Bécs az egyik kedvenc városom. Gyermekkorom óta nagyon sokszor jártam már itt, de minden évben visszahúz a szívem. Igazi császárváros, csodás épületekkel, elegáns üzletekkel, cukrászdákkal, ahol magam is minden alkalommal felfedezek egy-egy új dolgot. Két év kihagyás után kollégáimmal végre megint elvihettük diákjainkat ide. Közös sétát tettünk a belvárosban, megcsodáltuk gyönyörű templomait, utcáit, üzleteit, cukrászdáit, felfedeztünk magyar kötődésű látnivalókat (Széchenyi szülőháza, magyar huszár szobra a Szénpiac sarki épületének tetején, Munkácsy Mihály mennyezeti freskója a Szépművészeti Múzeumban), láthattuk a sok szép fiákert és a karácsonyi kivilágítást. Fő programunk a Szépművészeti Múzeum meglátogatása volt, mely – túlzás nélkül mondhatjuk – lenyűgözte diákjainkat. Igazi palota, szinte meghatódik az ember, ha ott nézelődhet, eltölthet néhány órát. És rájön, milyen csodálatos ereje, hatása van a kultúrának. Természetesen voltunk a Julius Meinl csemegeboltban és az adventi vásárban is. A visszaúton vetélkedőt is tartottunk a látottakból, minden jó válaszért egy-egy Mozart-Kugel járt. Majd megnéztük a az Ernst Marischka által rendezett Sissi – film 2. részét. Tartalmas napunk volt. Ízelítőt kaphattunk az osztrák kedélyességből és megtapasztalhattuk a helyi német nyelv szépségeit. Bécsben nem feltétlenül azzal a kifejezéssel találkozunk, amit német órán tanulunk. Az osztrák vásárban a krumpli nem Kartoffel, hanem Erdapfel, a szilva nem Pflaume, hanem Zwetschge. Diákjaink büszkén mesélték, hogy meg mertek szólalni németül a vásárban és a boltokban, és hogy a nap végére sokkal műveltebbnek érezték magukat. Láthatták, hogy mennyi szállal kapcsolódik a történelmünk Ausztriához. Nagyon jól éreztük magunkat. Mi tanárok pedig megnyugodtunk kicsit, látván, hogy még ebben a felgyorsult világban is van értéke a fiatalságkörében a művelődésnek.
KFK
