Névadónk

Névadónk: Katona József

k_jozsef_portre Katona József 1791-ben született Kecskeméten, és 1830-ban halt meg, szintén ott. A legnagyobb magyar drámaíró. Apja kecskeméti takácsmester volt. Gimnáziumi tanulmánya után, 1809-ben beiratkozott a pesti egyetem jogi karára, s itt került kapcsolatba a Pesten mûködõ magyar színtársulattal. A színház iránti szenvedélyét csak fokozta Déryné iránti szerelme; kisebb szerepekben (Békési József álnéven) maga is fellépett mint mûkedvelõ színész, s írói tollával is segítette a színjátszó társulat munkáját. Elõbb idegen, fõleg német darabokat fordított és lovagregényeket dramatizál, majd eredeti történelmi drámákat írt. Figyelemre méltó közülük Ziska huszitavezérrõl írt (1813) kétszeres darabja. amely már a forradalom problémáival is foglalkozik. Jeruzsálem pusztulása címû drámájában (1814) elõfordult a német lovagdrámák külsõséges bonyodalmasságától, és mind nagyobb gondot fordított a történelmi, társadalmi küzdelmek ábrázolására és a szereplõk jellemzésére. Egyetlen vígjátékában (A rózsa vagyis a tapasztalatlanság légy a pókok között, 1814) Dérynében való csalódásának adott hangot. E mûvei nem kerültek elõadásra, részben a cenzúra miatt, részben mert a magyar színház a német városi tanács ellenszenve és a pártfogolás hiánya miatt nem tudta tovább fenntartani magát, és 1815-ben elhagyta a fõvárost. - 1814-ben Erdélyi Múzeum címû folyóiratban pályázat jelent meg a kolozsvári Nemzeti Színház megnyitásakor elõadandó történeti drámára. E pályázatra írta Katona József fõ mûvét, a Bánk Bánt. A bíráló bizottság 1817-ben, az eredmény kihirdetésekor a mûvet meg sem említette. Katona József idõközben megszerezte az ügyvédi oklevelet; egy ideig a királyi táblánál írnokoskodott, majd önálló ügyvédi gyakorlatot folytatott. Bárány Boldizsár írótársának bírálata (Bánk Bán rostája) nyomán alaposan átdolgozta mûvét, s a Pesten mûködõ székesfehérvári színészekkel szerette volna elõadatni, de a cenzúra z elõadást nem engedélyezte; csak kinyomtatásához járult hozzá. 1820-ban jelent meg. Ugyanebben az évben hazatért szülõvárosába, Kecskemétre; alügyész, majd 1826-ban fõügyész lett. Irodalommal csak mellékesen foglalkozott. Kecskeméten halt meg. Színházi tapasztalatait és saját pályájának kudarcát összegzi Mi az oka, hogy Magyarországon a játékszíni költõmesterség lábra nem tud kapni? címû, a Tudományos Gyûjtemény 1821. évfolyamában megjelent bátor hangú értekezésében. A Bánk bán sikere Katona József halála után kezdõdött, elsõ ízben 1933-ban Kassán került színre Udvarhelyi Miklós jutalomjátékaként, a pesti Nemzeti Színház 1839-ben mutatta be.

szoborA Bánk bán máig legkiválóbb tragédiánk. Cselekménye II. Endre király korában játszódik. A király külföldi hadakozása idején az idegen származású és idegenekre támaszkodó Gertrúd királyné a magyar nemesség kiváltságaival és a nép súlyos helyzetével nem törõdve kormányozza az országot. Az elégedetlen fõurak Petur bán vezetésével összeesküvést terveznek ellene, de Bánk ellenzi tervüket. Ottó, a királyné öccse fondorlatos módon elcsábítja Bánk feleségét, Melindát. Erre Bánk egyrészt rajta esett családi sérelem miatt másrészt Tiborcnak, az éhezõ parasztnak panaszától indíttatva maga hajtja végre, amit ellenzett: õ öli meg a királynõt. Mikor megtudja, hogy Gertrúdot mindenki ártatlannak tartja öccse bûnében, másrészt hogy Melindát Gertrúd haláláért bosszúból megölték, összeomlik. A királyné és Bánk konfliktusában a zsarnok és az egész nemzet, a kizsákmányolók és kizsákmányoltak ellentéte, az erkölcstelen idegen udvar és nejét féltõ szerelmes magyar összeütközése egyesül. A mû korszerûsége nyilvánvaló: a merániak a Ferenc korabeli abszolutizmusra, Tiborc a kései feudalizmus jobbágynyomorára emlékeztetnek. Tiborc alakjának és mondanivalójának megformálása forradalmi tett volt, a jobbágyság kizsákmányoltságát és nyomorát Katona József színmûve elõtt senki sem leplezte le ilyen õszintén és megrendítõen a magyar irodalomban. Többi alakjai is társadalmi típusok, akiket mesteri lélekrajzzal ábrázol. A konfliktusokat nagy mûvészettel fejleszti a tragikus katasztrófáig, az udvari morál és pártütés útvesztõjébe keveredõ Bánk és családja összeomlásáig.

Katona József szobor

„Ezt az álló alakú bronzszobrot Züllich Rudolf (1813-1890) készítette az 1857. és 1858. években Tomory Anasztáz műpártoló megrendelésére Eredetileg Budapesten a régi Nemzeti Színház előtti kis kertben állították fel 1858. június 8-án. Innen az 1860-as években Tomory Anasztáz Gomba községben levő birtokára vitte, majd 1881-ben Kecskemétnek ajándékozta. A szobrot 1883-ban a Műkertben a főkertész lakása előtti virágos kertben állították fel, majd 1954-ben került a sokat hányatott szobor a mai helyére.” (Írta Szappanos Jenő 1961-ben , Dr. Garzó József főlevéltárnok feljegyzései nyomán.)
1998-ban a Bács-Kiskun megyei történelmi és kegyeleti emlékhelyek számbavétele során a hivatalos szöveg:

"A műalkotás rövid leírása :
A szobor Katona Józsefet mint színészt és írót egyszerre jeleníti meg. A szoboralak mintha lépni készülne, hátravetett feje és égnek emelt karja játék közbeni színészt mutat. Katona író voltára csak a jobb kezében tartott toll utal. Másik kezében álarc és köpenyeg van. A művész szándéka az volt, hogy Katonában a magyar drámairodalom hősét és általa ezen irodalom megalapításának dicsőítését kifejezze. Azt a Katonát, aki a Bánk bán megírása után lelkesülten tekint tollára, mellyel a magyar drámát megteremti.
Anyaga : horgany öntvény
Magassága : 181 cm
A felirat pontos szövege : Katona József
Az alkotó neve : Czélkuti-Züllich Rudolf
Öntötte : C. Mohrenberg"

Heltai Nándor 1998-ban így kommentálja az alkotást:
„ Fél évszázadig a színház melleti parkban emelte a lúdtollát a magasba Czélkúti-Züllig Rudolf , a legjobbat legrosszabbul ábrázoló Katona-szobra. Az adományozó görög származású Tomori Theodorovics Anasztáz nagykőrösi tanár eredetileg az akkori Nemzeti Színház elé szánta. A főváros első egészalakos köztéri szobrát már 1858-ban, az avatás évében elfuseráltnak vélte a lakosság. Mindössze két nyarat látott Pesten. A csaknem két méter magas szobor 1883-tól a művésztelep megalapításáig a Műkert fái alól kémlelte a felhők járását. 1954-től a színház mellett volt látható, 1962-ben helyezték a Katona József Gimnázium előcsarnokába.”

1962-ben a színház mellett állították fel Vígh Tamás által készített jelenleg is ott található bronzszobrot.
Végül személyes kötődésem. 1964-től 1968-ig jártam a Katona József Gimnáziumba, kamaszkorom meghatározó élményei zajlottak le a szobor szeme láttára, naponta többször „találkoztunk”, társaimmal körülötte kergetőztünk. Igaz, hogy tanáraink furcsa grimaszt vágva hallgatásba burkolóztak, ha az alkotás művészi értékéről érdeklődtünk, számunkra mégis ő volt a „SZOBOR”. Az érettségi találkozóink meghívóján ma is ez a mottó:

„Találkozunk a szobornál”


Hálás köszönet Szórád Péternek!