PASZT 2012 élménybeszámoló

„Bizony, erős a szeretet, mint a halál,

legyőzhetetlen a szenvedély,

akár a sír.”

                          / Énekek éneke /

Jó, hogy augusztusban van minden évben a Paszt! Ilyenkor már túl vagyunk a „várva várt vakáció” 2/3-ánál, nagyjából kipihentük az iskolai hajszát, kezdenek hiányozni a diáktársak, a nagy dumálások, a találkozások… Az iskola még várhat, de a tábor az jöhet!

2006 óta fokozatosan nő az érdeklődés a kecskeméti középiskolások parádfürdői színjátszó tábora ( PASZT) iránt! Az idén közel 100 színház iránti szenvedéllyel beoltott fiatal vett részt a Mátra gyönyörű völgyében a 8 napos alkotótáborban! Szerintem, a városban, sőt, az országban sincs ehhez hasonló lelkesedés egy tábor iránt, mint itt! Mi a titka?

Az Énekek énekéből vett idézet a legsűrítettebben fejezi ki a tábor iránti vonzódás lényegét! Igen, az embernek szüksége van a szeretetre, és ott – kisebb vagy nagyobb adagokban -, biztos kaphat belőle! A tábor alkotásra késztető szabadságot ad, szenvedélyes munkavégzésre nyújt lehetőséget, tobzódhat a kreativitás, körbejárhatók az élet és a színház nagy kérdései, miközben a résztvevők igazi színházi élményekhez jutnak! Érezhetően erre vágyik és törekszik a tábor megálmodója, szervezője, vezetője, Sárosi Gábor, aki mára már egy olyan lelkes szakértői gárdát tudott maga köré szervezni, akikkel együtt lelkiismeretesen, felkészülten és szívvel-lélekkel / anyagi érdek nélkül! /vezetik a tábort!

Hagyományosan minden évben egy téma, egy színházi korszak vagy egy színházi stílus köré szerveződik a tábor. Az idén a középkor adta a keretet, az atmoszférát, a foglalkozások és színházi előadások alapját. (Az Énekek éneke is elhangzott!) Nyolc csoport, „nemzetség”, család alakult (zászlóval, névvel, jelvénnyel), akik a tábor végére egy-egy előadást is elkészítettek. Voltak azonban közös programok is, például középkori bajvívás, kézművesség, vacsorák, király és királynő címért folytatott versengés, éjszakai túra, stb. Az utolsó napon együtt izgultak, szerepeltek, tapsoltak egymásnak a résztvevők. Nyolc előadás született, mind más formát és színházi nyelvet használva! A tábort záró ünnepélyes tábortűznél elégették a „gonosz boszorkány bábuját” / már ez is hagyomány! /, megkoronázták a választott királyi párt, emlékeztek a hét sztorijaira, könnyesen és nevetve búcsúztak egymástól… „Jövőre ugyanitt!” – csak ez volt vigasztaló mindenki számára!

A tábor résztvevői, szervezői köszönetet mondanak az Ifjúsági Otthon igazgatónőjének,

Józsa Katalinnak, aki évről évre figyelemmel kíséri a tábor munkáját, lehetőséget ad az Ifjúsági Otthon táborának használatára, sőt segíti,– a lehetőségekhez mérten - anyagilag is támogatja a programot! A középiskolásoknak nem könnyű a részvételi díjat kifizetni, ezért próbálunk pályázati forrásokat is keresni. Sajnos, az idén éppen csak „csurrant-cseppent” egy kis támogatás a kiadásokra. Az országos és városi pályázatunk „a nehéz anyagi helyzet” miatt nagyon kevés pénzt nyert. ( 50.000 FT! ) Borzasztóan örültünk ezért minden segítségnek! Köszönjük a színház igazgatójának, Cseke Péternek a támogatását, valamint a Príma-díjas kecskeméti vállalkozónak, Farkas P. Józsefnek az önzetlen segítségét! Köszönjük a KADA ELEK Szakközépiskola vezetőségének, hogy anyagilag is hozzájárult az iskola diákjainak részvételi díjához!

A diákok, a szülők és a tábor szervezői nevében tisztelettel felhívnám a figyelmét az illetékeseknek arra, hogy a jövőben figyeljenek jobban oda erre a programra, mert óriási a haszna ( hosszú távon is! ), és rengeteg középiskolás korú fiatalt érint! Jó lenne, ha jövőre is meg lehetne szervezni! A tervek már készülnek, és egyre nő az érdeklődés! Nagy kár lenne, ha az „anyagi problémák” miatt nem folytatódhatna ez a szép hagyomány!!

Kecskemét, 2012. augusztus 23.                                                    Orbán Edit drámapedagógus