Börzsönyi lankákon tekeregve

Ismét kerékpártúra a Börzsönyben!

Hagyományainkhoz és jó szokásunkhoz ragaszkodva szeptember 18-án újra drótszamaraink nyergébe pattantunk, hogy megküzdjünk a Börzsöny emelkedőivel. Túránk persze a kecskeméti vasútállomáson kezdődött, ahonnan - a Nyugatiban gördülékenyen lebonyolított átszállást követően -  Szobra szállított minket a modern vasparipa. A szobi vasútállomásról startolt tehát kis 14 fős csapatunk, a 12 diák három AJTP-s osztályt képviselt. A résztvevők: Karlovitz Titanilla, Tóth Fanni, Balogh Bianka és Litóczki Imre a 10.E-ből, Ripp Zsuzsanna, Pálházi Mariann, Tamás Krisztina, Bodó Richárd, Palásti Dávid, Sinkó Attila és Viczián Gergő a 11.E-ből valamint Wéber András a 12.E-ből. Frisnicz Irén tanárnő és e sorok írója kísérő tanerőkként támogatták az ifjúságot.

Szobról elstartolva először Márianosztra, majd Kóspallag következett, innen aznapi legmeredekebb szakaszunkkal már közel 450 m magasra tekertünk (néha kis tolással kiegészítve) fel, majd csodálatos bükkerdőben gurulva értünk ki a Kismaros-Királyrét útra.

Innen már nem volt messze szállásunk, a Fatornyos Fogadó, ahová 21 km megtétele után még meglehetősen frissen érkeztünk (legalábbis az ifjúság), mert a szállás focipályáját meglátva rögtön további sporttevékenységen törték a fejüket. Így aztán meglehetősen viharos focimeccs kerekedett, volt itt fejbelövés (labdával pesze), némi kis utánrúgás és sok-sok szebbnél-szebb gól. Kiéhezve mehettünk vacsorázni a Fogadó különleges hangulatú éttermébe, mert a falakot meglehetősen érdekes stílusú festmények garmadája borította. Diákjaim hosszasan elemezgették a képek mondanivalóját, hiába magas színvonalú rajzoktatásban (is) részesülnek a Katonában...

Másnap, szombaton reggel rögtön patakátkeléssel folytatódott a kerékpártúra, majd a Királyrét és Nógrád közötti, meglehetősen rossz minőségű, hatalmas sárfoltokkal és tócsákkal tarkított földúton küzdöttük magunkat előre. A nógrádi vár tövében megváltunk szeretett (drót)paripáinktól, hogy immár gyalogosan vegyük be a hajdanvolt végvárat. A nógrádi vár önmagában kevés esztétikai élményt nyújt, lévén a török, kiűzetése előtt még felrobbantotta, s a millecentenáriumi helyreállítás sem tudott látványos eredményeket felmutatni. De az innen nyíló panoráma a Börzsöny főgerincére és a környező nógrádi tájra felülmúlhatatlan!

Diósjenő következett, itt kezdtük meg kapaszkodásunkat az 500 méter magas nyereg felé, ahonnan már az Ipoly-völgy volt a cél. Jó bő félórás tolást követően (a legszívósabb palánták persze kerékpáruk nyergében szenvedték fel magukat) ott állhattunk a Börzsöny-nyeregben, ahonnan csodálatos kilátás nyílt dél felé. Innen pedig közel 15 km-es gurulás-laza tekerés vitt le bennünket Kemencére. Kemencén megebédeltünk, majd - mivel az idő már szorított - nagyobb sebességi fokozatba kapcsolva nekivágtunk a közel 30-km-es, Szobig tartó Ipoly-völgyi szakasznak. Száguldott a kis csapat, csak egy szárnyaszegett vitéz siránkozása borzolta a krónikás idegeit, végül sikerült a hatórás vonatot megcsípni. Így este 9 után nem sokkal újra Kecskeméten voltunk, egy sikeres és élményeket hozó kerékpártúra zárásaként. Folytatása következik tavasszal, újra a Felvidéken!

                                                              bure

Csavargások Erdélyországban

Október 22-én az iskolai ünnepség után indultunk Kecskemétről, és Békéscsaba, Nagyszalonta, Nagyvárad érintésével értük el szálláshelyünket, Kalotaszentkirályt. A falusi vendégfogadás egyik gyöngyszeme ez a kis falu a Vigyázó lábánál, a helyiek kedvessége és szeretete lenyűgöző. Másnap reggel a Kalotaszentkirálytól néhány kilométerre nyugatra fekvő Székelyjói (Havasrekettyei)-vízesést céloztuk meg buszunkkal, s bár a helyiek szerint lehetetlenség lett volna abban a havas-esős időben elérni, mi (némi terepbuszozás és gyaloglás árán) ott állhattunk a közel 30 méter magasról permetező vízfüggöny aljában. Mivel erősen esett az eső is, gyorsan visszamenekültünk járművünkbe, s szerencsénkre következő megállónk, Kolozsvár már napsütéssel fogadott.

Kolozsvár főtere teljes átépítésen megy keresztül, a Mátyás-szobor is fel van állványozva, de a Szent Mihály-templomot, Mátyás szülőházát, a Házsongárdi-temetőt, a Babes-Bolyai Tudományegyetem épületét, a régi városfalat és a Szabó-bástyát, a Memorandum-per és az 1989-es sortűz emlékműveit így is megtekintettük. Indulnunk kellett azonban tovább, mert várt ránk a Tordai-hasadék, ahová csodálatos napsütésben tettünk könnyed túrát.

Innen hosszú buszozás következett, közel öt órát zötykölődtünk, mire elértük a Gyergyószentmiklós közelében, a Pongác-tető alatt fekvő Anita-panziót. Itt három, egymáshol közel fekvő épület szobáiban hajthattuk álomra fejünket.

Harmadik napunkon a Keleti-Kárpátok (és egész Európa) legszebb földrajzi látnivalóját,a Gyilkos-tó vidékét jártuk be. Sétáltunk a csodálatos fenyvesekkel övezett tó partján, megmásztuk a tó fölé magasodó Kis-Cohárd impozáns sziklatömbjét (ahol elénekeltük a Himnuszt), innen nyaktörő turistaúton beereszkedtünk a Békás-szorosba, és túránkat a Pokol-kapuja és a Pokol-tornáca sziklaszorosánál fejeztük be. Holtfáradt kis csapatunk a szállásra visszatérve főnixmadárként éledt újjá, és - az osztályfőnökkel kiegészülve -  hatalmas karaoki-partiban tombolta ki magát.

Másnap újra buszra szálltunk, és a Gyergyói- és Csíki-medencéket megülő ködtengerben délnek indultunk. Leróttuk kegyeletünket a madéfalvi veszedelem emlékművénél és a csíksomlyói kegytemplomban, megkóstoltuk Tusnádon a híres (és sokak szerint büdös) borvízforrás "termékét", de a nap fénypontjának a Csomád-hegy kráterében tett kitérő bizonyult. Először a Mohos-láp lépteink alatt lágyan ringó gyeptakaróját jártuk be, majd a csodálatos őszi napsütésben pompázó Szent Anna-tó partján pihentünk. A napot a barcasági erődtemplomoknál, Prázsmárban illetve Szászhermányban fejeztük be.

Utolsó két éjszakánkat a Brassótól délkeletre fekvő Négyfaluban (Szecsele) töltöttük, a Renáta-panzióban. Ötödik napunkon innen indultunk a Nagykőhavas lábánál fekvő Hétlétrás-vízesés meghódítására. Sajnos, a szoros létráit vandál elemek megrongálták, és így a szakadékvölgy teljes végigjárására csak a férfi tanerők vállalkozhattak, de diákjainkat is lenyűgözte a természet erejének e látványos megnyilvánulása. A túra után Brassó következett (Katalin-kapu, főtér, régi Városháza, Cenk-hegy, ortodox temető), de a gyorsan beálló szürkület visszaparancsolt bennünket szállásunkra.

Hatodik, egyben utolsó napunkat Brassóban a Fekete-templom megtekintésével kezdtük, a csodálatosan felújított épület a gótika legkeletibb alkotása Európában. Fő díszei, a kereskedők által a templomnak adományozott keleti imaszőnyegek egyedivé varázsolják a monumentális épület belsejét. Innen Kercre buszoztunk, ahol a kerci apátság romjaiban is lenyűgöző épületegyüttesét csodáltuk meg. Utunk ezután Nagyszebenbe vitt, ahol az Európa kultúrális fővárosa cím elnyerését követően csodálatosan felújított belvárosban sétáltunk. Utolsó állomásunk Vajdahunyad vára volt, sajnos újra rossz időben (közben eleredt az eső), de az épület állaga sem derítette jobb kedvre csoportunkat. Megkezdődött ugyan a felújítás (a tetőszerkezetet már kicserélték), de még jó néhány évnek el kell telnie, mire régi fényében tündökölhet a Hunyadiak ősi fészke.

Vajdahunyadtól már nem volt megállás, buszunk szinte repült hazafelé, és időben Kecskemétre értünk. Maradandó élményeket nyújtó, fárasztó de tartalmas kirándulás végén köszönhettünk el egymástól.

                                - bure -

Dél-Erdély csodás tájain

Beszámoló a VI. AJTP Vezetői Tanulmányútról

2010. május 29-én Kecskemétről immár a hatodik vezetői kirándulás indult az AJTP keretein belül. A sort 2004. tavaszán az általunk megszervezett észak-erdélyi tanulmányút nyitotta, ezt követték szép sorban a következők: 2005-ben Kárpátalja (szervező: Kisvárda, Bessenyei), 2006-ban Horvátország, Plitvicei-tavak (Pécs, Leőwey), 2007-ben Ausztria, Burgenlandi várak (Kőszeg, Jurisich), 2008-ban Prága (Budapest, Puskás). Mivel 2004-ben ígéretet tettünk arra, hogy a nem is olyan távoli jövőben Erdély déli területeit is bejárjuk együtt, idén elérkezettnek láttuk erre az időt. Nagyszerű kis közösség (35 fő) jött össze, melyben a következő intézmények képviseltették magukat: Katona József Gimnázium és Táncsics Mihály Kollégium (Kecskemét), Puskás Tivadar Távközlési Technikum (Budapest), Révai Miklós Gimnázium és Kollégium (Győr), Árpád vezér Gimnázium és Kollégium (Sárospatak), Tóth Árpád Gimnázium és Gulyás Pál Kollégium (Debrecen), Bessenyei György Gimnázium és Kollégium (Kisvárda), Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium (Szeged), Hajnóczy József Kollégium (Pécs), Városi Kollégium (Szolnok), Nemes Nagy Ágnes Kollégium (Székesfehérvár), Türr István Gimnázium és Kollégium (Pápa), Lovassy László Gimnázium (Veszprém), Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium (Bonyhád), Zrínyi Ilona Gimnázium és Kollégium (Nyíregyháza). Utunk zuhogó esőben indult, aminek a szegedi kolléganők látták kárát, mert az özönvízszerű esőfüggönyben nem vettük észre, és így egyszerűen ott hagytuk őket az út szélén…

A hiba orvoslását követően meg sem álltunk Világosig, ahol a Bohus-kastélyban megnéztük a fegyverletétel aláírásának szomorú mementóját,a kerek tölgyfa asztalt, és megemlékezésül elhelyeztük koszorúnkat a parkban felállított Bohusné-szobornál.

Innen utunk már a Maros völgyében vezetett, Máriaradnán a kegytemplomot, Vajdahunyadon a várat tekintettük meg, majd elfoglaltuk szállásunkat Csernakeresztúron. Az erdélyi falusi vendéglátás megható kedvessége és a felülmúlhatatlan ízkavalkád elbűvölte csoportunkat, nehezünkre esett másnap a búcsúzkodás. Pedig újabb kalandok vártak ránk, melyek a dévai várba vezető kabinos felvonónál kezdődtek. Többen is tériszonyra vagy rosszullétre hivatkozva nem libegtek fel „Magos Déva várába”, pedig nagy élmény volt megúszni a kb. félórás kemény felfelé gyaloglást.

Innen Nagydisznódra buszoztunk, hogy megtekintsük az erdélyi szász erődtemplom-építészet egyik csodálatos példáját. Szerencsénkre egy helybéli egyetemista személyében szakavatott vezető kalauzolt körbe, akinek mondandóját Hohlné Probszt Éva kolléganő fordította. Itt is köszönet érte!

Nagydisznód után már Nagyszeben következett, a szászok egykori fővárosának központja csodálatosan megújult 2007-ben, amikor a település Európa egyik kulturális fővárosa volt. Kötetlen séta keretében ismerkedtünk a látnivalókkal (Óratorony, Kis- és Nagy-tér, Huet-tér, Evangélikus székesegyház).

Nagyszeben után következő megállónk Kerc volt, a történelem során talán a legtöbbet szenvedett erdélyi apátság, melyet a Vöröstoronyi-szoroshoz való közelsége illetve sík fekvése kiszolgáltatottá tett az ellen számára. Romjaiban is lenyűgöző azonban Kerc, és a fenséges romokhoz a csodálatos hátteret a Fogarasi-havasok behavazott főgerincének látványa adta…

Hosszú buszozás következett, melynek végén, már szürkületben érkeztünk meg a Hargita lábánál, az Olt-szorosban fekvő Tusnádfürdőre, ahol szállást a Szent Kristóf-panzió biztosított számunkra. Innen indultunk a következő két napban csillagtúráinkra.

Harmadik napunkon a környék látnivalóival ismerkedtünk: Szent-Anna-tó, Mohos-láp, torjai Büdös-barlang, Buffogó-láp. Ez utóbbinak az elérése illetve innen a visszaút a buszhoz kissé megviselte az örökifjú társaságot, mivel a túravezető által elmondott adatok és a gyakran módosítva megadott útirányok nem mindig fedték a valóságot illetve bizonyultak helyesnek… Szerencsére a jókedv nem hagyta el a kissé elcsigázott csapatot, bár azon sokan csodálkoztak, hogy a busztól kb. hat kilométerre északra érkeztünk vissza a civilizációba.

Járművünk azonban elénk jött, így további szenvedésre nem volt szükség. A túravezető azzal védekezett, hogy még sosem járt erre, illetve hogy az esti AJTP – Székelyföld focimeccs előtt nem ártott a magaslati edzőtábor a csapat tagjainak…

Innen még (az időközben útitársunkká szegődött Árpi bácsi javaslatára, előre be nem tervezett programként) ellátogattunk Csernátonra, ahol a helyi szabadtéri Haszmann Pál Néprajzi Múzeum jelentett maradandó élményt mindannyiunknak. Igyekezni kellett azonban visszafelé, mert vártak már ránk Tusnádfürdő válogatott legényei, hogy összemérhessük erőinket egy barátságos kispályás focimeccs keretében.

Jó talajú (műfüves) pályán, villanyfényben, de zuhogó esőben kezdődött a nagy derbi. Bár a „székelyföldi” válogatott kezdetben fölényben játszott, és vezetett is 5-2-re, csodálatos szurkolótáborunknak, a csapat feljavulásának és nem utolsó sorban Horváth Péter, Grőber Attila valamint Bánki András sporttársak testvériesen elosztott 2-2-2 góljának köszönhetően a második félidőben megfordítottuk az eredményt! A helyi bíró sporttárs azonban először addig vezette a meccset, míg a hazaiak egyenlítettek (6-6), majd az ötperces hosszabbításban a győztes gólt is begyötörték. Bár kikaptunk 7-6-ra, nagyszerű hangulatban fejeződött be a meccs, melynek végén a két csapat tagjait óriási ovációban részesítette a fantasztikus (AJTP-s) szurkolósereg.

Utolsó előtti napunk (a Bucsecsben zuhogó eső és a nem működő kabinos felvonó miatt) a kultúra jegyében telt, megcsodáltuk Szászhermány és Prázsmár erődtemplomait, sétáltunk Brassó belvárosában és meghallgattunk egy orgonakoncertet a Fekete-templomban. Még a koncert előtt fellibegőztünk a Cenk-hegyre, ahonnan csodálatos panorámában gyönyörködhettünk. Lábunk előtt feküdt Erdély legnagyobb városa és a Barcasági-medence…

Este a búcsú buli névnapi köszöntéssel indult (pécsi kolléganőnknek, Takács Tündének kedveskedtünk egy szép, nagy csíkszeredai tortával), szakmai egyeztetésekkel folytatódott és némi kis mulatsággal fejeződött be…

Hamar elröpült ez a négy nap, és elérkezett június 2-a, szerda, a visszaút napja. Segesváron még gyorsan körbeszaladtuk az óvárost, nagyszerű látni, hogy egyre több házat újítanak fel, de ez igazán ráférne már az Óratoronyra is… Innen már nem volt megállás, élményünk mégis volt, nem is akármilyen: Tordánál elértük Erdély első autópályáját! Csodálatos érzés volt a Tordai- és a Túri-hasadékok között száguldani, ráadásul megúszhattuk a Kolozsvárt elkerülő körgyűrű állandó zsúfoltságát is.

Utolsó programként álltunk meg Kőrösfőn, egy-két kis emléktárgyat vásárolni az otthon maradottaknak. A határ átlépése után jöttek a fájdalmas búcsúk: először az ország keleti felén élők szálltak le, majd a szolnokiak és a veszprémiek is búcsút intettek. A többiek Kecskemétről tértek haza egy fárasztó, de tartalmas és rendkívül jó hangulatú kirándulás emlékképeivel. Folytatása következhet a jövő évben, a pápaiak jóvoltából Szlovéniában!

                                                                                                   - bure -

FELHÍVÁS az I. Mikulás napi Fiú Kispályás Labdarúgó Tornára!

Az AJTP-s tanári focitorna nagy sikerére való tekintettel idén Mikuláskor szeretnénk az Arany János Tehetséggondozó Programba járó fiúk számára megrendezni az I. AJTP Diák Kispályás Labdarúgó Tornát. Az AJTP-be járó fiatalok számára ugyanis a bonyhádiak által szervezett és az előkészítő évre járókat megmozgató Gymnasion-on kívül nincs másik olyan sportverseny, ahol újra találkozhatnának (Zánka és Bonyhád után), és összemérhetnék focitudásukat. Mivel a tanárok számára 2002 óta megszervezett labdarúgó-tornát is mi indítottuk el, úgy gondoltuk, hogy ezt  a versenyt- egyelőre csak a fiú - diákok számára is megszervezzük (ha kezdeményezésünk sikeresnek bizonyul, akkor tavasszal a lányok jönnek!). Várjuk tehát az AJTP-iskolák kispályás csapatainak jelentkezését, az alábbi feltételekkel:

- időpont: 2009. december 4-5. (péntek-szombat), érkezés pénteken 12 órára, eredményhirdetés és záró ebéd szombaton 13 órakor (a részletes programot a jelentkezések lezárulta után tesszük fel a honlapra)

- csapatok: intézményenként egy csapat 5+1 fővel, max. 4 csere = összesen 10 fő (életkori megkötés nincs); csak olyan diák nevezhető, akinek a neve szerepel az AJTP Programiroda adatbázisában mint AJTP-s diák (a személyazonosságot a szervezők ellenőrzik!)

- lebonyolítás: a jelentkező csapatok számától függően pénteken délután csoportkör, szombaton egyenes kieséses szakasz

- jelentkezési határidő és lehetőség: email-ben vagy fax-on a csapattagok és kísérők nevének elküldésével a buday@kjg.hu, vagy a szaboi@kjg.hu címre, illetve a 76/327-436-as fax számra 2009. november 6-ig (péntek)

Kérjük a hír olvasóit, hogy feltétlenük juttassák el felhívásunkat intézményük  igazgatónőjének/igazgatójának, programfelelősének és az érintett osztályfőnököknek, testnevelő tanároknak!

Várjuk a csapatok jelentkezését!

Szabó István igazgató és Buday Rezső programfelelős

Felvidéki folyók nyomában

 Kerékpártúra a felvidéki folyók mentén

2010. április 23 - 25.

2010. április 23-án immár harmadik felvidéki AJTP-s kerékpártúránkra indultunk a kecskeméti Katona József Gimnáziumból. A déli vonatot épphogy csak elértük, köszönhetően annak a két (gyász)huszárnak, akik a kollégiumban felejtették a személyi igazolványaikat. De a gondnok gyors (autós) és hathatós segítségének köszönhetően pontosan érkeztünk az állomásra, és szállhattunk fel a vonatra. A Nyugatiban áthurcolkodtunk a szobi szerelvényre, amiről pontosan fél háromkor szálltunk le. Némi kis szerelvényigazítást követően három órakor indult a nagy menet első szakasza, Szobról 48 km-t kellett tekernünk péntek esti szállásunkig, Szántóig (Santovka).

Szobról jól ismert úton, az Ipoly völgyében vezető aszfaltcsíkon indultunk. Jó tempóban tekertünk Letkésig, ahol átgurultunk az Ipoly felett, és útlevél/személyi felmutatása nélkül érkeztünk meg az északi szomszédokhoz. Ipolyszalkán némi kis szerelés következett, a vadonatúj kerékpárok némelyikének váltója ugyanis nem volt megfelelően beállítva. Innen nyílegyenesen észak felé vettük az irányt, és lassan elénk „gurultak” az első dombok is. Meglehetősen hűvös időben, fél hétkor érkeztünk meg Szántóra, ahol a helyi gyógyvíznek köszönhetően nagy fürdőélet bontakozik ki. Szállodák, panziók épülnek, mi az egyik ilyen vadonatúj panzióban kaptunk elszállásolást. A vacsorát pedig a mellette fekvő hotel éttermében fogyaszthattuk el.

Másnapra már kulturális és természeti értékek felfedezését is előirányozta a túravezető, így a kissé egyhangú reggeli után nekivágtunk a dimbes-dombos tájnak. Az Ipoly völgyéből a Garam völgyébe érkeztünk, de ehhez jó néhány dombháton is át kellett harcolnunk magunkat. Szerencsére az első látnivaló nem volt túl messzire, Léva vára 17 km-re fekszik Szántótól. A lévai vár több szempontból is kuriózum: egy sík lapály közepén kibukkanó bazaltsziklára épült, keleti részét útépítés miatt lerombolták, és legközelebbi épület-szomszédai tízemeletes szocialista lakótömbök… Bár a Rákóczi-szabadságharc végefelé a kurucok felrobbantották, egyes részei meglepően jó állapotban vannak. Csoportunk elszánt vitézei is nagy elánnal indultak a falak megostromlására, egyeseknek még a lakótoronyig is sikerült a csúszós, kavicsos hegyoldalon felharcolniuk magukat… Közel egy órát töltöttünk itt, és mivel közben még a nap is kisütött, igencsak vidáman indultunk tovább.

Következő célunk a malonyai arborétum volt, mely a környék leghíresebb botanikai látnivalója. Addig azonban igencsak embert próbáló terep várt ránk, kezdődött egy hosszú, északnyugati irányú (és ezért erősen szembeszeles), forgalmas úttal, majd a Garam keresztezése után jött a hullámvasút. Dombra fel, völgybe le, újra meg újra. Többen elátkozták a pillanatot, amikor jelentkeztek erre a tortúrára, volt olyan vitéz(nő), aki még az árokpartra is kifeküdt levegőt venni, de aztán harminc km kissé izzadságszagú megtétele után ott álltunk az arborétum bejárata előtt.

Némi kis táplálkozást követően sétáltunk be a malonyai kastély parkjába. Migazzi István, a kastély tulajdonosa és a park létrehozója Trianon után átköltözött a csonkaországba, és folytatta értékteremtő munkásságát a Jeli arborétum megalapításával. Ott is lett eltemetve.

A csodálatos tavaszi időben együtt sétáltunk végig az arborétum ösvényein, halastavakat és távol-keleti pagodákat kerülgettünk, virágzó azáleákat és rododendronokat csodáltunk, mezei nyulat lestünk, egzotikus fenyőféléket azonosítottunk. Igencsak elbágyadtunk a sétában, így nehezen akaródzott tovább indulni, pedig nyitrai szállásunkig még közel négy tucat km várt ránk.

Hogy ne kelljen a forgalmas főúton tekernünk, megint csak a dombok és a mellékutak felé vettük az irányt, de itt még a délelőttinél is tüdőszaggatóbb emelkedők követték egymást. Egyik-másik után már mentőért kiáltottam volna, de a lejtőkön való kellemes (bár időben meglehetősen rövid) gurulás visszaadta az életkedvemet. Az utolsó tíz kilométert aztán csak a főúton lehetett megtenni, a szombat délután ellenére iszonytató forgalmat szerencsére baleset nélkül megúsztuk.

Nyitra határában egy defekt hátráltatta a győzedelmes bevonulást, de fél nyolcra így is mindannyian megérkeztünk a belvárosban fekvő vadonatúj panzióba, ami – minő hasonlóság! – a szántóihoz hasonlóan a fürdőkomplexum mellett épült. Az épület annyira új, hogy még a hivatalos átadásra sem került sor, mi voltunk az első vendégek.

Bár nagyon elfáradtunk, a kellemes vacsora és némi tisztálkodást követően a csoport fele úgy döntött, meglátogatja a csodálatosan kivilágított nyitrai várat. Bár magába a felsővárba nem sikerült bejutni, nagyon hangulatos kis sétát tettünk az alsóvárba és az óvárosba.

Másnap aztán – reggeli, defektjavítás, összepakolás és a szállás elhagyása után – újra meglátogattuk a várat, ahol nem is kellett csalódnunk, a nyitott kapun immár bebocsátást nyertünk, és csodálatos panoráma bontakozott ki a Nyitra-folyó síkja főlé magasodó teraszról. Nyugat felé a Zobor-hegy impozáns tömbje zárta le a kilátást, keleten a selmeci hegyek kéklettek (tavalyi túránk oda irányult) délre pedig a Csallóköz egyhangú síkja húzódott.

Miután kigyönyörködtük magunkat, visszatértünk drótszamarainkhoz, és nekivágtunk aznapi hosszú, több, mint nyolcvan kilométeres etapunknak. Szerencsére, a terep végig sík volt, kisebb nehézséget csak Nyitra elhagyása okozott, mert a forgalom és a rövidre állított jelzőlámpák néha szétszaggatták csoportunkat. A Nyitrát is kereszteztük, a folyó víztükrében visszatükröződött a Zobor-hegy, a város ezzel a csodálatos látképpel búcsúztatott bennünket.

A hazatérés lehetősége mindig rejtett energiákat szabadít fel, megfigyeltem már ezt több ízben is, az autóbuszvezetők is jobban nyomják a gázpedált hazafelé, de mis is jobban tapostuk a pedálokat… Húszas átlag felett száguldottunk, csak kisebb pihenőkre álltunk meg, kivéve Nagytapolcsányt, ahol megebédeltünk. Fél hat előtt nem sokkal tekertünk át a Vág-folyó hídján, így lett teljes a felvidéki „folyógyűjtemény”: Ipoly – Garam – Nyitra – Vág! Begurultunk Komáromba, tisztelegtünk Jókai szobra előtt, majd következett a Duna-híd, és a túra vége a Tesco-parkolóban. 206 km-t tekertünk, közel 17-es átlaggal, 12 óra 17 perc alatt, maximális sebességünk 63 km/h volt.

Innen már kisbusz segítségével tértünk haza a hírös városba, elfáradva, karunkon kissé felégve, némi izomlázzal, de boldogan és élményekkel feltöltve. A kis csapat (annak ellenére, hogy öten is most vettek részt ilyen hosszú túrán először) maximálisan teljesítette a kitűzött célt, megérdemlik, hogy a krónikás felsorolja nevüket: Szalai Mónika és Lőrik Viktor a 9.E-ből, Tóth Fanni, Karlovitz Titanilla, Oláh Ádám és Litóczki Imre a 10.E-ből, Miklós Alexandra, Gudman Margit, Ripp Zsuzsanna, Tamás Krisztina, Bodó Richárd, Viczián Gergő és Palásti Dávid a 11.E-ből, Frisnicz Irén kolléganő, a 11.E osztályfőnöke, és a krónikás, e sorok írója:

                                                                                    - bure -

Nyíregyháza az AJTP focitrónján!

  2009. december 4-5-én került lebonyolításra Kecskeméten a Katona József Gimnázium és a Táncsics Mihály Kollégium szervezésében az I. AJTP Diák Kispályás Labdarúgó Torna.

Összesen tizenegy csapat jelentkezett: a sárospataki Árpád vezér Gimnázium és Kollégium, a kisvárdai Bessenyei György Gimnázium és Kollégium, a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium és Kollégium, a debreceni Tóth Árpád Gimnázium, az egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium és Kollégium, a veszprémi Lovassy László Gimnázium, a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium, a kaposvári Klebelsberg Kunó Középiskolai Kollégium, a pápai Türr István Gimnázium és Kollégium, a zalaegerszegi Zrínyi Miklós Gimnázium és a házigazdák, akik a könnyebb lebonyolítás érdekében két csapattal indultak. A résztvevő tizenkét csapatot Szabó István igazgató úr megnyitója után Csordás Csaba, az NB I-es KTE csatára sorsolta be három csoportba. A csoportmérkőzések pénteken délután három órától hét óráig tartottak, a legnagyobb küzdelem a csoportelsőségért az A csoportban Bonyhád és Kisvárda között zajlott, de legkiegyensúlyozottabbnak a C-csoport bizonyult. A csoportok első két helyezettje és a két jobbik harmadik helyezett jutott be a legjobb nyolc közé, az egyenes kieséses szakaszba. A csoportok utolsó helyezettjei és a legrosszabb harmadik a 9-12. helyért játszottak tovább, de már csak szombaton délelőtt.

A-csoport, Katonatelepi Általános Iskola tornaterme

(Sajnos, a sárospatakiakról nem készült fénykép)

1. kör:
Tóth Árpád G.-Árpád vezér G.                5 - 0 (1 - 0) Gólszerző(k):Danka(2),Jaskob,Pócsik,öngól
Petőfi Sándor G. – Bessenyei Gy. G.  1 - 1 (0 - 1) Gólszerző(k):Farkas ill. Németh
2. kör:
Bessenyei Gy. G.– Tóth Árpád G. 7 - 3 (4 - 1) Gólszerző(k):Németh,Dolhai, Révész (2),Lukács,Zám,Gaál ill. Kovács,Takács,Jaskob
Árpád vezér G. – Petőfi Sándor G. 3 - 8 (1 - 2) Gólszerző(k):Székelyi (2),Pásztor ill.Siska(2),Farkas(3),Sebestyén(2),Gangel
3. kör:
Bessenyei Gy. G.– Árpád vezér G. 4 -2  (2 - 1) Gólszerző(k): Dolhai,Zám,Berecz,Lukács ill. Rabócz,Borjus
Tóth Árpád G.– Petőfi Sándor G.  0 - 4 (0 - 2) Gólszerző(k): Farkas(4)

B-csoport, helyszíne: Tóth László Általános Iskola tornaterme

Katona II. – Zrínyi Ilona G. 0 - 19 (0 - 10) Gólszerző(k): Tóth (10),Juhász(2), Simon(2),Csatlós(2),Sólyom Gábor(2),Sólyom Gergő(1)
Lovassy László  G.– Türr István G. 2 - 3 (1 - 1) Gólszerző(k): Laposa,Papp ill. Gárdos, Nagy, Ihász
2. kör:
Türr István G. – Katona II. 5 - 0 (2 - 0) Gólszerző(k): Jung,Gárdos (2),Auer,Mező
Zrínyi Ilona G. – Lovassy László G. 6 - 1 (3 - 0) Gólszerző(k): Csatlós(2),Simon,Tóth (3) ill. Gárdonyi
3. kör:
Türr István G. – Zrínyi Ilona G. 0 - 3 (0 - 2) Gólszerző(k): Simon,Csatlós,Sólyom Gábor
Katona II. – Lovassy László  G.  0 - 12 (0 - 6) Gólszerző(k): Papp,Bogdán,Tóth G.(2),Magyar(2),Laposa(3),Gárdonyi (3)

C-csoport, helyszíne: Lánchíd utcai Általános Iskola

1. kör:
Szilágyi Erzsébet G. – Katona I. 2 - 0 (1 - 0) Gólszerző(k): Molnár, Kis
Zrínyi Miklós G. – Klebelsberg Kunó K.  2 - 1 (2 - 0) Gólszerző(k): Orbán,Bedő ill. Bogdán
2. kör:
Klebelsberg Kunó K. – Szilágyi Erzsébet G. 1 - 5 (0 - 1) Gólszerző(k): Bogdán ill. Berki, Kiss (3), Molnár
Katona I.– Zrínyi Miklós G. 3 - 4 (1 - 1) Gólszerző(k): Krix (3) ill. Orbán(3), Szűcs
3. kör
Klebelsberg Kunó K.– Katona I. 2 - 5 (2 - 2) Gólszerző(k): Rövid, Keresztes ill. Krix (4), Oláh
Szilágyi Erzsébet G.  – Zrínyi Miklós G. 3 - 0 (1 - 0) Gólszerző(k): Berki (2), Fehér

Pénteken este a vacsora után filmvetítéssel egybekötött ismerkedési est zajlott, melybe többen éjszakába nyúlóan belefeledkeztek, és ez meg is látszott másnapi teljesítményükön.
Szombaton az első párban pályára lépő csapatoknak már nyolc órára a tornacsarnokban kellett lenniük, bizony meglehetősen gyűrött arcok néztek ránk. Az alsóházban Sárospatak visszalépésével három csapat körmérkőzés keretében döntött a helyezésekről. Kiemelkedő volt a Katona II. csapatának „gólérzékenysége”, akik a két nap alatt öt mérkőzésen 56 gólt kaptak. Rájuk teljesen igaz a coubertini mondás: „Nem a győzelem, a részvétel a fontos!”☺ Viszont elismerés illeti őket, mert csak velük lett teljes a mezőny. A kilencedik helyet végül a debreceniek szerezték meg Kaposvár legyőzésével.

9 – 11. helyért (körmérkőzés):
Sárospatak sérülések miatt a további küzdelmektől visszalépett.
Kecskemét II. – Debrecen 2 - 10 (0 – 5)
Kaposvár - Kecskemét II. 10 -2 (5 -1)
Debrecen – Kaposvár 14 -7 (8 -3)

Rendkívül színvonalas és kiegyenlített mérkőzéseket hoztak ezzel szemben a negyeddöntők. Két mérkőzés csak hosszabbítás után, sőt az egyik büntetőkkel dőlt csak el. Maximális elismerés illeti a veszprémieket, akik egy bírói műhibát követően, egy már megnyert meccset hajlandóak voltak döntetlenre adni, és ahogy az a jókkal lenni szokott, a hosszabbításban el is buktak Bonyháddal szemben. Ők lettek a torna legsportszerűbb csapata, és később a hatodik hely megszerzésével vigasztalódtak. Eger büntetőkkel kerekedett Kisvárda fölé, akik úgy „tudták le” ezt a tornát, hogy egyetlen vereséget sem szenvedtek, és mégis csak az ötödik helyen végeztek. Zalaegerszeg csodálatos első félidő után kis híján kiengedte kezéből a Pápa elleni negyeddöntőt, de 3-2-vel az elődöntőbe jutott. A legnagyobb küzdelmet a Nyíregyháza - Kecskemét I. mérkőzés hozta, ahol az éppen csak a legjobb nyolc közé jutott kecskemétiek kétszer vezettek a későbbi bajnok ellen, és csak két öngóllal tudott felülkerekedni Tündik Tamás tanár úr csapata. Ez a mérkőzés nagy lökést adott a tiszántúli zrínyiseknek, és lelkileg összetörte a házigazdákat.

Negyeddöntők:
Bonyhád – Veszprém 4 -3 (1 – 1,3 - 3) h.u. Gólszerző(k):
Sebestyén, Farkas, Neubauer, Kapás ill. Laposa, Bogdán, Pap
Pápa – Zalaegerszeg 2- 3(0 - 3) Gólszerző(k):
Forsthoffer, Konkoly ill. Rákos (2), Orbán
Eger – Kisvárda 0 – 0, hetesekkel 1 - 0 Gólszerző(k): Kiss
Nyíregyháza – Kecskemét I. 4 - 3 (1 - 2) Gólszerző(k):
Csatlós, Varga (öngól), Hajnal (öngól), Tóth (7-esből) ill. Hajnal, Litóczki, Oláh

Az 5-8. helyért a csalódott csapatok csatáját nagy küzdelem után véget nem érő büntetőrúgásokkal Kisvárda nyerte, hatodik helyre utasítva így a veszprémieket. A hetedik helyet a pápaiak gyűjtötték be a teljesen kiengedő Kecskemét I. csapatával vívott mérkőzésen.

5-8 helyért, keresztjáték:
Veszprém - Pápa 5 - 4 (1- 2) Gólszerző(k):
ill. Konkoly (2), Forsthoffer, Kovács
Kisvárda – Kecskemét I. 7 - 3 (2 - 1) Gólszerző(k):
Németh (4), Iski, Gaál, Zán ill. Krix, Ábrahám, Oláh
5. helyért:
Kisvárda - Veszprém 4 -4 (2 – 1, 3 - 3) végnélküli hetesrúgás párbajban győzött Kisvárda
Gólszerző(k): Németh (3), Révész ill. Papp (2), Bödő, Magyar
7. helyért:
Pápa – Kecskemét I. 5 - 3 (4- 2) Gólszerző(k):
Konkoly (2), Sipkovics, Gárdos ill. Hajnal (2), Ábrahám

Az első elődöntőn Bonyhád nagy csatában verte a zalaiakat, míg a másik meccsen a kecskeméti éjszakai életbe is belekóstoló, és ezért erejükkel eddigre elkészülő egriek simán kikaptak a nyírségiektől. A bronzmérkőzésen a főnixmadárként újjáéledő egriek elgázolták a zalai gyorsot, így megérdemelten léphettek fel a képzeletbeli dobogó harmadik fokára. A döntőben az egész torna során kiegyensúlyozottan jó teljesítményt nyújtó nyíregyháziak simán legyőzték az eddigre teljesen elfáradó bonyhádiakat.

Elődöntők:
Bonyhád – Zalaegerszeg 3 - 2 (2 -1) Gólszerző(k):
Sebestyén, Farkas, Gangel ill. Orbán, Benő
Eger– Nyíregyháza 0 - 3(0 - 1) Gólszerző(k): Juhász, Csatlós, Tóth
3. helyért:
Eger - Zalaegerszeg 5 - 0 (3 - 0) Gólszerző(k): Berki (3), Kis (2)
Döntő:
Nyíregyháza - Bonyhád 5 - 2 (3 - 2) Gólszerző(k):
Tóth (4), Sólyom Gábor ill. Kapás, Farkas

Eredményhirdetéssel zárult az első diákok számára kiírt focitorna (a tanárok már nyolc hasonló rendezvényt tudnak a hátuk mögött), ahol a résztvevő csapatok oklevelet és serleget vehettek át „jól végzett munkájuk” jutalmául. Három különdíjat is kiosztottunk, a legjobb kapus az egri Wágner Gábor, a legjobb mezőnyjátékos a bonyhádi Farkas Vilmos, a gólkirály (18 góllal) pedig a nyíregyházi Tóth Bence lett. Többségében nagyszerű és színvonalas mérkőzések követték egymást, a melyek alapvetően sportszerű keretek között zajlottak (csak néhány kisbüntetést osztottak ki a bírók). A legjobb nyolcba jutott csapatok közel azonos játékerőt képviseltek, a pillanatnyi forma és az (egyre fogyó) erő döntött. A nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium teljesen megérdemelten szerezte meg a vándorkupát, mert egyedüli csapatként mind a hat meccsét megnyerte. Nagyon sok kiemelkedő teljesítményt láthattunk, örömmel töltött el mindannyiunkat, hogy ennyi ügyes focista jár az Arany János Tehetséggondozó Programba!
Zárszóként Oláh Tibor tanár úr, a kisvárdai Bessenyei György Gimnázium és Kollégium kollégiumvezetője mondott köszönetet a szervezőknek, és egyben bejelentette, hogy 2010-ben Kisvárda nyújt otthont a rendezvénynek. Folytatása következik tehát, legközelebb a Tiszántúlon találkozunk!

    - bure -

A torna végeredménye:
1. Nyíregyháza – Zrínyi Ilona Gimnázium és Kollégium, csapatvezető Tündik Tamás
2. Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium, csapatvezető: György Ferenc
3. Eger – Szilágyi Erzsébet Gimnázium és Kollégium, csapatvezető: Nagy Gerzson
4. Zalaegerszeg – Zrínyi Miklós Gimnázium, csapatvezető. Karvalits Levente
5. Kisvárda – Bessenyei György Gimnázium és Kollégium, csapatvezetők: Jónás Béla és Oláh Tibor
6. Veszprém – Lovassy László Gimnázium, csapatvezető: Bagi Péter
7. Pápa – Türr István Gimnázium és Kollégium, csapatvezetők: Kéthely György és Németh András
8. Kecskemét – Katona József Gimnázium 1 .csapata, csapatvezető: ifj. Dunszt Ferenc
9. Debrecen – Tóth Árpád Gimnázium, csapatvezető: Bánki András
10. Kaposvár – Klebelsberg Kunó Középiskolai Kollégium, csapatvezető: Nagy Levente
11. Kecskemét – Katona József Gimnázium 2 .csapata, csapatvezető: Szabó István
12. Sárospatak – Árpád vezér Gimnázium és Kollégium, csapatvezető: Sánta Tibor

Róma, Te örök!

 

A kecskeméti Táncsics Mihály Kollégium és a Katona József Gimnázium közös szervezésében 2010. május 20-án csütörtökön indult autóbuszunk Olaszországba. Hosszú várakozás előzte meg az utat, mert aznap még hat tanórán is részt kellett vennünk. Kollégiumunk igazgatója, Szappanos Benedek pedig több hónapos előkészítőt is tartott nekünk Itália fővárosának értékeiről és kultúrájáról.
Utunk első napján még nem léptük át országunk határát, szállásunk ugyanis Körmenden volt, így amellett, hogy 300 km-rel kevesebbet kellett buszoznunk , pihenten vágtunk neki a Velencéig tartó szakasznak.

 

Pénteken 16 órára értünk Punta Sabbioniba, ahonnan hajóval közelítettük meg az Adria királynőjét. A kikötőből a parton egyenes út vezetett a Szent Márk tér felé. Nagy bánatunkra a Sóhajok hídja teljesen körül volt bástyázva állványzatokkal, de ez is mutatta, milyen nagy erőfeszítéseket tesznek a város értékeinke megmentésére. A téren a Bazilika, a Dózse-palota, a Campanile  és az Óratorony gyönyörű épületei vettek körül bennünket - na és rengeteg turista. A Szent Márk-bazilikába be is jutottunk, ahol megnéztük a szent sírja mögött felállított Pala d'Oro-t is.

 

Ezt követően a Campanile kilátóteraszára lifteztünk, ahonnan közel száz méter magasból csodálhattuk meg a lagúnákat, csatornákat és magát a várost. Miután leértünk a harangtoronyból, egy óra szabadidőt kaptunk, ami alatt kószálhattunk a városban, és ez a kis kötetlen séta sok velencés képeslapot eredményezett...
Este nyolckor visszahajóztunk Punta Sabbioniba, ahonnan buszunkkal Caorléba, tranzitszállásunkra hajtottunk. Késői vacsora, koprai kelés után indultunk tovább Rómába.

 

Szombaton az olasz fővárosig több, mint 600 km-es út várt ránk, szerencsére végig autópályán. Pihenőnket Buday tanár úr javaslatára Orvietóban töltöttük, ahol Itália talán legszebb székesegyházát fedeztük fel. Nagy örömünkre a templom tövében éppen odaérkezésünkkor veterán- és Ferrari autók találkozóját tartották, ez is nagy élményt jelentett.

 

 

 

Késő délután érkeztünk meg Rómába, ahol először a Szent István Házat, szállásunkat kerestük meg. Igen érdekes volt ennek diákszálló része, ahol 20 diáktársammal és négy tanárunkkal együtt, egy nagy közös hálóteremben helyezték el csoportunkat. A szállás elfoglalását gyors vacsora követte, mert még szerettünk volna sétálni egyet az esti Rómában!

 

Csodálatos, sokunk számára az egész kirándulás legszebb eseménye volt ez az izgalmas éjszakai séta a belvárosban! Az esti fények teljesen elvarázsolták a főváros nevezetességeit, így láthattuk a Spanyol-lépcsőt, a fiatalok és szerelmesek találkozóhelyét, a Trevi-kutat, amibe mi is mindannyian bedobtunk egy pénzdarabot, hogy egyszer valamikor még visszatérhessünk ide.

 

Vasárnap rettenetesen zsúfolt helyijáratos busszal beszenvedtük magunkat a központba, mert a Szent István Ház nővéreinke jóvoltából belépőkhöz jutottunk a pünkösdi pápai misére! Felemelő és magasztos érzés volt ilyen közelről látni őszentségét, XVI. Benedeket és végigélni a szertartást a világ minden tájáról idesereglett zarándokok seregében.

 

A mise után a Colosseumhoz indultunk. Számomra az ókori gladiátor-viadalok helyszíne teljesen más volt, mint amilyennek előtte elképzeltem, vagy korábban képekről láttam: sokkal világosabb és nagyobb volt, mint amilyennek hittem. Miután kívül-belül alaposan végigjártuk és mindenki elképzelte magát gladiátorként is, továbbindulutnk a Forum érintésével a II. Viktor Emmanuel-emlékműhöz. Felsétáltunk az emlékmű tetejére, amit Olaszország egyesítése, a Risorgimento sikerére emeltek. Óriási épület, amit a helyiek egyáltalán nem kedvelnek, mert az épület hófehér és élesen elüt a környék vöröses tónusától - ráadásul a rómaiak írógépnek csúfolják, szokatlan formája miatt.

 

 

Innen újabb hosszú séta következett a Pantheonhoz, ahol többek közt Raffaello sírját is őrzik - jó néhány olasz királyéval egyetemben. Az épület csak felülről, egy kerek tetőablakon keresztük kap fényt, ami lehetővé teszi a nap járásának megfigyelését, a napsugár folyamatos elmozdulásával a kupola belsején. A Pantheon belsejében állva érezni lehet a síremlék mesterien szabályos elrendezését.

A nap végén a Piazza Navonára sétáltunk, aho Bernini híres szökőkútjai közül a Négy folyó-kutat csodáltuk meg. Kis szabadprogram során újabb képeeslap-hegyekkel bővült gyűjteményünk.
Kimerülten tértünk vissza szállásunkra, ahol édes volt a pihenés a hosszú és kimerítő, de nagyon tartalmas napot követően.

Hétfő volt az utolsó nap, amit Rómában töltöttünk - de ennek is csak a felét. Az egész délelőttöt a Szent Péter-bazilika feltérképezésének szenteltük. A Suent Péter-térre érve máris olyan érzésünk lett, mintha már a temploban lennénk, Bernini kolonnádjai (oszlopsorai) ugyanis mesterien körbeölelik a teret. A székesegyházba lépve lélegzetelállító szobrokat, freskókat, domborműveket láttunk, melyek nagy hatást gyakorolnak a látogatóra - vallástól függetlenül. Lementünk az altemplomba is, ahol megkerestük II. János Pál sírját, de az általa felszentelt Magyar-kápolna zárva volt.

 

Az altemplom után a közel 150 méter magas kupolát céloztuk meg, a lélegzetem is elállt kis híján először az 530 lépcsőfoktól, aztán meg a látványtól, amivel ott fent szembesültem. Ahogy földrajz tanárunk, Buday Rezső mondogatta: "A látvány mindenért kárpótol!" Valóban: kitárult előttünk a Vatikán és Róma, csodálatos volt madártávlatból látni azokat az épületeket, amiket eddig megnéztünk.

 

Fantasztikus befejezése volt ez a római útnak, de indulnunk kellett vissza. Caorléban visszafelé is megaludtunk, így kedden délelőtt még lehetőségünk volt ennek a hangulatos adriai kisvárosnak a központját egy rövid séta keretében felfedezni. Innen már szinte megállás nélkül buszoztunk Kecskemétig, ahová késő este, 23 órára érkeztünk meg.

 

 

 

 

Diáktársaim és a magam nevében is köszönetet szeretnék mondani Szappanos igazgató úrnak és kísérő tanárainknak ezért a tanulmányútért, amiről örök élményekkel gazdagodva fáradtan, de épségben értünk haza. Nem feledjük a mondást: Róma visszavár!

                                                                           Viczián Gergő 11.E

Sítábor az Arktiszon

2010. január 26-án immár kilencedik "aranyos" sítáborunkba indulhattunk Kecskemétről a Katona József Gimnázium és a Táncsics Mihály Kollégium közös szervezésében.

Korábban soha nem látott nagyságú (68 fős) csoportunk épphogy elfért a buszban. Közel hétórás utazással közelítettük meg szálláshelyünket, az alsó-ausztriai Lackenhof-ot. Az 1893 m magas Nagy-Ötscher tövében elterülő falu minden télen fuldoklik a hóban, nem volt ez másként most sem - a baj inkább az volt, hogy a kb. méteres hó mellé most -17 fokos hideg is társult. Joggal érezhettük úgy, mintha a sarkvidékre érkeztünk volna.

Lackenhof pályaszállásnak számít, mert a sífelvonók a település keleti oldaláról indulnak, így nekünk is csak 200 métert kellett naponta sétálnunk, és már csatolhattunk is! Nagylétszámú csapatunk reggelente szinte megszállta a négyes lift indulási oldalát. Itt osztottuk el a diákokat kezdő, középhaladó, haladó és profi csoportokba. Az előkészítő évesek - egy kivétellel - alkották a kezdő csoportot, ahová egy-két idősebb diák is visszasorolásra került.

Minden nap délelőtt és délután is bő három órát koptattuk a lackenhofi lejtőket, nagy örömünkre - a tavalyi évvel szemben - a sérülések idén elkerülték csapatunkat.

Akadtak persze kisebb problémák: egy lánytanulónk mindenfajta személyi okmány nélkül kívánt átlépni a sógorok földjére; két diákunk csak a félpár sícipőjét hozta magával, gondolva, hogy a párját a többiek bepakolták induláskor a buszba; mások elhagyták kesztyűjüket, telefonjukat, sapkájukat, időnként zuhanyozással eláztatták a szállás folyosóját.

De minden nehézségen túlléptünk és csodálatos öt napot töltöttünk Alsó-Ausztriában. Diákjaink egyre jobban és szebben síeltek, esténként nagy kártya- és csocsócsaták dúltak, Frici bácsi csodálatosan gitározott női kóruskísérettel - egyszóval mindenki jól érezte magát.

A kezdők mind megtanultak síelni, kellemesen elfáradt nap végére mindenki, és csak azt sajnáljuk, hogy diákjaink profi sítudását nem tudjuk valami jó kis AJTP-síversenyen lemérni. Tavaly volt ugyan próbálkozás a sárospatakiak részéről, de akkor érdeklődés hiányában a rendezvény elmaradt (mi jelentkeztünk!). Hátha idén már nagyobb szerencsével járnak!

                                                                          - bure -

Tudósítás az AJTP VI. Lakiteleki Történelem Táboráról

 Tudósítás az AJTP VI. Lakiteleki Történelem Táboráról

2010. március 25-én ismét elérkezett a pillanat, hogy fogadhattuk testvériskoláink (mert az AJTP-ben immár tíz éve együttműködő intémények így tekintenek egymásra!) három fős csapatait (valamint kísérő tanáraikat) versenyünk hagyományos helyszínén, a Lakiteleki Népfőiskolán. A szervezési nehézségeknek és az internethasználat korlátainak köszönhetően idén "csak" 8 intézmény 12 csapata nevezett. A megérkezést és a szállás elfoglalását követően közös színházlátogatásra invitáltuk a megjelenteket, illetve néhányan a Népfőiskola uszodájában aktívan pihenték ki az utazás fáradalmait.

Pénteken reggel kis csúszással indult a vetélkedő, a Kölcsey-ház patinás termében nézett farkasszemet a három fős zsűri és a 36 nebuló. Két részben, nyolc fordulóban mérték össze tudásukat az "aranyos" diákok. Idén az erdélyi fejedelemség aranykora volt a téma, Bethlen Gábor és I. Rákóczi György uralkodásának időszaka. A tanulók remekül felkészültek a megadott szakirodalomból, mindössze egy olyan feladat volt, ahol a résztvevő csapatok pontátlaga nem érte el az 50%-ot. Hagyományosan a villámkérdések kerültek a verseny végére, és hagyományosan ezek döntötték el a végső helyezéseket is. Amire ritkán van példa a versenyeken: Sárospatak hatalmas csatában védte meg tavaly kivívott elsőségét, de minden elismerés megilleti a nyíregyháziak trojkáját is. Ez a két csapat kissé kiemelkedett a mezőnyből (ami a villámkérdéseket illeti), őket kicsit leszakadva követte az abszolút újonc Szeged (településeink közelsége dacára a radnótisok most először látogattak el hozzánk), majd a bonyhádi petőfisek ifjabbik csapata. Nyugodtan írhatom, hogy néhány kivételes tehetséggel is megismerkedhettünk, akik még sok örömöt és dicsőséget szerezhetnek iskolájuknak történelemből!

A verseny befejezését követően Vajda Csaba zsűrielnök, a kecskeméti ÁFEOSZ Szakközépiskola tanára (a zsűri további tagjai: Weninger Endre és Kiss Sándor tanár urak a Katonából) értékelte a csapatok teljesítményét és adta át a jól megérdemelt könyvjutalmakat. Közös ebéddel fejeződött be a rendezvény, ami után - a buszmizéria ellenére - mindenki elérte hazafelé tartó csatlakozását. Mi mással is búcsúzhatnánk: jövőre, Veletek, ugyanitt (csak legyetek egy kicsit többen)!

 Végeredmény:

1. Árpád vezér Gimnázium, Sárospatak 65 pont

2. Zrínyi Ilona Gimnázium 2. csapata, Nyíregyháza 63 pont

3. Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium, Szeged 59 pont

4. Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium 2. csapata, Bonyhád 54 pont

5. Szilágyi Erzsébet Gimnázium 1. csapata, Eger 48 pont

6. Katona József Gimnázium 2. csapata, Kecskemét 44 pont

7. Katona József Gimnázium 1. csapata, Kecskemét 40 pont

8. Szilágyi Erzsébet Gimnázium 2. csapata, Eger 38 pont

9. Zrínyi Ilona Gimnázium 1. csapata, Nyíregyháza 37 pont

10. Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium 1. csapata, Bonyhád 36 pont

11. Tóth Árpád Gimnázium, Debrecen 32 pont

12. Teleki Blanka Gimnázium és Ált. Iskola, Székesfehérvár 24 pont

                                                                                          bure