Katonás diákok újra az osztrák lankákon!

Sítábor 2009. január 17-22. Ausztria, Faaker See - Arnoldstein 

A Katona József Gimnázium ”aranyosai” már nagyon várták 2009.január 17-ét, hiszen tanulmányi és közösségi munkájukért "cserébe" Ausztriába mehettek síelni. Nagyon megörültem, amikor kiderült, hogy én is részt vehetek a táborban, immár másodszorra. Három osztályból 52-en indultunk el a karintiai Faaker See mellett fekvő szállásunkra.

Amikor átértünk az osztrák határon, kisebb pihenőt tartottunk .A sok hó láttán az autópálya melletti parkolóban mindenki őrült hógolyózásba kezdett. Miután elfáradtunk, tovább folytattuk  körülbelül 8 órás utunkat. A hosszú várakozás után felettébb örültünk, hogy megérkeztünk és elfoglalhattuk szobáinkat. Kisebb kavarodás után mindenki megtalálta helyét.

Az időjárás az első két napban kellemes volt. Korán reggel már az arnoldsteini sípályán voltunk, ami csupán 15 km-re fekszik a hoteltől. Csoportokat alkottunk az alapján, hogy kinek mennyire ment a síelés.

Lesiklás közben megvártuk azokat, akik egy-két kisebb esés után később érték utol csapatunkat. Közben napoztunk és gyönyörködtünk a lélegzetelállító Alpok hegyláncaiban. Néhány diáknak még hóembert is volt ideje építeni. Kezdetben kicsit lassan haladtunk, azt hiszem, kellett egy kis idő, hogy kiismerjük a körülbelül 4,5 km hosszú pályát.

 Voltak olyanok, az első évesek, akik most ismerkedtek ezzel a sporttal, bár ők is ügyeskedtek és az utolsó nap már a piros pályán is lejöhettek. A legbátrabbak és a legjobb sítudással rendelkezők még a fekete pályát is kipróbálhatták. Azonban sajnos volt két kisebb baleset is, így a Villach-i kórházat is meg kellett látogatnunk. Szerencsére komolyabban nem sérült meg senki.

Esténként, a szálláson csocsó- és biliárdversenyeket rendeztünk, így a jó hangulatban gyorsan telt az idő. Még a tanárok is bekapcsolódtak a játékba. Reggel pedig gitárral és énekszóval keltett minket testnevelőnk, Frici bácsi.

 Harmadik napunkon ömlött az eső, és a hazautazás előtti napon sem volt túl jó időnk, így azok, akik nem akartak elázni, elutazhattak Tarvisióba, egy, a határhoz közel fekvő olasz városkába nézelődni. Azonban a túlnyomó többség, mit sem törődve a köddel, havazással, esővel inkább felment a hegyre a sízés öröméért!
 Személy szerint én jól éreztem magam, de szerintem a többieknek is elnyerte a tetszését. Ezért az élményért érdemes volt keményen dolgozni! Köszönjük kísérő tanárainknak, hogy vigyáztak ránk, igazgatónknak pedig a lehetőséget. Remélem, a következő tanévben is élvezhetjük e gyönyörű téli sportág örömeit!

                                                                              Vass Barbara 10.E