A Bolyai Anyanyelvi Csapatverseny országos döntőjén


Videó

Izgalmak között telt a hétvégénk. Három hete derült ki, hogy bejutottunk a Bolyai Anyanyelvi Csapatverseny országos döntőjébe. Ismerős helyzetben voltunk, mert már tavaly is részt vettünk rajta.

Először kicsit kétségbeestünk, hogy ilyen rövid idő alatt milyen négyperces kis „színdarabot” találjunk ki, de szerencsére tanárnőnk ötlete megmentett minket. Egy kedves diák, Molnár Szandi is segített abban, hogy előadásunkat (Varró Dániel: Egyhangú ringató című versikéit helyeztük egy mesei keretbe) miként tegyük természetesebbé. Sok-sok megoldott feladatlap után végül eljött az a bizonyos szombati nap.

A többi Bács-Kiskun megyei - döntőbe jutott- csapattal együtt busszal utaztunk Pestre. Mi a Fillér Utcai Általános Iskolában versenyeztünk. Az úton még rengeteg helyesírási szabályt, a mondattant, valamint néhány írói életrajzot is átbeszéltünk.

Az írásbeli fordulóra 5 szerencsehozó dobókockát és egy tábla Milkát vittünk magunkkal. Ezután hatvan perc kemény munka következett: minden tesztes feladatot legalább két csapattag oldott meg, a fogalmazás kódlapra írását pedig épphogy sikerült befejeznünk.

Ebéd után konstatáltuk, hogy csak 3 „x”- et vétettünk el, így a legjobbakat reméltük.

Az írásbeli eredményhirdetésén kiderült, hogy bejutottunk a szóbeli döntőbe. A sorrend sorsolásánál azt kívántuk, utolsóként húzzanak minket, hogy addig se kelljen izgulnunk, amíg a többi csapat munkáját halljuk.

15 perces felkészülés után negyedikként álltunk a zsűri elé.

A Baár-Madas Gimnáziumba az eredményhirdetésre már úgy indultunk, hogy a tavalyi 10. helyezéshez képest jó lesz nekünk a 6. hely is. Miután kategóriánkban – legnagyobb meglepetésünkre – a 6., 5., 4. helyezés egyikét sem szereztük meg, már nagyon örültünk.

Újabb hosszas fél óra múlva már csak az első hely maradt nekünk! Annyira meg voltunk illetődve, hogy először félreértésnek hittük ezt az egész történetet. Azonban a dobogó legtetején állva már mindenki szélesen mosolygott.

Az egyik legjobb pillanat e napon az volt, amikor hazafelé a buszon felhívtuk az osztályfőnökünket, hogy elmondjuk neki ezt a szép eredményt.

Fogalmazásunk mondanivalója, amelyet az írásbeli fordulóban találtunk ki: „Nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel." Nekünk mégis sikerült! Reméljük, még sok katonás diáknak adatik ilyen és ehhez hasonló élmény!

Sebe Anna 8. B