Katonások Erdélyben

Kós Károly, az erdélyi polihisztor nyomában

A Kecskeméti Katona József Gimnázium 72 hetedikes diákja négynapos erdélyi kiránduláson vett részt a ”Határtalanul!” pályázat keretében 2017. március 31-től április 3-ig. A meghirdetett pályázat fő célkitűzése a határainkon túl élő magyarlakta területek megismerése. Tanulmányi kirándulásunkat Kós Károly, a temesvári születésű tudós munkásságának, életének, művelődésszervező tevékenységének megismerésére építettük.

Az erdélyi kirándulást tartalmas előkészítő foglakozások előzték meg. Ennek keretében tanulóink bepillanthattak Erdély történelmébe, földrajzába, megismerhették Kós Károly leghíresebb építészeti emlékeit, valamint rövid betekintést kaphattak megindító regényébe, a Varju-nemzetség történetébe is. A ráhangolás emlékezetes epizódja volt március elején az egynapos budapesti kirándulás, ahol Kós Károly által tervezett épületekhez látogattunk el: a Fővárosi Állat- és Növénykertben álló Elefántházhoz és a Várban található Magyarság Házához. A tanulmányutat izgalmas csapatverseny kísérte.

Az erdélyi út során megelevenedett múltunk egy-egy darabja: Kőmíves Kelemen balladája Déva várának romjainál, a nagyszerű Hunyadiak emléke Vajdahunyad gyönyörűen helyreállított váránál vagy Kolozsvárott Mátyás király szobránál és szülőházánál. Kalota-patak partja, a csucsai Boncza-kastély és emlékház Ady emlékét idézte. Kós Károlyra emlékeztünk Kolozsvárott, a Házsongrádi temetőben, ahol megkoszorúztuk a tudós építész, író és gondolkodó sírját, a koszorúzásnál összetartozásunk jeléül elénekeltük a magyar Himnuszt.

A városnézések és templomlátogatások során diákjaink rácsodálkoztak az itt élő népek egymás mellett élő, mégis annyira eltérő nyelvi, kulturális, vallási hagyományaira. Sokat kérdeztek erről a sokszínűségről, mialatt megnéztük Temesvár leghíresebb ortodox székesegyházát csodás bizánci hagyományú ikonosztázával, a kolozsvári Szent Mihály-templomot vagy a hófehérre meszelt református Kakasos templomot.

A kulturális emlékek mellett az erdélyi táj szépségét, kicsit rémisztő zordságát ismerhették meg tanulóink a Torockói-hegység híres hasadékának, a Tordai-hasadéknak a bejárásával. Valódi kaland volt a függőhidak ingó sora, a hatalmas, fölénk magasodó sziklafalak csodás látványa.

A hétköznapok világába engedett egy csöppnyi betekintést falusi szálláshelyünk Csernakeresztúron és a Vigyázó-hegységtől délkeletre található Kalotaszentkirályon, ahol falusi vendéglátás keretében kisebb csoportokban szálltunk meg. Nem szokványos gyönyörűen felújított kalotaszegi házban megszállni, kalotaszegi motívumokkal festett ágyban aludni, ízes, csángó nyelvjárású házigazdát hallgatni. Kedvességük, szíves vendéglátásuk emlékét megőrizzük.

És megőrzünk még sok-sok emléket a vidám, bár fárasztó utazásról, a közös esti beszélgetésekről és játékokról, a türelmes sorban állásokról és a folytonos egymás „megszámolásáról”.

Megőrizzük ennek a közös utazásnak azt az emlékét, hogy egyszer, tavasszal, gyönyörű napsütésben, amikor minden fa virágjába borult, mi kint jártunk egy idegen országban, ahol mégis kicsit otthon lehettünk. És ezeknek az élményeknek a hatására talán egyre többekhez elérhet Kós Károly üzenete: „Megtanultam megelégedni azzal, amit a sors számomra juttatott: az egészséget, a családomat és az Úristennek azt a sok-sok szépségét, amit az emberek nem tudnak elrontani és megcsúfolni, s ami ingyen ajándékként jut minden embernek, csak a szemét kell kinyitni a látásra, fülét a hallásra és lelkét a befogadásra.” (Kós Károly: Kőből, fából házat, igékből várat Bp. 1983)