Tanárok egyéni kurzusai
 |
A résztvevő neve: Tarjányiné Turai Adrienn „Különböző képességű diákok tanítása” lehetne a magyarra fordított címe annak a hatnapos továbbképzésnek, melyen augusztus folyamán vettem részt a csodás isztriai városban, Pulában. A tanfolyam helyszíne a pulai Dante Alighieri Olasz Középiskola volt, mely egy horvát-olasz kétnyelvű intézmény. Olasz szakosként külön élmény volt az iskola folyosóit, tantermeit látnom. A képzés reggel 9 órától délután 14 óráig tartott, így a délutánok lehetőséget nyújtottak a város felfedezésére, tengerparti sétákra, gasztronómiai élvezetekre. Kolléganőmmel a tanfolyami csoporttársak kíséretében éltünk is a lehetőségekkel. A tanfolyamot magyar oktató angol nyelven tartotta, a csoportban horvát, lengyel és magyar tanárok cseréltünk tapasztalatokat és igyekeztünk új módszereket elsajátítani. Körbejártuk a tanár-diák szerepek, a szükségletek és érzések, a hiedelmek és ítéletek, az értékelések és visszajelzések, valamint a felelősség és a bizalom témakörét, továbbá az egyéni és csoportos munka, illetve a játszva vs. versengve tanulás élményét. Kipróbáltunk különböző asszociációs, együttműködést segítő és empátiát fejlesztő gyakorlatot. Tapasztalataink, élményeink természetesen a képzés során is eltérőek voltak. Gondolatom szerint nincs új a Nap alatt, egy iskolai csoport még ha válogatott diákokból is áll, soha nem homogén, így tanításuk, motiválásuk mindig sokban múlik a tanár személyén. Pozitív szemlélet és helyes módszertani gyakorlatok jelentik a kulcsot a sikeres tanítási-tanulási folyamathoz. Ehhez bátorítást és ötleteket kaptunk. Az angol nyelvtudás pedig a képzés motorját jelentette, hiszen közvetítő szerepe az információcsere során nélkülözhetetlen volt. Az elvárt B2 nyelvi szint kapcsán még annyi a tapasztalatom, hogy az eddigi mottóm, miszerint nyelvet rosszul tudni is érdemes, mindenképpen kiegészül azzal, hogy minél fejlettebb az idegennyelv-ismeret, annál élvezetesebb a kommunikáció. Az Erasmus tanfolyamok létjogosultsága így nem kérdés. Diákként 18 évvel ezelőtt, tanárként idén vettem részt először a programban. Szívből ajánlom tanárok, diákok részére egyaránt. |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A résztvevő neve: Kovácsné Hegedűs Mónika
Kolléganőmmel együtt augusztus 3-án este 9-kor indultunk a Déli Pályaudvarról. A utazás normál esetben nem kerülne említésre, de mi nagy izgalommal készültünk erre a napra, hiszen először utaztunk hálókocsis vonaton. Felszálláskor a kocsikísérő várt, aki megmutatta a fülkénkent majd egyeztettük a másnapi ébresztő és reggeli időpontját. Nem teljes értékű, de pihentető éjszaka után reggel 8 után érkeztünk Divaca-ba, ahol átszálltunk egy közvetlen Pulába induló járatra. Vasárnap fél 11 körül megérkeztünk és egyből a szálláshelyre mentünk, ami nagy örömünkre az Aréna melletti utcában volt, nagyjából 300 m-re a belvárostól. Még aznap délután megkezdtük a város látnivalóinak feltérképezését. Másnap, hétfőn mindkettőnknek megkezdődött a továbbképzés. Én az Erasmus program keretein belül az „English Language Course and 21st Century Skills for Teachers and School Staff” című kurzuson vettem részt. A helyszínt – a szállástól 20 percnyi sétatávolságra - a Dante Alighieri Olasz Középiskola biztosította. Az intézmény tágas, világos terekkel, modern, jól felszerelt tantermekkel rendelkezik. Az A2 szintű nyelvi képzés 30 órában valósult meg napi 5 órás elfoglaltsággal 9 és 14 között. A 21. századi készségeket (kommunikáció, együttműködés, kritikus gondolkodás és kreativitás) előtérbe helyezve, az oktató Antoni Veronika irányításával intenzív és mozgalmas 30 órában volt részem. Kezdésként a jégtörő játék után ismerkedésként nyomozós, mozgalmas feladatba kezdtünk, ahol név nélküli írásbeli kérdezz-felelek után meg kellett találni a válaszok gazdáit. A képzés további napjait is a változatosság, mozgalmasság jellemezte. Sok különféle tevékenységet végeztünk folyamatosan fejlesztve, gyakorolva a fentebb említett készségeket. Feldolgozandó anyagként rendszeresen kaptunk szöveget, hanganyagot, videót. Az értelemzés után egyénileg, párban vagy kiscsoportban emeltük ki a lényeget, készítettünk összegzést, prezentációt vagy akár gyűjtöttünk pro és kontra érveket. Témaként felmerültek mindennapok során felmerülő élethelyzetek, szituációk, tanárként sokunkat érintő témák és a valóságtól teljesen elrugaszkodott történetek is, melyek alaposan megmozgatták a képzelőerőt és fejlesztették a kreativitást. A csoporttagok nagy része magyar volt, de ettől függetlenül folyamatosan angolul kommunikáltunk, még véletlenül sem kizárva a külföldi kollégákat a feladatmegoldásból sokszor beszélgetésbe forduló eszmecseréből. A különböző nyelvi szinteket az oktató remekül kezelte, a második naptól kezdve egyénre, pontosabban szintre szabott feldolgozandó anyagokkal készült. A folyamatos mozgás, párcsere, szituációs játékok miatt nagyon jól megismertük, rengeteget kommunikáltunk és tanultunk egymástól is. A képzés végén mindenki úgy érezhette, hogy ez a 6 nap szolgálta a fejlődését, újabb lendületet adott a nyelvtanulásra. A kurzus mellett délutánonként, esténént kulturális programokon vehettünk részt. A csoporttagokkal közösen városnéző séta keretein belül megismertük Pula nevezetességeit és kis betekintést kaptunk Pula történelmébe. A séta után közös vacsorán vettünk részt, ahol jobban meg tudtuk ismerni egymást. A kolléganőmmel egyénileg is felfedeztük Pulát, amit csak lehetett megnéztünk. A délutánokba belefért (a teljesség igénye nélkül) egy delfinnézős hajókázás, az Aréna és a pulai erőd bejárása, a Zerostrasse megtekintése, és az óváros felkeresése. Összességében elmondható, hogy a képzés elérte a célját, a nyelvi és 21. századi kompetenciák fejlesztésén kívül növelte az önbizalmat az iskolán kívüli helyzetekhez kapcsolódó kommunikációban, rávilágított a nyelvismeret fontosságára, fokozta az igényt a nyelvtanulásra. |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A résztvevő neve:
Muresán Krisztina Várakozással és félelmekkel indultam neki életem első Erasmus programjának: várakozással, mert nagyon érdekelt a téma (a tanítványaim tudják rólam, hogy előző életemben „greenpeace-es voltam), és félelmekkel, mert nem voltam biztos abban, hogy az egyelőre gyenge lábakon álló angol tudásom elegendő lesz-e, főleg a kommunikációban. Nos, minden szempontból nagyon kellemes csalódásban volt részem: Egyrészt fantasztikus nemzetközi csapatot fújt össze a szél: izlandi, ír, francia, belga, lengyel és litván kollégák voltak a csoportban, akik ugyanúgy hisznek a „gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan” elméletben, mint én, akik kreatívan, segítőkészen, lelkesen és nagyon aktívan vettek részt a kurzus minden egyes óráján és a lehető legjobban próbálták megoldani a feladatokat. Másrészt gyorsan felmértem, hogy a többiek angol nyelvi szintje sem akadémiai, napról napra bátrabban beszéltem, amikor pedig a szükség úgy hozta, a spanyol és a francia tudásomnak köszönhetően simán ment az információcsere és teljes jogú tagja lehettem a csoportnak. A kurzus folyamán rendkívül változatos módszertani eszközök segítségével nagyon komoly témákat dolgoztunk fel, és bár nem mindig volt kézenfekvő, hogy hogyan tudjuk „átfordítani” a saját korosztályunk tanóráira, beszélgetéseink mindig a környezetvédelemről, a lehetőségeinkről (és korlátainkról) szóltak, valamint arról, hogy hogyan próbálhatjuk meg diákjainkat nyitott, tevékeny és felelős környezetvédővé nevelni. Témáink között szerepelt többek között a zöld készségek piramisa: a zöld gondolkodásmód előmozdítása az új foglalkozási készségek fejlesztése érdekében, a fenntarthatóság fogalma (tények és vélemények), az ENSZ 17 fenntarthatósági célkitűzése, a kritikus gondolkodás létfontossága (greenwashing) az ökológia lábnyom kiszámítása, a szükségesség és a vágy közötti fontos különbség a mindennapokban (needs or wants), újszerű oktatási módszerek (PBL), a szabadtéri oktatás lehetőségei (Outdoor Education). A meglehetősen intenzív, elgondolkodtató és fárasztó órák után azonban lehetőségünk volt felfedezni Palermó gyönyörű, műemlékekkel teli pezsgő, zajos városát. Voltunk többek között Európa 3. legnagyobb Operaházában (Teatro Massimo), az egzotikus hangulatú Ballaró piacon, Cefalú városában, és a jó időnek köszönhetően Mondellóban fürödhettünk a Tirrén-tengerben. Összességében elmondható, hogy ez az egy hét rendkívül inspiráló volt. Nagyon élveztem az együtt gondolkodást és tapasztalatcserét a hasonlóan energikus, lelkes kollégákkal. Fontos barátságok születtek, új közös projektek lehetőségei merültek fel. Remélem, hogy sikerül apránként beépítenem a tanítási folyamatba a kint tanultakat, és így tanítványaim is lassanként felelős „greenpeace”-esek lesznek. https://www.erasmustrainingcourses.com/blog/archives/10-2024 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A résztvevő neve:
Földváriné Csuti Orsolya Nagy várakozással és főleg izgalommal tekintettem erre az útra, egyrészt mert még nem utaztam egyedül ilyen messze, illetve nem tudtam, hogyan állom meg a helyemet az angol nyelvtudásommal. Nagy élmény volt megtapasztalni, hogy meg tudtam értetni magamat. Az látható volt, hogy tőlünk nyugatabbra és északabbra még az X generációsok angoltudása is sokkal jobb. De ez nem szegte a kedvemet. Sokat segített a beszélgetéseknél, hogy pl. a cseh és spanyol filmekről tudtunk beszélgetni, valamint az iskolai tapasztalatokról. Nagy felismerés volt: az alapproblémák országoktól függetlenek (a motivációs nehézségek, a koncentráció hiánya stb.), szóval volt téma és közös tapasztalat a sokféle ország tanárai között. A képzésen az innovatív tanítási módszerek közül a projekt alapú oktatással, valamint kültéri csapatépítő, illetve kommunikációs gyakorlatokkal, továbbá a gamifikációval, valamint infokommunikációs alkalmazásokkal (Padlet, Sandbox stb.) ismertettek meg bennünket. Inkább csak ízelítőt kaptunk, az elmélyülés majd az iskolai alkalmazáskor valósulhat meg. A csoportban csak egy német tanárnő és én voltunk egyedül, minden más nemzet (svéd, szlovák, spanyol, finn, holland) „fiai” kettesével, hármasával jöttek egy intézményből is akár. Így nehezített pályán voltam, viszont rákényszerültem arra, hogy csak angolul beszéljek. Nagyszerű volt megélni, hogy a csoport tagjai mennyire nyitottak, türelmesek, empatikusak, figyelmesek voltak egymáshoz. Az oktatás vagy délelőtt volt, 5 óra, vagy délután, így a sok szabadidőben felfedezhettük Palermót, a szicíliai emberek kedvességét, derűs hangosságát, palermo_2 utcáit, épületeit, a tengert, a fügekaktusz erdőket, a Tirrén-tenger hullámait… És rendkívül jó volt, hogy valamicskét olaszul is beszéltem, kinyitotta az olaszok szívét… A belvárosban volt a szálloda (Hotel Tonic), gyalog mindenhez közel, és a képzés is a szállodában volt. Csak ajánlani tudom nemcsak a fiatalabb kollégáknak, de a korombelieknek is: „Legyetek bátorak! Irány az Erasmus+ palermo_2!”
|
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A résztvevő neve:
Matócsiné Csabai Krisztina A kurzus vezetője - Debbie - egy kedves, Dél-afrikai születésű tanár volt, aki végig figyelt arra, hogy támogató hangulatot teremtsen, senkit nem “piszkált” a tudásának szintjével, kiejtési gondjaival. Bármikor kérdezhettünk, ha nem értettük, amit kért, elmagyarázta lassabban, az alapszókinccsel is. Nem túl tágas, légkondicionált teremben voltak az óráink, melyet néha átrendeztünk, ha éppen nem csoportmunkában dolgoztunk. Minden nap érdekes feladatokat kaptunk, melyek az angol nyelvi kompetenciánkat és a tanári módszertani készségeinket is fejlesztették. Két városnéző sétára is elvittek minket. Az első már hétfő délután indult. Egy ebéddel kezdtünk, mely a cseh nemzeti ételek rövid ismertetésével kezdődött, rögtön meg is beszéltük mi a különbség a cseh és a magyar gulyás között. Előre készültünk bemutatkozó ppt-kel, amelyeknek köszönhetően megismerhettük tanártársaink városát, iskoláját. A képzés szervezői előrelátóan kérték, hogy 10 percnél ne legyen hosszabb a bemutató, mert utána rengeteget kérdeztünk, elcsodálkozva a különböző országok különböző képzési rendszerein. A képzés nagyon hasznos volt, az angol nyelv használata kapcsán bátorságot adott minden résztvevőnek. Kapcsolatépítés szempontjából is hasznos volt. Ráadásul még a cseh főváros megismerésére is jutott idő! |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A résztvevő neve:
Csáki Tibor A kurzust egy elismert helyi coach tartotta, nagy rutinnal és az őszinte tudásmegosztás szándékával. Csoportunkban horvát, román, lett és brazil kollégákkal dolgozhattam együtt. A foglalkozások ügyesen voltak összerakva, az elméletben tanultakhoz csoportos feladatok kapcsolódtak, ezek többsége a feszültséget is oldotta, a tanultak élményszerű keretek között történő elmélyítését is szolgálta. A kurzus egy belvárosi hotel 11. emeletén található konferencia teremben került megrendezésre, ahol az órák mellett a kávészünetek is igen hasznosan teltek, a nemzetközi kapcsolatok építése mellett a személyzet figyelmességének köszönhetően a portugál desszertek jelentős hányadával is megismerkedhettünk, de gyönyörködhettük a tetőtéri terasz kínálta kilátásban is. Az angol nyelvvel mindenki jól boldogult, bár kommunikációs késztetésünk nem volt azonos szinten. A kötelező program fél kettőkor ért véget. Mivel a szállásom elég távol helyezkedett el a gyakran járó tömegközlekedési eszközök megállóitól, nem érte meg „haza ugrani”, így délutánonként nyakamba vettem a várost. A lisszaboni agglomerációban nehéz unatkozni! A Tejo folyó szemközti partján magasodó Cristo Rei szobor lábánál állni lenyűgöző volt. Jártam „forgalomból kivont” tengeralattjárón és óceánjáró fregatton, utaztam az antik villamoson. Érzékeltem a portugálok sport iránti rajongását, sikerült élőben megnéznem mindkét emblematikus helyi focicsapatot, a Benficát és a Sportingot is. A folyóparti látnivalókat egyedi módon fűzte fel egy délutáni programba: nem hivatalos félmaratont futottam a látnivalók útba ejtésével. Megismertem egy valóban színes, nyüzsgő, igazán kellemes éghajlati adottságokkal bíró európai fővárost. Igazán inspiráló, tartalmas hét volt, amely segített töltődni az iskolai év zsúfolt időszakában. Köszönöm a lehetőséget! |
 |
 |
 |
 |
 |
 |