A IV. AJTP Történelem Verseny anyaga

 

Kedves Diákok, Kollégák!

Köszönjük türelmeteket a Verseny szakirodalmának összeállításával kapcsolatban. A verseny témakörét már korábban meghírdettük (az 1848-49-es szabadságharc története Légrádtól Világosig), ezzel is tisztelegve történelmünk legnagyszerűbb eseménye 160. éves évorfulója előtt - és most közzé tesszük a felkészüléshez felhasználható szakirodalmat:

Kosáry Domokos: Újjáépítés és polgárosodás 1711-1867 (Magyarok Európában sorozat III. kötete, Háttér Lap-és Könyvkiadó Bp. 1990) 355-379.old.

Hermann Róbert: A szabadságharc hadtörténete Korona Kiadó Bp. 2001 126-137, 207-211 (Branyiszkó), 211-220 (az erdélyi hadjárat), 251-258 (Erdély felszabadítása), 268-301.old. (tavaszi hadjárat, Buda bevétele)

Rubicon folyóirat 1998/2 Bona Gábor: A szabadságharc honvédsége (16. old.) és Hermann Róbert: Győzni vagy legyőzetni (30.old)

A szakirodalmat és a nevezési lapot minden iskola számára még a héten kiküldjük!

                                                                       - bure -

A IV. AJTP Történelem táborra jelentkezett iskolák

 Lezárult a jelentkezés a IV. AJTP Történelem Táborra, amelynek helyszíne hagyományosan a Lakiteleki Népfőiskola lesz március 27-28-án, a tavaszi szünetet követően.

A nevezett intézmények, résztvevő csapataik száma és a kísérőtanárok:

Lovassy László Gimnázium	Veszprém	2	Havasi Tibor
Táncsics Mihály Gimnázium	Kaposvár	2	Kincses László, Simko Balázs
Eötvös József Gimnázium	Tata	1	Lukács Zsolt
Türr István Gimnázium	Pápa	2	Grőber Attila
Teleki Blanka Gimnázium	Székesfehérvár	2	Dézsi Lajos
Tóth Árpád Gimnázium	Debrecen	1	dr. Biczóné Porcsin Judit
Szilágyi Erzsébet Gimnázium	Eger	2	Munkácsi Sándorné
Jurisich Miklós Gimnázium	Kőszeg	1	Oroszné Kupi Teréz
Neumann János Középiskola	Eger	2	Horváth Ibolya, Bocsi Sándor
Árpád vezér Gimnázium	Sárospatak	1	Vaskó Erika
Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium	Bonyhád	1	Mester Balázs
Leőwey Klára Gimnázium	Pécs	1	Vörös István
Zrínyi Miklós Gimnázium	Zalaegerszeg	1	Gyimesi Márton

 

Szeretettel várunk Mindenkit, jó felkészülést kívánunk!

                                                                                Buday Rezső

AJTP-kerékpártúra a Börzsönyben

 Iskolánkban régi hagyományai vannak a kerékpártúráknak, amelyet néhány lelkes kolléga honosított meg, és szerencsére egyre több diák is kedvet kap a megmérettetés eme formájához. Az AJTP osztályokban Gyovai Sándor kollégám volt az úttörő, 2006-ban elballagott diákjaival drótszamáron bebarangolta Bács-Kiskunt, kerekeztek a Fertő-tó körül, és idén nyáron néhány öregdiákjával a Felvidék legszebb tájait is meghódították. Új, de immár 10-es osztályában is vannak fogékony diákok, akik - engedve a programfelelős invitálásának - egy októberi szombaton nekivágtak a Börzsöny lankáinak.

A Kismarosról indított túrán először Királyrétre tekertünk, majd egy igen kegyetlen (patakátkeléssel induló) földúton közelítettük meg Nógrádot. Sajnos, a faluba történő leereszkedés közben dr. Gidó Zsolt biológia szakos kolléga sikeresen átrepült a kerékpár kormánya felett, és csuklótörés (valamint műtét, de már Kecskeméten) lett a kaland vége. Szerencsére (a ceglédi vágányzár miatt) kisbusszal közelítettük meg a túra helyszínét, így gyorsan jött a segítség, ami a váci kórházba szállította tanár urat.

A többiek azonban ismét nekigyürkőztek, Diósjenő után leküzdöttük a legmeredekebb kaptatót és felértünk a Börzsöny nyergébe, ahonnan már a festői Kemence-patak völgyében hosszas gurulással közelítettük meg a hasonló nevű falut. Itt fogyasztottuk el ebédünket, közben egy igazi falusi lakodalom közepébe csöppentünk.

Délután négykor folytattuk a túrát, célunk Esztergom elérése volt, ehhez végig kellett tekernünk az Ipoly-völgyében Letkésig (a gyönyörű őszi színekbe öltözött Börzsöny északi nyúlványai kísérték utunkat), s ott átkeltünk Szlovákiába. A határátlépés után Párkányig alig fél óra volt az út, s büszkén állhattunk össze az utolsó csoportképre a Duna bal partján, szemben az Esztergomi bazilikával. Összesen 80 km-t bringáztunk, közel 1200 m szintkülönbséget gyűrtünk le, és nagyszerűen éreztük magunkat. Folytatása következik tavasszal!

                                                       - bure -

Advent a sógoroknál

 Advent a sógoroknál

Régi hagyomány gimnáziumunkban, hogy a német tanárok vezetésével diákjaink adventi kiránduláson vesznek részt nyugati szomszédunknál. Idén ezen a nyomvonalon haladva - a kollégium szervezésében - a 9.E osztály  tanulói

juthattak el osztályfőnökük és nevelőtanáruk vezetésével Grazba, Stájerország fővárosába. A kétnapos kiránduláson megismerkedtünk a város főbb nevezetességeivel, a jégszobrászat látványos alkotásaival, gyönyörű

orgonakoncertet hallgathattunk a Mariahilfer-templomban, átérezhettük az egész Ausztriára jellemző meghitt készülődést az ünnepekre. A szombati száraz hideget vasárnapra sűrű hóesés váltotta, így másztuk meg a város közepén elhelyezkedő Schlossberg-et, ahonnan fantasztikus kilátás nyílt a tartományi központra. Kicsit hógolyóztunk is, megmozgattuk az elgémberedett végtagokat, mert bizony a hideg nem engedett.

Graz után - már útban hazafelé - Kismarton következett, az Esterházy-kastély gyönyörű épületét jártuk végig  (bár meg kell mondanom, fertődi ikertestvére nekem jobban tetszik), sétáltunk kicsit a palota előtti adventi forgatagban, majd hazabuszoztunk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Österreich, im naechsten Jahr treffen Wir uns wieder!

                                                                                      - bure -

Beszámoló a IV. AJTP Történelem Táborról

 

Március utolsó hetében 13 iskola 21 csapatának részvételével rendeztük meg a lakitelki Népfőiskolán az AJTP-iskolák IV. országos történelem versenyét. A jól felkészült háromfős csapatok hétfordulós küzdelemben mérték össze erejüket és tudásukat az 1848/49-es szabadságharc történetéből.

Három fős zsűri bírálta el a csapatok teljesítményét, Vajda Csaba zsűrielnök értékelésében kiemelte, hogy minden évben nőtt a résztvevők száma és folyamatosan javul a felkészültség is.

Legizgalmasabb feladatnak a történelmi villámkérdések megválaszolása bizonyult, ahol a csapatok egymástól is rabolhattak pontokat. A tavalyi versenyhez hasonlóan most is döntőnek bizonyult az ebben nyújtott teljesítmény, az első három helyezett csapat szépen "rabolta" a pontokat a többiektől.

A versenyt végül az egri Szilágyi Erzsébert Gimnázium 10-es csapata nyerte, hajszállal megelőzve a tatai Eötvös József Gimnázium és a debreceni Tóth Árpád Gimnázium hármasfogatait. A 4. helyet a sárospataki Árpád vezér Gimnázium, az 5-et a kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium csapata szerezte meg. Mindenki értékes könyvjutalmat vehetett át a rendezőktől, és reméljük, hogy mindenki jól érezte magát ebben a másfél napban.

Találkozunk jövőre Veletek (és reméljük, még többekkel is), ugyanekkor, ugyanitt!

                                                            - bure -

IV. AJTP Történelem Tábor Kecskeméten!

 Kedves Diákok, kedves Kollégák!

E tanévben is megrendezzük hagyományos történelem táborunkat Lakiteleken.

Időpont: 2008. március 27-28 (csütörtök-péntek).

A vetélkedő formája a hagyományoknak megfelelően csapatverseny (3 fős csapatokkal), és intézményenként maximum két csapatot várunk a 9-10. évfolyamokból.

A verseny témája: az 1848-49-es szabadságharc Légrádtól Világosig.

Szakirodalom később, minden iskolának felhívást küldünk decemberben!

Katonás gólyatábor aranyosokkal

 Intézményünkből immár második alkalommal vittük el - a központi zánkai tábor mellett - új "aranyos" osztályunkat az iskolai gólyatáborba. Ennek helyszíne most a Börzsönyben fekvő Kisinóci-turistaház volt, ahol a beiratkozott gólyák 90 %-a megjelent! Így összesen 133 diák (közte 25 AJTP-s) és 14 tanár töltött feledhetetlen 5 napot a Börzsöny déli lábánál. Hagyományosan sor került egy kerékpártúrára is, amin nagy számban vettek részt az "aranyos" diákok. A délelőttök önismereti, tanulásmódszertani és természetismereti foglalkozásokkal teltek, délután pedig a sportok (labdarúgás, strandröplabda), játékos vetélkedők, a gyalog- és kerékpártúrák kerültek előtérbe.

Reméljük, hogy a tavaly beindult, és az AJTP-s diákok iskolai beilleszkedését elsőegítő kezdeményezésünk a következő években is folytatódhat!

Köszönet Kisvárdának!

2007. november 15-16-17-én minden idők legjobb hangulatú AJTP Tanári Focitornáját rendezte meg a kisvárdai Bessenyei Gimnázium. Volt, aki 510 km-t utazott azért (a kőszegi Jurisich Gimnázium csapata), hogy jelen lehessen a nagy eseményen, melyen összesen nyolc csapat versengett az új trófeákért. A kecskeméti Katona József Gimnázium jelentősen előrelépett a tavalyi, zalaegerszegi betli után: az akkori 13. helyezést most az 5. hely megszerzésével javítottuk.

Sportszerű csatákban, kiváló rendezés mellett értük el ezt az eredményt, és külön öröm volt számunkra, hogy a gólkirály is közülünk került ki Csáki Tibor (12 gól) személyében.

A tornát egyébként immár negyedik alkalommal a győri Révai Gimnázium csapata nyerte, ráadásul úgy, hogy mind a hat (!) tornán döntőt játszott, és az első két, büntetőkkel elbukott finálét követően immár negyedszer zsinórban (!) nem talált legyőzőre. Rajtuk kívül csak Sárospatak (Árpád vezér Gimnázium) és Kecskemét tudott egy-egy diadalt felmutatni. Sajnálhatja, aki nem volt ott, jót fociztunk, és mindannyian kitűnően éreztük magunkat (különösen a tornát lezáró eredményhírdető bálon). Köszönet ezért Kisvárdának, különösen Bíró Gábor igazgató úrnak és Oláh Tibor kollégiumvezetőnek, akik kiváló szervező munkával lebonyolították a nagy eseményt!

A kisvárdai torna végeredménye: 1. Győr, 2. Kisvárda, 3. Budapest (Puskás Tivadar Távközlési Technikum), 4. Bonyhád (Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium), 5. Kecskemét, 6. Sárospatak, 7. Kőszeg, 8. Pápa (Türr István Gimnázium)

Repülés a Katonából - Angliába!

Felejthetetlen és nagyszerű nyelviskola és kirándulás Angliában

   A tavalyi tanév szürke hétköznapjait egy nagyszerű hír hihetetlen mértékben feldobta: nyáron Angliába mehetünk nyelvtanulás céljából.
  

Igaz, hogy az osztályból csak azok vehettek részt ezen a nagyszerű kiránduláson akik már több éve tanulták az angolt, így összesen 15-en képviselték osztályunkat a másik, tőlünk egy évvel fiatalabb „aranyosok” 7 fője mellett.

Az angliai útra június 25-től július 4-ig került sor. Az indulás előtti napon már mindenki benn volt a kollégiumban, hiszen másnap kora délelőtt szállt fel a gépünk Budapestről. Az első nagy élmény még Magyarországon fogadott minket, mivel a Ferihegyi-repülőtéren is csak kevesen voltak közölünk. Az itteni dolgokat követően beülhettünk a repülőbe, mely röpke 2 óra alatt elvitt minket a csaknem 2000 km-re lévő Londonba, ahol a lutoni-repülőtéren landoltunk. A repülőút csodálatos volt, de eleinte azért kicsit félelmetes is. Az egyetlen megrázó dolog a fel és leszállás volt, ekkor sokan éreztük úgy, hogy itt a vég.(:D Minden várakozást felülmúlt!)

 

Az angliai földet érésünket követően követő pár órát még buszozással töltöttük. Útközben megnéztük Stonehange-t és Oxford városát.Késő délután pedig megérkeztünk Bidefordba, az Atlanti-óceántól pár mérföldre eső kisvárosba, ahol már a fogadó családok vártak minket. Itt kétfős csoportokra váltunk és az első estét már velük töltöttük, átadtuk az ajándékainkat, ők pedig hagyományos angol vacsorával vártak minket. Az időeltolódás miatt azt hittük, hogy már későre jár és rövid ismerkedés után lefeküdtünk. Másnap reggeltől beindult angliai életünk. A családdal való reggelizés után elkísértek a nyelviskolába ami egy hotel épületében volt. Megbeszéltük a programokat és kisebb csoportokra osztottak a hatékonyabb tanítás érdekében. Minden nap 4 óránk volt, délelőtt vagy délután, hiszen különböző kirándulásokon is részt vettünk. Sőt egész napos program volt Tintagelben és Exeterben.

Előbbiben Arthur örökséget néztük meg amely lélegzetelállító volt, a másik városban pedig a katedrális megtekintésére és vásárlással tölthettük el az időt. Örömünket még fokozta, hogy az alapítványtól erre költőpénzt is kaptunk, melyből szinte mindenki ruhákat és ajándékokat vett.

 

 Többi nap során sokat tanultunk Anglia hagyományairól, történelméről angol anyanyelvű tanártól mind az iskolában, mind a különböző helyszíneket, melyeket meglátogattunk. Ilyenek például Bude, ahol a bátrabbak fürödtek a mindössze 15 fokos óceánban, Lynton és Lynmouth az egyedi vízhajtású felvonójával, Barnstaple városa, ahol egy másik magyar csoporttal is találkozhattunk, és a Family day amikor mindenki a fogadó családjával töltött egy egész napot. Minket egy aquaparkba, és egy olcsónak mondható bevásárlóközpontba vittek, ahol ajándékot vettek családom tagjainak: eredeti angol sört és teát. A kint eltöltött 10 nap gyorsan elszállt és már sajnos indulnunk is kellett haza.

 

A repülőnk csak délután 4-kor indult, így maradt egy kis időnk Londonba megnézni a Buckhingam Palotát és környékét valamint sétáltunk a St. James’s parkban, a buszból pedig láttuk a London eye-t és a Big Ban-t. Ezek után kimentünk a repülőtérre és felszálltunk a Budapestre induló járatra. A tiszta időjárásnak köszönhetően a levegőbe láttuk a Lamanche- csatornát, Franciaország partjait, az Alpok hegyvonulatait, Budapest felett pedig a Dunakanyart.
   Leszállás után visszaindultunk Kecskemétre, ahol még mai napig emlegetjük ezt a csodálatos élményt. Reméljük lesz még alkalmunk eljutni ebbe a nagyszerű országba.

        By: Ate & Krix :D  

(Krix Dávid és Hajnal Attila 11.E)  

Sí, sí, és sí - de hol a hó?

 Sítábor a nyugati határszélen

Jó szokásunkhoz híven január végén újra Kőszeg felé vettük az irányt - immár hetedik téli táborunk lebonyolítására készültünk. Az AJTP testvériskolai kapcsolatrendszer nyújtotta lehetőséget kihasználva a kőszegi Jurisich Miklós Gimnázium Kollégiuma biztosította a szállást (itt is köszönet Móricz Imre kollégiumvezetőnek!), és autóbuszainkkal minden nap egyórás utazással közelítettük meg a stájer-burgenlandi határon fekvő St. Corona síterepét.

Nagy élmény volt Schengent követően megállás nélkül áthajtani az osztrák határon, ahol korábban minden évben szórakoztak velünk a helyi egyenruhások. Egyszer még a senki földjén is visszagyalogoltattak a magyar oldalra, mert egyik diáklányunk útlevelét hamisnak találták... Szerencsére, ilyen atrocitásokban többet (itt) már nem lehet részünk.

St. Corona a Wechsel-hegy oldalában fekvő klimatikus üdülőfalu, négy sípályája és három felvonója nem egy francia méretű sícentrum képét idézi fel az idelátogatóban, de éppen családias jellege, puritánsága és nem utolsósorban gyér látogatottsága vonz bennünket évről-évre ide. Két "aranyos" osztályunk közül az idősebbik is csak tavaly kezdte az ismerkedést e remek téli sporttal, az előkészítősök pedig még sose álltak sílécen, így az oktatásra helyeztük a hangsúlyt. A csoport nagyobbik része a bébipálya csodával határos módon el nem olvadó hófoltját koptatta, a profinak számító középhaladó (tavaly ügyesebbnek bizonyuló) társulat pedig a nagypályát vette kezelésbe. Második naptól aztán a többség már a kék és piros pályákon lavírozott, bár mindig voltak olyanok, akiket vissza-visszahúzott a gyerekpálya biztonsága...

Most első alkalommal kísérte el az "aranyos" síelőket Szabó István, gimnáziumunk igazgatója. Noha igazgató úr sítudása az utóbbi időben már kissé megkopott, nagy élmény volt a rábízott diákoknak a direktorral síelni. Bár annak megállapítása, hogy ki vigyázott kire ebben a kis csoportban, nehéz feladatnak tűnik...

Az időjárás nem volt túl kegyes, napsütést csak ritkán engedélyezett. Az 1450 m magasságban végződő síliftről azonban a kristálytiszta levegőben messzire lehetett látni: a hófehér porcukorral behintett születésnapi tortára emlékeztető Schneeberg, vagy a Fertő-tó hosszan elnyúló kék szalagja gyönyörködtette a szemet.

Végezetül álljon itt egy történelem-földrajz szakos tanár által kitalált matematika egyenlet: 57 diák, 8 tanár, 4 nap, 63 pár síléc és bakancs = életre szóló élmény!

                                                                - bure -

Tavaszi kerékpártúra a Felvidéken

2008. április 3-án délután 4 órakor indult a kecskeméti AJTP-s kerekesek újabb túrája: a cél ezúttal a Felvidék volt. Tizenkét vállalkozó szellemű diák és két tanerő tekerte szorgalmasan a pedált két és fél napon keresztül. A start Somoskőújfalunál volt, az első cél pedig a nem messzire fekvő Fülek. A füleki vár látványos "fejlődésen" ment keresztül az utóbbi időben, alátámasztva azt az el nem hanyagolható tényt, hogy a szlovák állam továbbra is nagy figyelmet fordít a műemlékvédelemre. Körbejártuk a török időkben fontos szerepet játszott erősséget, de sok időt nem tölthettünk el a történelmi falak között, mert még messze volt szállásunk, a Gömör-Szepesi-érchegység déli részén fekvő Rimakokova.

Keményen kellett küzdeni a továbbiakban, mert egyik dombot követte a másik, és bizony a következő domb mindig magasabbnak bizonyult az előzőnél... A legnehezebb (de egyben legszebb) szakaszra Kétkeresztúr és Poltár között került sor, ahol a kezdetben aszfaltutat először makadám, majd földút váltotta fel, a végén már csak két nyom kanyargott az erdőben. Itt aztán legelésző

szarvasokra figyeltünk fel, majd lassan újra aszfalt gördült alánk, és beértünk Poltárra, ahol a többség felkéredzkedett a kisbuszra, és már csak a két tanerő, valamint két elszánt vitéz tekert tovább a még mindig 18 km-re lévő szállásig. A koromsötét és az először meredeken felfelé emelkedő, majd igencsak lejtőssé váló út kemény próbatételnek bizonyult, de este fél tízkor csak sikerült begördülni Rimakokovára. Kis panzióban hajtottuk álomra a fejünket, a letekert 55 km jó altatónak bizonyult...

Másnap reggel igénybe vettük kísérő járművünk segítségét, mert bizony Rimakokova és a starthelynek kiválasztott, a hegygerincen fekvő Darabos között közel 500 m a szintkülönbség. Ennek ellenére jó kis kaptatóval indult a nap, az út csodálatos fenyvesek és legelők, helyenként hófoltok között kanyargott, jó

 fél óra felfelé küszködés után viszont eljött a Kánaán: közel húsz kilométeres gurulás Feketebalogig! Száguldottunk lefelé, közben feltűnt az Alacsony-Tátra havas-felhős főgerince a látóhatáron, csodálatos tájakon gördültünk. Hamar

beértünk Breznóbányára, és innen a Garam kék szalagját követtük. Bár a víz meglehetősen tiszta, ugyanez már nem mondható el a folyópartról, ami bizony az erdélyi Maros völgyet juttatta eszembe... Jó iramban haladtunk Besztercebányáig, innen újra a kisbusszal folytattuk, mert az utolsó tíz kilométer már meredeken emelkedett felfelé, lévén szálláshelyünk a Körmöci-hegység keleti felén, 900 m magasan fekvő Királyka egyik panziója volt. Így is letekertünk 67 kilométert, ráadásul a szállás egy sípálya kellős közepén

 helyezkedett el, ahová a csomagjainkat motoros szánnal vontatták fel, nekünk pedig gyalog kellett a 30 cm-es hóban felmászni... Mondanom sem kell, a biciklik lent maradtak...

Túránk harmadik napján, szombaton reggel gyönyörű napsütésre ébredtünk, némi kis szánkózást követően indultunk lefelé, vissza Besztercebányára.

Nagy gurulás után gyalog fedeztük fel a várost, bebarangoltuk a csodálatos főteret, körbejártuk a régi városházát és a német templomot, felfedeztük a Szlovák Nemzeti Felkelés Múzeumának parkjában kiállított hadtörténeti emlékeket (tankokat, repülőket, ágyúkat - a négy fiú nagy örömére).

Innen utolsó szakaszunknak vágtunk neki, a cél Zólyom volt, de nem a Garamot követve, hanem kicsit kerülve kelet felé Számporon át. Őrületes kaptatón át távoztunk a városból, szidtak is (de csak visszafogottan) a gyerkőcök, de aztán lejtmenetbe váltott az út, és dimbes-dombos befejezést követően célba értünk Zólyomban. Harmadik napunkon is 38 km-t tekertünk, így az önerőből leküzdött táv pont 160 km lett.

Túránkat tisztelgéssel zártuk, Balassi Bálint emléktáblájára helyeztük el (a három napi törődés következtében kissé viharvert) koszorúnkat. Indulhattunk végre haza, elfáradva, testben kissé megtörődve, de lélekben igencsak felfrissülve. A lelkesedés (remélem) töretlen, folytatása következhet!

                                                                        - bure -