 km-t utazott azért (a kőszegi Jurisich Gimnázium csapata), hogy jelen lehessen a nagy eseményen, melyen összesen nyolc csapat versengett az új trófeákért. A kecskeméti Katona József Gimnázium jelentősen előrelépett a tavalyi, zalaegerszegi betli után: az akkori 13. helyezést most az 5. hely megszerzésével javítottuk.

Sportszerű csatákban, kiváló rendezés mellett értük el ezt az eredményt, és külön öröm volt számunkra, hogy a gólkirály is közülünk került ki Csáki Tibor (12 gól) személyében.

A tornát egyébként immár negyedik alkalommal a győri Révai Gimnázium csapata nyerte, ráadásul úgy, hogy mind a hat (!) tornán döntőt játszott, és az első két, büntetőkkel elbukott finálét követően immár negyedszer zsinórban (!) nem talált legyőzőre. Rajtuk kívül csak Sárospatak (Árpád vezér Gimnázium) és Kecskemét tudott egy-egy diadalt felmutatni. Sajnálhatja, aki nem volt ott, jót fociztunk, és mindannyian kitűnően éreztük magunkat (különösen a tornát lezáró eredményhírdető bálon). Köszönet ezért Kisvárdának, különösen Bíró Gábor igazgató úrnak és Oláh Tibor kollégiumvezetőnek, akik kiváló szervező munkával lebonyolították a nagy eseményt!

A kisvárdai torna végeredménye: 1. Győr, 2. Kisvárda, 3. Budapest (Puskás Tivadar Távközlési Technikum), 4. Bonyhád (Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium), 5. Kecskemét, 6. Sárospatak, 7. Kőszeg, 8. Pápa (Türr István Gimnázium)

Repülés a Katonából - Angliába!

Felejthetetlen és nagyszerű nyelviskola és kirándulás Angliában

   A tavalyi tanév szürke hétköznapjait egy nagyszerű hír hihetetlen mértékben feldobta: nyáron Angliába mehetünk nyelvtanulás céljából.
  

Igaz, hogy az osztályból csak azok vehettek részt ezen a nagyszerű kiránduláson akik már több éve tanulták az angolt, így összesen 15-en képviselték osztályunkat a másik, tőlünk egy évvel fiatalabb „aranyosok” 7 fője mellett.

Az angliai útra június 25-től július 4-ig került sor. Az indulás előtti napon már mindenki benn volt a kollégiumban, hiszen másnap kora délelőtt szállt fel a gépünk Budapestről. Az első nagy élmény még Magyarországon fogadott minket, mivel a Ferihegyi-repülőtéren is csak kevesen voltak közölünk. Az itteni dolgokat követően beülhettünk a repülőbe, mely röpke 2 óra alatt elvitt minket a csaknem 2000 km-re lévő Londonba, ahol a lutoni-repülőtéren landoltunk. A repülőút csodálatos volt, de eleinte azért kicsit félelmetes is. Az egyetlen megrázó dolog a fel és leszállás volt, ekkor sokan éreztük úgy, hogy itt a vég.(:D Minden várakozást felülmúlt!)

Az angliai földet érésünket követően követő pár órát még buszozással töltöttük. Útközben megnéztük Stonehange-t és Oxford városát.Késő délután pedig megérkeztünk Bidefordba, az Atlanti-óceántól pár mérföldre eső kisvárosba, ahol már a fogadó családok vártak minket. Itt kétfős csoportokra váltunk és az első estét már velük töltöttük, átadtuk az ajándékainkat, ők pedig hagyományos angol vacsorával vártak minket. Az időeltolódás miatt azt hittük, hogy már későre jár és rövid ismerkedés után lefeküdtünk. Másnap reggeltől beindult angliai életünk. A családdal való reggelizés után elkísértek a nyelviskolába ami egy hotel épületében volt. Megbeszéltük a programokat és kisebb csoportokra osztottak a hatékonyabb tanítás érdekében. Minden nap 4 óránk volt, délelőtt vagy délután, hiszen különböző kirándulásokon is részt vettünk. Sőt egész napos program volt Tintagelben és Exeterben.

Előbbiben Arthur örökséget néztük meg amely lélegzetelállító volt, a másik városban pedig a katedrális megtekintésére és vásárlással tölthettük el az időt. Örömünket még fokozta, hogy az alapítványtól erre költőpénzt is kaptunk, melyből szinte mindenki ruhákat és ajándékokat vett.

 Többi nap során sokat tanultunk Anglia hagyományairól, történelméről angol anyanyelvű tanártól mind az iskolában, mind a különböző helyszíneket, melyeket meglátogattunk. Ilyenek például Bude, ahol a bátrabbak fürödtek a mindössze 15 fokos óceánban, Lynton és Lynmouth az egyedi vízhajtású felvonójával, Barnstaple városa, ahol egy másik magyar csoporttal is találkozhattunk, és a Family day amikor mindenki a fogadó családjával töltött egy egész napot. Minket egy aquaparkba, és egy olcsónak mondható bevásárlóközpontba vittek, ahol ajándékot vettek családom tagjainak: eredeti angol sört és teát. A kint eltöltött 10 nap gyorsan elszállt és már sajnos indulnunk is kellett haza.

A repülőnk csak délután 4-kor indult, így maradt egy kis időnk Londonba megnézni a Buckhingam Palotát és környékét valamint sétáltunk a St. James’s parkban, a buszból pedig láttuk a London eye-t és a Big Ban-t. Ezek után kimentünk a repülőtérre és felszálltunk a Budapestre induló járatra. A tiszta időjárásnak köszönhetően a levegőbe láttuk a Lamanche- csatornát, Franciaország partjait, az Alpok hegyvonulatait, Budapest felett pedig a Dunakanyart.
   Leszállás után visszaindultunk Kecskemétre, ahol még mai napig emlegetjük ezt a csodálatos élményt. Reméljük lesz még alkalmunk eljutni ebbe a nagyszerű országba.

        By: Ate & Krix :D  

(Krix Dávid és Hajnal Attila 11.E)  

Sí, sí, és sí - de hol a hó?

 Sítábor a nyugati határszélen

Jó szokásunkhoz híven január végén újra Kőszeg felé vettük az irányt - immár hetedik téli táborunk lebonyolítására készültünk. Az AJTP testvériskolai kapcsolatrendszer nyújtotta lehetőséget kihasználva a kőszegi Jurisich Miklós Gimnázium Kollégiuma biztosította a szállást (itt is köszönet Móricz Imre kollégiumvezetőnek!), és autóbuszainkkal minden nap egyórás utazással közelítettük meg a stájer-burgenlandi határon fekvő St. Corona síterepét.

Nagy élmény volt Schengent követően megállás nélkül áthajtani az osztrák határon, ahol korábban minden évben szórakoztak velünk a helyi egyenruhások. Egyszer még a senki földjén is visszagyalogoltattak a magyar oldalra, mert egyik diáklányunk útlevelét hamisnak találták... Szerencsére, ilyen atrocitásokban többet (itt) már nem lehet részünk.

St. Corona a Wechsel-hegy oldalában fekvő klimatikus üdülőfalu, négy sípályája és három felvonója nem egy francia méretű sícentrum képét idézi fel az idelátogatóban, de éppen családias jellege, puritánsága és nem utolsósorban gyér látogatottsága vonz bennünket évről-évre ide. Két "aranyos" osztályunk közül az idősebbik is csak tavaly kezdte az ismerkedést e remek téli sporttal, az előkészítősök pedig még sose álltak sílécen, így az oktatásra helyeztük a hangsúlyt. A csoport nagyobbik része a bébipálya csodával határos módon el nem olvadó hófoltját koptatta, a profinak számító középhaladó (tavaly ügyesebbnek bizonyuló) társulat pedig a nagypályát vette kezelésbe. Második naptól aztán a többség már a kék és piros pályákon lavírozott, bár mindig voltak olyanok, akiket vissza-visszahúzott a gyerekpálya biztonsága...

Most első alkalommal kísérte el az "aranyos" síelőket Szabó István, gimnáziumunk igazgatója. Noha igazgató úr sítudása az utóbbi időben már kissé megkopott, nagy élmény volt a rábízott diákoknak a direktorral síelni. Bár annak megállapítása, hogy ki vigyázott kire ebben a kis csoportban, nehéz feladatnak tűnik...

Az időjárás nem volt túl kegyes, napsütést csak ritkán engedélyezett. Az 1450 m magasságban végződő síliftről azonban a kristálytiszta levegőben messzire lehetett látni: a hófehér porcukorral behintett születésnapi tortára emlékeztető Schneeberg, vagy a Fertő-tó hosszan elnyúló kék szalagja gyönyörködtette a szemet.

Végezetül álljon itt egy történelem-földrajz szakos tanár által kitalált matematika egyenlet: 57 diák, 8 tanár, 4 nap, 63 pár síléc és bakancs = életre szóló élmény!

                                                                - bure -

Tavaszi kerékpártúra a Felvidéken

2008. április 3-án délután 4 órakor indult a kecskeméti AJTP-s kerekesek újabb túrája: a cél ezúttal a Felvidék volt. Tizenkét vállalkozó szellemű diák és két tanerő tekerte szorgalmasan a pedált két és fél napon keresztül. A start Somoskőújfalunál volt, az első cél pedig a nem messzire fekvő Fülek. A füleki vár látványos "fejlődésen" ment keresztül az utóbbi időben, alátámasztva azt az el nem hanyagolható tényt, hogy a szlovák állam továbbra is nagy figyelmet fordít a műemlékvédelemre. Körbejártuk a török időkben fontos szerepet játszott erősséget, de sok időt nem tölthettünk el a történelmi falak között, mert még messze volt szállásunk, a Gömör-Szepesi-érchegység déli részén fekvő Rimakokova.

Keményen kellett küzdeni a továbbiakban, mert egyik dombot követte a másik, és bizony a következő domb mindig magasabbnak bizonyult az előzőnél... A legnehezebb (de egyben legszebb) szakaszra Kétkeresztúr és Poltár között került sor, ahol a kezdetben aszfaltutat először makadám, majd földút váltotta fel, a végén már csak két nyom kanyargott az erdőben. Itt aztán legelésző

szarvasokra figyeltünk fel, majd lassan újra aszfalt gördült alánk, és beértünk Poltárra, ahol a többség felkéredzkedett a kisbuszra, és már csak a két tanerő, valamint két elszánt vitéz tekert tovább a még mindig 18 km-re lévő szállásig. A koromsötét és az először meredeken felfelé emelkedő, majd igencsak lejtőssé váló út kemény próbatételnek bizonyult, de este fél tízkor csak sikerült begördülni Rimakokovára. Kis panzióban hajtottuk álomra a fejünket, a letekert 55 km jó altatónak bizonyult...

Másnap reggel igénybe vettük kísérő járművünk segítségét, mert bizony Rimakokova és a starthelynek kiválasztott, a hegygerincen fekvő Darabos között közel 500 m a szintkülönbség. Ennek ellenére jó kis kaptatóval indult a nap, az út csodálatos fenyvesek és legelők, helyenként hófoltok között kanyargott, jó

 fél óra felfelé küszködés után viszont eljött a Kánaán: közel húsz kilométeres gurulás Feketebalogig! Száguldottunk lefelé, közben feltűnt az Alacsony-Tátra havas-felhős főgerince a látóhatáron, csodálatos tájakon gördültünk. Hamar

beértünk Breznóbányára, és innen a Garam kék szalagját követtük. Bár a víz meglehetősen tiszta, ugyanez már nem mondható el a folyópartról, ami bizony az erdélyi Maros völgyet juttatta eszembe... Jó iramban haladtunk Besztercebányáig, innen újra a kisbusszal folytattuk, mert az utolsó tíz kilométer már meredeken emelkedett felfelé, lévén szálláshelyünk a Körmöci-hegység keleti felén, 900 m magasan fekvő Királyka egyik panziója volt. Így is letekertünk 67 kilométert, ráadásul a szállás egy sípálya kellős közepén

 helyezkedett el, ahová a csomagjainkat motoros szánnal vontatták fel, nekünk pedig gyalog kellett a 30 cm-es hóban felmászni... Mondanom sem kell, a biciklik lent maradtak...

Túránk harmadik napján, szombaton reggel gyönyörű napsütésre ébredtünk, némi kis szánkózást követően indultunk lefelé, vissza Besztercebányára.

Nagy gurulás után gyalog fedeztük fel a várost, bebarangoltuk a csodálatos főteret, körbejártuk a régi városházát és a német templomot, felfedeztük a Szlovák Nemzeti Felkelés Múzeumának parkjában kiállított hadtörténeti emlékeket (tankokat, repülőket, ágyúkat - a négy fiú nagy örömére).

Innen utolsó szakaszunknak vágtunk neki, a cél Zólyom volt, de nem a Garamot követve, hanem kicsit kerülve kelet felé Számporon át. Őrületes kaptatón át távoztunk a városból, szidtak is (de csak visszafogottan) a gyerkőcök, de aztán lejtmenetbe váltott az út, és dimbes-dombos befejezést követően célba értünk Zólyomban. Harmadik napunkon is 38 km-t tekertünk, így az önerőből leküzdött táv pont 160 km lett.

Túránkat tisztelgéssel zártuk, Balassi Bálint emléktáblájára helyeztük el (a három napi törődés következtében kissé viharvert) koszorúnkat. Indulhattunk végre haza, elfáradva, testben kissé megtörődve, de lélekben igencsak felfrissülve. A lelkesedés (remélem) töretlen, folytatása következhet!

                                                                        - bure -

AJTP történelem tábor Kecskeméten!

Ebben az évben ismét szeretnénk megrendezni a korábban már kétszer lebonyolított tavaszi történelem táborunkat az Arany János Tehetséggondozó Programba járó 9. és 10. osztályos tanulók számára. Kérem, hogy ezt a felhívást juttassa el programfelelősének illetve az érintett történelem tanároknak!

Téma: A törökellenes harcok 1389-től 1526-ig (tavaly volt a nándorfehérvári csata 550 éves évfordulója, s ezzel a vetélkedővel is szeretnénk tisztelegni a magyar hősök előtt)
Időpont: 2007. április 19-20. (csütörtök-péntek)
Részvétel: csapatonként (évfolyamonként) három fő + kísérő tanár (iskolánként max. két csapat)
Részvételi díj: 7.000.- Ft/fő (átutalással fizetendő)
Jelentkezés: 2007. március 2. péntekig e-mailben vagy faxon a jelentkezési lap visszaküldésével
Lebonyolítás: a csapatok írásbeli és szóbeli fordulókon vesznek részt (írásbeli: vaktérkép, történelmi totó, táblázat, forrásfelismerés; szóbeli: villámkérdések, térképhasználat, témakifejtés)
Elhelyezés: a Kecskemét-Hetényegyháza külterületén található erdei iskolában, a Vackor várban, 2-4 ágyas szobákban (második évben ott rendeztük a tábort, térkép mellékelve)
Érkezés: április 19-én csütörtökön 15-17 óra között a Vackor várba
Érkezés után közös történelmi program az erdei iskola területén!
Verseny időpontja: április 20. péntek délelőtt
Távozás: április 20-án ebédet követően (kb. 14 órakor)
Mellékletek:
  - jelentkezési lap
  - ajánlott szakirodalom
  - térkép

Kecskemét, 2007. február 7.

Tisztelettel:

 Szabó István                    Buday Rezső
 Igazgató                        programfelelős

Ajánlott szakirodalom:

• Teke Zsuzsa: Hunyadi János és kora Gondolat 1980 46-231. oldal
• Kisfaludy Katalin: Matthias rex Gondolat 1983 8-11, 82-94, 128-130, 137-142. oldal
• Rubicon folyóiratból:
• 2002/2 Kovács Péter: A nándorfehérvári csata 1456 12. oldal (egész cikk)
• 2002/2 Perjés Géza: A mohácsi csata 1526 21. oldal (egész cikk)
• 1995/5 Rázsó Gyula: Középhatalom a középkor alkonyán 7. oldal (egész cikk)
• 1998/9-10 Tóth Sándor Lajos: II. Lajos 74. oldal (egész cikk)
• 2002/2 Veszprémi László: A kenyérmezei csata 14. oldal (egész cikk)
• 2000/5 Hegyi Klára: A hódoltság világa (de csak a 6-8.oldalig, Csapatnemek, alakulatoktól a cikk végéig)
• 2000/5 Ágoston Gábor: Török sikerek és taktika (de csak az elejétől a Mezőkeresztesi csata fejezetéig
• 1997/2 Ágoston Gábor: Háború és béke az oszmánoknál 28. oldal (egész cikk)

Jelentkezési lap a kecskeméti AJTP-történelem táborra

Iskola neve: 

Számlázási címe: 

Kísérőtanár neve: 

Csapattagok neve: 1. 

                             2. 

                             3. 

Figyelem! Ha egy iskolából két csapat is jelentkezne, kérem, hogy két jelentkezési lapot juttassanak vissza hozzánk!

Érkezés várható ideje: 

Érkezés módja:  (busz/vonat/autó)

Akik busszal vagy vonattal érkeznek, azokat mi visszük ki a tábor területére, ekkor érkezés a Katona József Gimnáziumba, Kecskemét, Dózsa György út 3.!

Különleges igények: ___

  (pl. vegetáriánus étkezés, vasútállomástól vagy autóbuszpályaudvartól transzfer a gimnáziumba stb.)

_____________________, 2007. _______________

                                                                                         ______________________________
                                                                                                                    aláírás
 

AZ AJTP TÖRTÉNELEM TÁBOR RÉSZTVEVŐI

Lezárult a jelentkezés az április 19-20-án megrendezésre kerülő kecskeméti AJTP Történelem táborra.

Összesen 12 iskola 18 csapata nevezett, amit köszönünk mindenkinek. A névsor (a jelentkezés sorrendjében): Tóth Árpád Gimnázium (Debrecen), Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium (Zenta), Neumann János Középiskola és Kollégium (Eger), Türr István Gimnázium (Pápa), Táncsics Mihály Gimnázium (Kaposvár), Leőwey Klára Gimnázium (Pécs), Lovassy László Gimnázium (Veszprém), Révai Miklós Gimnázium (Győr), Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium (Bonyhád), Balassi Bálint Gimnázium (Balassagyarmat), Eötvös József Gimnázium és kollégium (Tata) és a rendezők (versenyen kívül).

Beszámoló a III. AJTP Történelem táborról

 2007. április 19-20-án került lebonyolításra a III. AJTP Történelem tábor a kecskeméti katona József Gimnázium és Számítástechnikai Szakközépiskola szervezésében, melynek ezúttal is a Lakiteleki Népfőiskola biztosított méltó helyszínt. Végül 19 csapat vett részt a megmérettetésen, íme az első tíz csapat:

A versenyen öt feladat volt: villámkérdések írásban, történelmi totó, vaktérkép táblázattal, képfelismerés és villámkérdések szóban. Ez utóbbi értékelése terhelte meg leginkább a háromtagú zsűrit (Vajda Csaba elnök, Rigó Róbertné Hajnal Edina és Kiss Sándor zsűritagok), de nagyobb fennakadás nem volt, ami köszönhető a csapatokat elkísérő kollégáknak is (dr. Biczóné Porcsin Judit, Basa György, Bocsi Sándor József, Gálné Kardos Judit, Eppel Ferenc, Vörös István, Havasi Tibor, Bognár Cecil, Zentai József, Lukács Csaba, Nagy Diána, Kincses László, Munkácsi Sándorné, Verebélyi Sándor), akik közül sokan beszálltak a javításba. Eredményhírdetés, közös fotó és ebéd zárta a programot. Köszönjük mindenkinek a részvételt, gratulálunk a győzteseknek, és várunk jövőre (újra) vissza Benneteket!

Katonás diákok az osztrák lankákon

Régi hagyományainkhoz híven (és kihasználva a gyümölcsöző "aranyos" kapcsolatokat) idén is téli tábort szerveztünk AJTP-s osztályainknak, melynek helyszínei (szállását tekintve) Kőszeg és (sípályáját nézve) az ausztriai St. Corona voltak. A Jurisich Miklós Gimnázium nyújtotta szálláslehetőség idén is telitalálat volt (bátran merem ajánlani mindenkinek a kezelésükben lévő turistaszállót), s mivel csak mi voltunk az épületben, még a máskor (kissé túl)buzgó portásnéni sem avatkozott az esti programok lebonyolításába... A tavalyi évvel

ellentétben, amikor már minden résztvevő "vérprofinak" számított, idén igen nagy feladatot jelentett előkészítős osztályunk lelkes, de kissé félős tagjainak a sízés megtanítása. A bébipályán eltöltött órák "csodálatos" élményekkel ajándékozták meg a nebulókat és oktató-tanáraikat egyaránt, de az Alföld kellős közepéről érkezett gyerekek kitartó és minden fáradtságot és félelmet leküzdő magatartása meghozta



gyümölcsét: másnap már a nagypályán folytatódhatott a "show". Annak ellenére, hogy milyen az idei hóhelyzet Európában, még egészen jó körülmények között koptattuk St. Corona lankáit. Igaz, hogy helyenként a pályák mellett fekvő réteken békésen legelésző tehenek "szegélyezték" a pályákat, s foltokban már erősen sárgásra színeződött a hó a folyamatos és intenzív olvadás hatására, de végül az időjárás, a hó és a diákok is kibírták: két kisebb (kórházi ellátást nem igénylő) balesettől eltekintve épen, egészségesen tértünk haza öt nap elteltével. Végzős osztályunknak ez volt a búcsú, a kicsiknek pedig a belépő a téli sportok varázslatos világába. Reméljük, folytatása következhet! 

OKTV-siker az AJTP-ben!

 Nagyszerű katonás és egyben "aranyos" sikerről tudunk beszámolni a Művészettörténet OKTV kapcsán! Iskolánk 13.E osztályos tanulója, Papp Emese kiváló eredményt ért el a 43 főt felvonultató 2. fordulóban, és így bekerült a 15-ös döntőbe! A szép eredményért neki és felkészítő tanárának, G Szolláth Katalin tanárnőnek egyaránt gratulálunk!