Felvidéki várak nyomában

 

Idei felvidéki kerékpártúránknak abban a tudatban vágtunk neki, hogy péntek és szombat délután esni fog, és nem lesz melegebb 16 Celsius foknál.

Péntek délután röpke 2-2,5 óra alatt (és persze egy átszállással a Nyugatiban) oda is értünk a túra kezdőpontjára, Szobra. Itt persze nem maradhatott el a jól megszokott csoportkép és az előre megjósolt eső sem, ami szerencsére csak Letkésig kísérte utunkat. A határátkelő után nem a zápor, hanem az előttünk álló dombok jelentették a kihívást. Körülbelül 50 laza km után odaértünk szántói szállásunkra, ahol a vacsora után kártyapartit szerveztek tanáraink. A későig tartó mocsarazás után szerintem senkinek sem esett nehezére az alvás.

Szükségünk is volt a pihenőre, mert másnap 115 km várt ránk. A nap első megállója Léván volt, ahol megtekintettük a sétálóutcát és az ott található várat.

Mindezek után eltekertünk a Malonyai-arborétumhoz. A tervezett 11 óra helyett jóval dél után értünk oda. Az ott elfogyasztott ebédet követően bejártuk az arborétumot. Az egész nagyon szép volt, nekem mégis a japán kert tetszett a legeslegjobban.

Pár órás csúszással ugyan, de nekivágtunk annak a délutánra tervezett 60 km-es szakasznak, ahol megmásztuk azt a bizonyos 527 m-es dombot (a Trbecs-hegység főgerincét). Én személy szerint durva emelkedőkre és a beharangozott égszakadásra számítottam, de egyik sem jött be. Felfelé menet megálltunk Hrussó váránál, amit felújítás miatt nem tudtunk "bevenni".

A csúcs megmászása és a naplemente után következhetett a 8 km-es eszeveszett száguldás lefelé. Ekkor már kicsit hűvös volt. A lejtők után szinte végig sík terepen mentünk végső állomásunkig, Bajmócig, immár teljes sötétben. Mikor odaértünk a településre, következett szállásunk megkeresése. Egy kis útvesztő után igaz, de ezt a próbát is sikeresen teljesítettük. Fél 11 körül megvacsoráztunk, utána pedig mindenki bedőlt az ágyába.

A vasárnapi reggeli után verőfényes napsütésben felkerekedtünk, hogy megtekintsük Bajmóc fő látnivalóját, a gróf Pálffy István által építtetett, részben vízzel körülvett kastélyt.

Az építményt belülről csak idegenvezető kíséretével lehetett végignézni. Mi németül hallgattuk végig a körülbelül 2 órás előadást a kastély történetéről, tulajdonosáról, és magáról a kastélyról.

Ez alatt bejártuk az egész monstrumot: az alatta elhelyezkedő barlangtól kezdve a pincén keresztül a kastély tornyáig. A kastélylátogatás után csapatunk betért egy közeli étterembe ebédelni. Itt megkóstolhattuk a sztrapacska nevű szlovák ételt.

Ezután 18 fős társaságunk két részre oszlott: 9 fő a helyi termálfürdőben, 9 fő pedig az állatkertben tett látogatást. Én az utóbbi csoportba tartoztam. Az állatkertben láttunk többek közt afrikai elefántot, oroszlánt, jaguárt, pávát, farkast, medvét, de még hóbaglyot is. A programok után visszatértünk szállásunkra, felpakoltuk a bicikliket és elindultunk arra a helyre, ahol később felvett minket az értünk rendelt busz. Fél 7 körül senkit és semmit ott nem hagyva elindultunk Kecskemétre. Hosszú út után 11-kor végre hazatértünk.

Személy szerint én nagyon jól éreztem magam, úgy gondolom ez mindenki másra is igaz. Sérülések nélkül, élményekkel gazdagodva tértünk vissza. Remélem, lesz még alkalmam kerékpártúrán részt venni. :)

                                                                         Miklós Alexandra 12.E