Kerékpárral Kárpátalja történelmi hágóin

2019 tavaszán a Katona József Gimnázium 10.B osztálya már lázasan készült a nagy utazásra! Ugyanis a Határtalanul programban beadott pályázatunk nyert, így ennek keretében egy 6 napos tanulmányi kiránduláson vehettünk részt, az Ukrajnában lévő, valaha Magyarországhoz tartozó Kárpátalján.
Húsvét után, kedden indultunk kora hajnalban, dél körül keltünk át a határon, ahonnan Munkács felé vettük az irányt. Munkácson találkoztunk a helyi idegenvezetővel, aki egész utunk során végig velünk volt. A várban felelevenítettük a Rákóczi-szabadságharc eseményeit és megkoszorúztuk a turulmadaras emlékművet. Ezután séta közben Munkács városával ismerkedtünk: a Rákócziak nyári rezidenciájával, a Fejér-házzal, a szecessziós stílusú városházával, Munkácsy Mihály szülőházának emlékét őrző emléktáblával. Szolyván a sztálini rezsim magyar áldozataira emlékeztünk és koszorúzással róttuk le kegyeletünket a meghurcolt hősök emléke előtt.
Másnap reggeli után utunkat a Vereckei-hágó irányába  vettük. Alsó-Vereckén lepakoltuk és beüzemeltük a kerékpárokat, majd nekiindultunk az első megmérettetésnek: fel a hegycsúcsra! Szerencsére a táj szépsége feledtette a néhol meredek útszakaszok nehézségeit! Felérve megtekintettük a millecentenáriumra állított emlékművet és megkoszorúztuk azt, majd elénekeltük a Himnuszt. Miután megpihentünk a hihetetlen szépségű panorámát nyújtó hegytetőn, visszagurultunk a buszhoz! Délután a Sipot vízesés felé vettük az irányt, ahol egy rövid séta és egy kedves helyi kutya kíséretében csodálhattuk meg a vízesést. A kirándulás ideje alatt sok időt töltöttünk buszban, melyet a Kárpátaljai utak nagyon rossz állapota csak tovább nehezített.

A harmadik napon felbicikliztünk a 989 m magasan fekvő Szinevéri-tóhoz, ami rövid, de fájdalmas útszakasz volt, majd körbe is tekertük a tengerszemet. Innen egy hosszú és nehezen járható úton busszal elindultunk aznapi szálláshelyünkre. Csetfalván megtekintettük a fakazettás mennyezetű templomot és végre a faluban lévő szállásunkat is elfoglalhattuk.

A negyedik napon Viskre utaztunk. A református templom megtekintése után meglátogattuk partneriskolánkat: a Kölcsey Ferenc magyarnyelvű középiskolát. Találkoztunk a helyi tanárokkal és diákokkal. Nagyon megható volt, hogy milyen szeretettel fogadtak bennünket, hogy mennyire sokat jelent számukra az egykori anyaország. Műsort is adtak számunkra, ahol tánccal, verssel köszöntöttek bennünket, illetve bemutatták iskolájuk működését és életét. Mi is meséltünk saját intézményünkről, majd átadtuk 320.000 Ft készpénz adományunkat. Nehezen indultunk tovább, de még rengeteg program várt bennünket aznap! Délután Kőrösmezőn megtekintettük a Sztrukivszka fatemplomot, amely a világörökség része. Felmásztunk az Árpád-vonal bunker-láncolatának egyik maradványához is. Egész nap gyönyörködtünk a magas, helyenként 2000 m fölötti hegycsúcsokban, a tavaszi táj élénk színeiben! Annyira mesés vidék! A lemenő nap fényében még megcsodáltuk a Fehér-és Fekete-Tisza találkozását, majd fáradtan elfoglaltuk szállásunkat.
Másnap indult a sokak által leginkább várt program: meghódítani Ukrajna legmagasabb pontját, a 2061 méter magas Hoverlát, azaz Hóvárat! Szerencsére gyönyörű napsütés idő volt, így két képzett hegyi túravezető utasításai szerint nekivágtunk a hegycsúcsnak. Ez igazi komoly erőfeszítésnek bizonyult: néhol lépésenként araszoltunk a meredek, havas, hegyoldalon, néhol inkább visszacsúsztunk, mint sem felfelé haladtunk! De megérte, nem csalódtunk! Igazi magas hegyi növényzet, majd szikrázó hófödte hegyoldalon érkeztünk fel a lélegzetelállítóan gyönyörű hegycsúcsra! És a visszaút? Lecsúszni egy több száz méter hosszú havas hegyoldalon, azt hiszem sokunknak felejthetetlen élmény marad majd!
Másnap már hazafelé indultunk, mely nagyon hosszú és fárasztó utazás volt. Útközben még megálltunk Técsőn, megnéztük a református templomot. Sajnos az ortodox húsvét miatt a határon való átkelés is szörnyen lassan ment, a tervezettnél négy órával később értünk haza! Bár így még több időt tölthetünk együtt, újra és újra átbeszélve, felelevenítve az elmúlt napok élményeit! Ez a hat nap örökre emlékezetes marad és Kárpátalja, a hihetetlen szépségeivel és megrendítő szegénységével, örökre szívünkben él majd, mint ahogy a kinti magyarok összetartó szeretete és hite is velünk marad egy életre! Köszönjük tanárainknak, iskolánknak és a szervezésben résztvevőknek ezt a felejthetetlen utazást!

Biczók Sára (Katona József Gimnázium 10.B)